A korán kelők a keleti horizonton kereshetik majd fényes pontként a hajnalpírban. Megfigyeléséhez nem feltétlenül szükséges távcső, de ha van rá lehetőségünk, mindenképpen érdemes használni azt, ugyanis a bolygó felszínén látszó változásokat csak így tudjuk nyomon követni.
December 4-én, hajnalban 6 óra után a Merkúr dichotómiában lesz, vagyis 50%-os fázisú „félmerkúrt” figyelhetünk meg. Ehhez mindenképpen távcső szükséges, és hogy könnyedén felismerjük a bolygó 7,3 ívmásodperces félhold alakját, 80-100-szoros nagyításra lesz szükség. A Merkúr ekkor 10,5 fok magasan látszik majd a látóhatár felett, ezért érdemes olyan helyet választani, ahol sem épület, sem tereptárgy nem takarja a keleti látóhatárt.
Ezt követően december 8-a lesz a következő jelentős dátum, amikor a belső bolygó eléri legnagyobb nyugati kitérését, vagyis ezen a reggelen látszik majd a legmesszebb a Naptól, 20,6 fokra. 6:43-kor a bolygó 10 fok magasan lesz a horizont felett, és a hajnal fényében szabad szemmel is megtalálható. Távcsőben 63%-os fázist mutat, és bár a fázisa nő a december 4-ihez képest, látszó átmérője 6,7 ívmásodpercre csökken, viszont a fényessége picit még nőtt is.
A további hetekben a Merkúr napról napra közelebb látszik a központi csillagunkhoz, majd lassan eltűnik a hajnalpírban, hogy néhány hét múlva már az esti égen bukkanjon fel újra. Idén utoljára december 24-én figyelhetjük meg, amikor reggel 6:55-kor alig több mint 4 fokkal lesz csak a látóhatár felett a polgári szürkület végén. Ekkor a 90%-os fázisú, majdnem teljes Merkúr korongja 5,2 ívmásodperces átmérővel és -0,5 magnitúdós fényességgel ragyog. Az éles szemű megfigyelők akár szabad szemmel is észrevehetik, de egy binokulár mindenképp hasznos ezen a reggelen is. A fázis megfigyeléséhez ezúttal is távcsőre és 80-100-szoros nagyításra lesz szükség.
Összefoglalva: akik decemberben korán kelnek, tiszta, akadálytalan keleti horizontú helyről szinte egész hónapban megpillanthatják a legbelső bolygót. Akik pedig nap mint nap tudják a hajnali szürkületben követni, azok számára a Merkúr „bolyongása” is szépen kirajzolódik. Távcsőben a hónap elején a félmerkúr a fő látványosság, majd az idő előrehaladtával a bolygó fázisa és fényessége növekszik, látszó átmérője pedig csökken. Ezeket a változásokat mindaddig követhetjük, amíg a bolygó el nem tűnik a Nap fényében – hogy aztán az új évben már az esti égen láthassuk viszont.
Szerző: Balázs Gábor, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet