Ezek mindegyike különlegesen szép, és megfigyelésre méltó, ámde talán kevésbé egyedi esemény. Most, május 23-án is megfigyelhetünk egy rendkívül szoros együttállást, mégpedig a Vénusz és a Jupiter kerül közel egymáshoz az égbolton. Ennek megfigyelése azonban számos nehézséget és kockázatot rejt magában: nemcsak egymáshoz, hanem a Naphoz is közel lesz a bolygópáros, következésképp az együttállás a nappali égbolton fog megtörténni. Így tehát, bár a legfényesebb éjszakai égitestekről van szó, nem biztos, hogy egyszerű lesz észrevenni ezt a két bolygót.
Az egyszeri ember azt gondolná, hogy helyes az az állítás, miszerint nappal nem látszanak az éjszakai égbolton oly fényes objektumok. Ez azonban nem teljesen van így: azok közül a legfényesebbek, mint például a Hold, vagy néhány bolygó, látszódhat akár a nappali égbolton is, csak természetesen sokkal nehezebb észrevenni, mint éjszaka. Éppen ezért aki szereti a kihívást, annak érdemes május 23-án 10:18-kor az égboltra tekinteni esetleg egy binokulárral, mert akkor szerencsés esetben látszani fog, amint Naprendszerünk legnagyobb bolygója, a Jupiter közel kerül az Esthajnalcsillag néven is számon tartott Vénuszhoz, mégpedig a horizont felett 52 fokos magasságban.
Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy miért is hívják a Vénuszt Esthajnalcsillagnak. Ez a népi elnevezés megmutatja, hogy Naprendszerünk második bolygójának fénylő korongját általában naplemente környékén, alkonyatkor, vagy napfelkelte előtt, pirkadatkor lehet megfigyelni az égbolton. Ez nem véletlen: a Vénusz ugyanis a Földnél közelebb kering a Naphoz, ezért hát a Földről nézve is mindig kéz a kézben jár központi égitestünkkel, amint azt körbekerüli. A másik érdekesség, ami abból fakad, hogy a Vénusz anyabolygónknál közelebb kering a Naphoz, az az, hogy láthatjuk a fázisait is, hasonlóképpen, mint ahogy a Hold fázisait látjuk. Különösen szép feladat a Vénusz sarlójának megfigyelése, vagy fázisai változásának követése is.
Az együttállás napján a tele-Vénusz lesz, tehát 100%-ban látszódni fog a bolygó korongja. Mivel azonban a bolygó éppen a Földtől legtávolabbi pozíciók egyikében helyezkedik el, látszó fényessége kisebb lesz, mint akkor, amikor keringése során közelebb ér hozzánk, ám korongjának csak egy kisebb része látszik. A Vénusz látszó magnitúdója jelenleg -3,8. Ez az érték, mint ahogy a mínusz előjel is mutatja, rendkívüli fényességre utal, azonban az együttállás pillanatában a -26,7 magnitúdós látszó fényességű Nap mindössze 3 fokra lesz a bolygótól, ami igencsak elhalványítja fényes Esthajnalcsillagunk ragyogását.
Ha azonban a nehézségek ellenére sikerül megtalálnunk a Vénuszt, onnan már csak egy lépés a tőle 11'-re lévő Jupiter megtalálása is. A Jupiter látszó fényessége ekkor -2,0 magnitúdó lesz, így tehát ezt is, ha szerencsések vagyunk, van esélyünk észrevenni a nappali égbolton.
Összefoglalva tehát:
|
Mikor láthatjuk az együttállást? |
Május 23-án reggel 10:18-kor. |
|
Hol találjuk az égbolton? |
A Nap közelében, attól 3 fokos távolságban. |
|
Mi áll együtt? |
A Vénusz és a Jupiter, mégpedig szorosan, 11'-re egymástól. |
Az észleléshez érdemes binokulárt, vagy kisebb távcsövet látszani, hogy az élmény teljes legyen, és ne feledjük: kockázatok nélkül nincs rizikó! Ugyanekkor fontos felhívnunk a figyelmet arra is, hogy az együttállás távcsöves megfigyelése veszélyeket rejt magában: mivel a bolygóegyüttes látszólag nagyon közel lesz a Naphoz, kiemelt figyelmet kell szentelnünk annak, hogy ne nézzünk bele távcsővel a fényes korongba, mert ez maradandó látáskárosodást okozhat.
Annak, aki szeretne többet megtudni az együttállás résztvevőiről, figyelmébe ajánljuk Fejezetek a Naprendszer naplójából sorozatunk vonatkozó fejezeteit:
FEJEZETEK A NAPRENDSZER NAPLÓJÁBÓL 4 – Esthajnalcsillagunk, a Vénusz
FEJEZETEK A NAPRENDSZER NAPLÓJÁBÓL 7 Legnagyobb bolygónk, a Jupiter
A képek forrása:
https://crbobs.hu/galeria/naprendszer/a-venusz-fazisai/
Stellarium
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet