Szerencsénkre az ősz első napjaiban ismét észlelhetjük hűséges égi kísérőnket, amely két csillagfedéssel és csodálatos együttállásokkal biztosítja a feledhetetlen őszkezdést.
Égi négyes csillagfedéssel
Hétfő esti csillagfedés
Szeptember első hétfőjén kicsivel 22:00 előtt érdemes elkezdeni az észlelést. A keleti égboltra tekintve, 6 fokos magasságban megpillanthatjuk a 70%-os Holdat, amely 22:02-kor elfedi a Kos csillagképben levő 5,4 magnitúdós 46 Arietis csillagot. A jelenséget már egy binokulár segítségével meg lehet tekinteni, azonban a horizont közelsége megnehezíti a belépés észlelését. Azonban 22:42-kor, 12 fok magasságában, szintén a keleti égbolton a csillag kilépését már könnyebben kaphatjuk távcsővégre. Amíg várjuk a csillag újbóli felbukkanását, addig érdemes a Hold hatalmas fekete színű bazalttengereit, óriáskrátereit és fehér színű hegyvonulatait megfigyelni.
A négyes együttállás résztvevői
Augusztus elején a Jupiter–Hold–Uránusz–Fiastyúk négyese a hajnali égen volt megfigyelhető. Szerencsénkre most nem kell sokáig fentmaradni vagy korán kelni, mivel 23:00-kor a keleti égbolton, 10-15 fok között lesz észlelhető mind a négy objektum.
Égi kísérőnktől 3 fok távolságra, délkeleti irányban lesz megtalálható a bolygók királya, a Jupiter. Naprendszerünk legnagyobb bolygója majdnem 140.000 km-es átmérőjű és 1300 Föld férne el benne. Szabad szemmel egy fényes (2,48 magnitúdós) pont lesz, amely a fényes Hold mellett is jól észlelhető. Binokulár segítségével négy fényes pontot láthatunk a bolygó körül, ezek a Galilei-holdak, név szerint az Io, amely Naprendszerünk legvulkanikusabb égiteste továbbá az Europa, amelyen több víz található, mint a bolygónkon, és a következő évtizedekben megtudjuk, hogy kialakult-e bármilyen élet a jégpáncél alatt található hatalmas óceánban. Sorban a következő a Ganymedes, amely Naprendszerünk legnagyobb holdja, és a csillagászok becslése szerint ez az égitest tartalmazza a legtöbb vizet, végül a Callisto, amelynek felszínén számtalan hatalmas kráter található, ennek köszönhetően a legsűrűbben kráterezett égitest a Naprendszerben. Távcsöves észlelés esetében már a fodrozódó színes felhősávokat is észlelhetjük a hatalmas bolygón.
Szintén a Holdtól indulva délnyugati irányba, 5 fok távolságban lesz észlelhető a külső Naprendszerben található Uránusz. Megtalálása nem könnyű feladat, mivel 5,7-es magnitúdójával a szabad szemes észlelés határán van, és erős holdfényben lehetetlen segédeszköz nélkül rátalálni. Mindenképpen távcsövet érdemes használni, hogy a bolygó zöldes színű korongját megtekinthessük. Az Uránusz tengelyferdesége 97%-os , amit egy Föld méretű égitest becsapódása okozott. A szokatlan tulajdonsága miatt 42 éven át az egyik pólusánál folyamatosan nappal van, a másikon ezalatt folyamatosan éjszaka. A bolygónak több holdja is van, amelyek közül az Ariel, az Umbriel, a Titania és az Oberon a legizgalmasabb, mivel a Voyager–2 űrszonda adatai alapján óceánok találhatók ezeken a holdakon.
Ismét az égi kísérőnket véve kiindulási pontnak, amennyiben délkeleti irányban haladunk 14 fokot, a Messier 45 nyílthalmazt is észlelhetjük, más néven a Plejádokat, amelyekről kicsit később írok részletesen.
Sajnos előfordulhat, hogy az égiek meghiúsítják a hétfő esti észlelést. Ez esetben semmi ok a szomorkodásra, mivel kedden ismét lehet csillagfedést és együttállást is megfigyelni.
Kedd esti csillagfedés
A tegnapi nappal ellentétben a csillag – ez alkalommal a HD 23950 – belépését nem fogjuk tudni észlelni, mivel a horizont alatt lesz akkor a Hold. Azonban a kilépést már meg tudjuk figyelni, ami 22:36-kor fog megtörténni. A már jól ismert keleti égboltra kell tekinteni, ahol a 61%-os Holdat azonnal észre lehet venni. Sajnos ismét közel lesz a horizonthoz a csillagászati esemény, ezért nehézkes lesz a megfigyelés, amennyiben nem tiszta a horizont. Szabad szemmel nem lehet megfigyelni a jelenséget, mivel a csillag fényessége 6 magnitúdó, ami a szabad szemes észlelés határán túl van. Binokulárral vagy távcsővel viszont már jó látható lesz a csillag kilépése az égi kísérőnk mögül.
A Hold és a Fiastyúk együttállása
A keddi éjszaka az előző eseményen túl egy szoros együttállással is megörvendeztet bennünket, amit szabad szemmel is észlelhetünk. A Plejádok kiemelkedő szépségű nyílthalmaz a Tejútrendszerben ismert ezer hasonló objektum között. A Földtől 445 fényévre található, és 150 millió évre becsülik a korát, így a Földhöz az egyik legközelebbi nyílthalmaz. Az égen 4 teliholdnyi területet foglal el, és az összfényessége 1,59 magnitúdó. Ennek köszönhetően szabad szemmel is könnyen észlelhető, így már az ókorban több kultúra is ismerte. A keleti égbolton 23:00-kor, 11 fok magasságában láthatjuk a 60%-os Holdat, amely felett 1 fokkal – a telihold átmérőjének a kétszerese – lesz megtekinthető a Plejádok. Szabad szemmel halvány derengésnek fog tűnni, amelyben néhány csillagot láthatunk, de binokulár segítségével már mind a hét fényes csillagát megfigyelhetjük. Távcső használata esetén már néhány tucatnyi halványabb csillagot is észlelhetünk.
Szerző: Vizi Róbert, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló
