Kékeszöld óriás a láthatáron: Figyeld meg az Uránuszt oppozícióban!

Kékeszöld óriás a láthatáron: Figyeld meg az Uránuszt oppozícióban!

2024 november 16
| Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Az oppozíció az asztronómiában fontos égi esemény. Oppozíció vagy más szóval szembenállás során az adott testet a Nappal ellentétes oldalon tudjuk megfigyelni.

Ez azt jelenti, hogy a Nap, a Föld és az adott égitest egy vonalba kerülnek, ahol a Föld van középen. Ekkor a hozzánk való közelsége miatt könnyebben megfigyelhetjük, mint amikor a pályájának bármely más pontjában jár. Amellett, hogy fényesebb ilyenkor az égitest, az egész éjszaka folyamán megfigyelhető, mivel napnyugta környékén kel és napkelte táján nyugszik.

Az oppozíciók megfigyelése az ókorban is központi szerepet játszott. Az ókori civilizációk, mint Babilon, Görögország és Kína, már korán felfedezték és dokumentálták a bolygók szembenállásait. Ezek az égi események lehetőséget adtak a bolygók mozgásának pontosabb megfigyelésére és megértésére, mivel az oppozíció során egy bolygó mindig jól látható volt. Az ókori csillagászok különösen nagy figyelmet fordítottak a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz oppozícióira, mivel ezek a bolygók nagy fényességük és lassú mozgásuk miatt jól megfigyelhetők voltak. A babiloniak már a Kr. e. 7. században képesek voltak előre jelezni ezeket a ciklikus eseményeket, és a bonyolult táblázatok segítségével nyomon követték a bolygók ciklusait. A kínai csillagászatban szintén fontos szerepet játszottak az oppozíciók. Kínában a szembenállásokat nemcsak tudományos célokra használták, hanem a naptárkészítéshez és politikai döntések előrejelzéséhez is.

Az Uránusz helyzete a Földhöz és a Naphoz képest oppozíció során (forrás: nameastarlive.com)
Az Uránusz helyzete a Földhöz és a Naphoz képest oppozíció során (forrás: nameastarlive.com)

Az oppozíciók nemcsak a régi korokban voltak jelentősek, hanem ma is fontosak a csillagászatban. November 17-én hajnali 03:45-kor az Uránusz bolygó lesz majd szembenállásban. A keringési síkjára majdnem 90°-kal ráhajolva forgó, elbillent Uránuszon nagyon hideg van és rendkívül szeles az időjárás. A kedvezőtlen hőmérséklet és nyomás következtében a bolygón biztosan nincs élet. Ferde forgástengelyének következtében a halvány gyűrűrendszerére majdnem szemből látunk rá. A gyűrűrendszert két részre tudjuk osztani, amelyekben összesen 13 halvány, sötétszürke gyűrű van. Az Uránusz vastag légköre 83%-ban tartalmaz hidrogént, 15%-ban héliumot, és 2%-ban metán is található a légkörében. A bolygó a kékes-zöldes színét a légkörében található metán okozza, ez ugyanis a kék színben érkező sugárzáson kívül mindent elnyel, csak ezt veri vissza. A bolygó sztratoszférájában magaslégköri ritkás metánjég párák úsznak, amelyeket akár távcsővel is megfigyelhetünk szerencsés esetben. A troposzférában pedig alkalmanként világos metánjég felhők is találhatók. És nem csak a légköre, de a köpenye is tele van érdekességgel. A köpenyének alsóbb részén a nagy nyomás és hőmérséklet hatására ebben a mélységben a metán atomjaira bomlik, és az így keletkező szénatomok először grafittá, majd pedig gyémánttá állnak össze. Ez a jelenség egyedülálló a Naprendszerben.

Összetett kép a kékes Uránusz és a halvány gyűrűrendszere a Hubble-űrtávcső és a Voyager–2 felvételeiből (forrás: nasa.gov)
Összetett kép a kékes Uránusz és a halvány gyűrűrendszere a Hubble-űrtávcső és a Voyager–2 felvételeiből (forrás: nasa.gov)

Az Uránusz bár az égbolton a szabad szemmel látható, és a leghalványabb csillagok fényességével összemérhetően pislákol, a megfigyeléshez legalább egy kézi látcsövet érdemes használni a biztos megpillantásához. Kistávcsövekben viszont már a különleges kékes-zöldes színét is fel lehet ismerni, ami a korongszerű megjelenésével együtt nagyon elüt az égbolt fekete hátterétől és a pontszerű csillagoktól.

A kékes Uránusz képe 2024.09.22-én. A képet készítette Torma Csaba, Kisiratos (forrás: eszlelesek.mcse.hu)
A kékes Uránusz képe 2024.09.22-én. A képet készítette Torma Csaba, Kisiratos (forrás: eszlelesek.mcse.hu)

A bolygót Sir William Herschel német származású angol csillagász fedezte fel 1781-ben, aki mint hű alattvalója az akkori angol királynak, Georgnak nevezte volna el a bolygót. Ha sikerrel járt volna, ma így ismernénk a Naprendszer bolygóit: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, George, Neptunusz.

Az Uránusz pályája kis excentricitású, de közel hússzor nagyobb átmérőjű, mint a Földé. Körülbelül 84 év alatt kerüli meg a Napot. Ennek következtében az oppozíciói általában évente egyszer történnek meg, és az égbolt egyre más és más pontján látható, ahogy halad a csillagok között. A bolygó szembenállása során körülbelül 2,6 milliárd kilométer távolságra van a Földtől, ami ugyan meglehetősen nagy távolság, de ez az időszak mégis a legkedvezőbb a megfigyeléséhez. A szembenállás éjszakáján, november 16-án este 17:30-kor kézi látcsővel már megpróbálhatjuk megkeresni a Bika csillagképben, 7 fokra a Fiastyúktól. Az Uránusz fényessége ekkor +5,6 magnitúdó körüli, ami a szabad szemmel még éppen látható objektumok fényességi határán van. Sajnos éppen egy nappal telehold után vagyunk, így annak fénye a szabad szemmel való megpillantást lehetetlenné teszi, még az éjjeli fél tizenkettőkor bekövetkező delelésekor is. Ezért a jobb megfigyelhetőség érdekében érdemes egy kisebb távcsővel készülnünk az észleléshez, ekkor a 3,7”-es korongja és különleges színe is láthatóvá válik.

Az Uránusz helyzete az égbolton november 17-én hajnalban 4 órakor (forrás: Stellárium)
Az Uránusz helyzete az égbolton november 17-én hajnalban 4 órakor (forrás: Stellárium)

Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló