A hónap, amikor búcsút veszünk a Marstól, de hajnalban köszöntjük a visszatérő óriásbolygókat, amikor vagy lesz egy meteorraj-kitörésünk az extrém lassú hullócsillagokat produkáló Júniusi Bootidák jóvoltából, vagy nem, de biztosan lesznek fantasztikus együttállások a Jászol halmazban, és amikor a Vénusz még mindig, a holdsarló pedig már megint parádézik.
Lesz mit észlelni, vágjunk is bele a közepébe!
Június 1-én, 2-án és 3-án a Mars átsétál a Jászol nyílthalmazon
A tavaly decemberi oppozíciója után lassan távolodó, az esti égtől is hamarosan búcsúzó Mars bolygó júniusban azért még produkál emlékezetes égi jelenségeket. Az egyik leglátványosabbat mindjárt a hó első három estéjén, amikor az M44 nyílthalmaz, azaz a Jászol avagy Méhkas csillagai között világít majd sápadt, vörös fényével.
Elsején a halmaz nyugati fertályában, másodikán a kellős közepén, harmadikán pedig a keleti végében kelleti magát, és ebben a pozícióban nyugszik le valamivel éjfél előtt.
A Jászol az északi égbolt egyik legszebb, szabad szemmel is megfigyelhető nyílthalmaza, amit már az ókorban is jegyeztek, Galilei pedig a kezdetleges távcsövével sikeresen csillagokra bontotta: több mint negyvenet számolt meg belőlük a halmazban.
Fogjunk mi is egy kis kézitávcsövet ezeken az estéken, és irányítsuk a nyugati horizont fölé, fantasztikus látványban lesz részünk, ahogy a vörös bolygókorong a csillagokkal telitűzdelt háttér előtt pöffeszkedik; de ha nincs távcsövünk, akkor is érdemes észlelni a ködként derengő M44 és a Mars párosát!
Június 3-án egy ritka együttállás: az erősen délen járó telihold megközelíti az Antarest
A telihold júniusban az égi egyenlítőtől jócskán délre jár majd, útja során pedig harmadikán, éjfél előtt mindössze 20 ívpercre, azaz kevesebb mint egy telihold átmérőre közelíti meg a Skorpió alfáját, a csodálatos, vörös színű Antares szuperóriás csillagot.
Az Antarest szokás a Mars riválisának is nevezni – latin neve is erre utal –, hiszen színük hasonló, ráadásul ezen az estén tényleg rivalizálni fognak, az esti nyugati égbolton a Mars parádézik a Jászolban, két órával később pedig a délin az Antares súrolja majd a teliholdat.
Érdemes tehát fennmaradni, a jelenség szabad szemmel is pompásnak ígérkezik, de ha van távcsövünk, akkor próbáljuk levadászni a párostól másfél fokra nyugatra fekvő M4 gömbhalmazt is – ami persze a Hold fénye miatt nem egyszerű, de hálás feladat lesz.
Június 4-én a Vénusz dichotómiája
A tavasz folyamán az esti nyugati égboltot uraló Esthajnalcsillag június negyedikén, hajnalban, 04:56-kor ér pályájának legnevezetesebb pontjába: a dichotómiába. Ez az a pillanat, amikor a Vénusznak a Nappal és a Földdel bezárt szöge éppen derékszög, így bolygónkról nézve félvénusz látható.
Félvénusz? Talán nem mindenki számára ismert, hogy nem csak a Holdnak vannak fázisai, hanem minden földpályán belül keringő égitestnek, hiszen azok látszó megvilágítása folyton változik – éppúgy, ahogy kísérőnk esetében.
A dichotómia után a bolygó fázisa csökkenni kezd, de ahogy az csökken, úgy nő a látszó átmérő és a fényesség is – a Vénusz júniusban is az est sztárja lesz, ragyogó gyémánt a nyugati égbolton.
Június 7-én maximumban a Mira, a „csodálatos”
Minden idők talán leghíresebb változócsillaga, a Cet csillagképben található Mira ezen a napon éri el fényességének maximumát 3,4 magnitúdóval, ami bőven szabadszemes láthatóság – szemben a minimumával, amikor a maga 10 magnitúdójával a távcsővel is nehezebben megtalálható égitestek közé tartozik.
A csillag változó mivolta valószínűleg ismert volt már a nagy ókori civilizációk (Egyiptom, Kína, Babilónia) megfigyelői előtt is, Mirának, azaz csodálatosnak viszont csak Johannes Hevelius, a híres lengyel csillagász nevezte el a 17. században. Azóta nagyszámú hasonló csillagot fedeztek fel, amelyeket mira-változóknak hívunk, mindannyian – névadójukhoz hasonlóan – pulzáló változócsillagok.
Ezen típusú égitestek magja átesett már a héliumfúzión, amivel tömegük legalább felét elveszítették, azonban a Nap méretének akár több ezerszeresére is fúvódhatnak, és ebben az állapotban periodikusan oszcillálnak, hőmérsékletüket és átmérőjüket is drasztikusan változtatva – ez pedig fényerejük jelentős ingadozásához vezet.
Bár a Mira június elején eléri a fényességének csúcsát, látni még nem fogjuk: a tavaszi hónapokban ugyanis látszólag túl közel van a Naphoz, így megfigyelése csak a hó végétől lehetséges, a maximumhoz közel pedig ajánlott is.
Június 9-én a Szaturnusz négy fokkal a Hold felett
Egészen pontosan június 10-én, hiszen a csillagászati események időpontjának megadása egységesen UT-ben, azaz világidőben történik, amihez a közép-európai nyári időszámításnak megfelelően két órát hozzá kell adni. Így a legszorosabb együttállás számunkra már a következő nap hajnalára, 01:50-re esik.
A Szaturnusz egy óra tájban kel a Vízöntő csillagképben a kelet-délkeleti horizonton, bő negyedórával később pedig az 59%-os fázisban levő Hold is kidugja az orrát a látóhatár széléről. Ezután a páros egészen pirkadatig szoros közelségben, körülbelül négy fokra egymástól vándorol majd a délkeleti égbolton, kiváló fotótémát biztosítva a korán kelőknek.
Természetesen a szabad szemes megfigyelőknek is igazi asztrocsemege lesz ez az együttállás, kár lenne kihagyni!
Június 13-án a Vénusz a Jászol szélén
Ezúttal az esti égbolton továbbra is feltűnően ragyogó Vénusz „töri majd be” a Jászol ajtaját, a Marsnál némileg udvariasabban, az északkeleti sarokba állva, teret hagyva a nyílthalmaz csillagainak is.
Fantasztikus látvány lesz a nyugati égbolton, ahogyan az Esthajnalcsillag kápráztató fényében feltűnnek (kézi)távcsövünkben a Jászol csillagai – de gyaníthatóan a közösségi médiát is megtöltik majd a jobbnál jobb fotók erről a nem mindennapi eseményről, amely alkonyat után kezdődik, és este 11 körül ér véget, amikor a két főszereplő – legnagyobb sajnálatunkra – a horizont alá bukik.
Június 14-én a Jupiter másfél fokra a holdsarlótól
Ezen a hajnalon is érdemes kicsit korábbra állítani az ébresztőórát, az újhold előtt még utoljára magát megmutató holdsarló a Nagy Visszatérővel, azaz a Jupiterrel randevúzik a keleti égbolton.
A már csak 17%-os fázisú Hold valamivel fél három előtt kel, körülbelül tíz perccel később követi őt a -2,1 magnitúdóval ragyogó Jupiter, hogy aztán másfél fokos távolságban, illendően kövesse a holdsarlót, amíg a páros fénye bele nem olvad a hajnalpírba.
Tökéletes látvány lesz fotósoknak, szabad szemmel és kis távcsővel észlelőknek, ezt sem szabad kihagynunk!
Június 19-én 38 órás holdsarló az esti égen
A minél korábbi holdsarló észleléséről, annak jelentőségéről már többször írtunk korábbi cikkeinkben, a korai civilizációk naptáraikat igazították a jelenséghez, a jelen amatőrcsillagászai pedig sportot űznek abból, hogy minél korábbi holdsarlót örökítsenek meg az alkonyi fényben (az újhold utáni holdsarló mindig az esti, nyugati égen jelenik meg).
Már a 48 órás sarló is igen látványos, ezen az estén viszont 38 órás, mindössze 3%-os fázisú Holdat kaphatunk szemügyre vagy távcsővégre a horizont közelében, alkonyi derengésben. Megjegyzendő, hogy az igazi sarlóvadászok szabad szemmel vadásznak, de természetesen fotózni is ér!
Június 21-én Mars – Vénusz – holdsarló, majd 22-én holdsarló – Mars – Vénusz háromszög az esti égen
A június 21-én 16:58-kor bekövetkező nyári napfordulót – azt az időpontot, amikor a Nap – Föld középpontokat összekötő egyenes és az Egyenlítő síkja által bezárt szög a legnagyobb értékét (kb. 23,5 fok) veszi fel az északi félgömbön – méltóképp ünneplik a június sztárjai: a halványodó Mars, a kápráztató fényű Vénusz és a fiatal holdsarló háromszög alakzatba rendeződve várják csodálkozó pillantásainkat az esti, nyugati égbolton.
Másnap a Nagy Hármas megismétli az előadást, ezúttal viszont a holdsarló lesz legfelül, tőle jó négy fokkal lejjebb a Mars, újabb öt fokra pedig a Vénusz.
Mindkét este fantasztikus látványban lesz részünk!
Június 27-én Hold – Spica együttállás
Ezen az estén kivételesen nem a nyugati, hanem a délnyugati horizont feletti égboltot érdemes fürkésznünk, alkonyat után ugyanis megjelenik itt a már 65%-os fázisban levő Hold, bő másfél fokra tőle pedig a Szűz csillagkép alfája, a 0,9 magnitúdós Spica, a 250 fényévre levő kék óriás, a tavasz és a kora nyár hagyományos hírnöke.
A legszorosabb együttállás (1,6 fok) éjfél előtt következik be, amikor a páros már a horizont felé közeledik, de az éjszaka első felében bármikor megcsodálhatjuk majd ezt a szépséges együttállást.
Június 28-án a Júniusi Bootidák meteorraj maximuma
A június vége igazi csemegét, talán inkább zsákbamacskát hoz nekünk a Júniusi Bootidák meteorraj személyében. Ez a raj ugyanis képes akár 100-as ZHR-t, azaz óránként száz hullócsillagot produkálni (zenitre redukálva), ugyanakkor az is teljesen reális forgatókönyv, hogy egyetlen rajmeteor sem jelenik majd meg az égen ezen az éjjelen.
Már alkonyattól érdemes lesz az eget fürkészni, a raj radiánsa a déli égbolton kel, és a hajnali órákban bukik a horizont alá.
Ha szerencsénk lesz – a raj legutóbb 1998-ban produkált figyelemre méltó kitörést – akkor rengeteg kifejezetten lassú meteor vándorol át majd az égen, ezeket pedig a legkevésbé éles szemű megfigyelő is megtalálja!
Június 29-én Mars – Vénusz együttállás, viszlát Mars, helló vénuszsarló!
Még egy utolsó dobása lesz a Marsnak ezen az estén, mielőtt júliusban végleg eltűnik a szemünk elől erre az évre: az esti órákban körülbelül három fokra közelíti meg a már -4,7 magnitúdóval ragyogó, egyre nagyobbra hízó Vénuszt.
Ez utóbbit külön is érdemes távcsővégre kapni, 33 ívmásodperces látszó átmérője mellett fázisa csupán 33%, így fantasztikus, hatalmas vénuszsarlók figyelhetők meg majd a hó utolsó napjaiban.
A bolygók májusi láthatósága
Merkúr: Június 4-én dichotómiába kerül, napkelte előtt az északkeleti látóhatár közelében kereshető, megfigyelésre mégsem igazán alkalmas, a navigációs szürkület végén már csak 1,5 fok magasan jár.
Vénusz: Még mindig az estek főszereplője, a hó elején még 23 fok magasan jár a navigációs szürkület kezdetén, a hó végén ez már csak 14 fok lesz, ugyanakkor fényessége (és látszó átmérője) növekszik, a hó végén 33 ívmásodperces, -4,7 magnitúdós vénuszsarlónak örvendhetünk.
Mars: A hónap folyamán tovább halványodik, június utolsó napjaiban már csak 1,7 magnitúdós és 4,3 ívmásodperces lesz az elmúlt tél sztárja, viszont együttállásokat még produkál, és minden bizonnyal fantasztikus látvány lesz, ahogyan a hó elején átvándorol a Jászol halmazon.
Jupiter: A király visszatér! A hó elején még csak 1 fokkal jár majd a horizont felett pirkadatkor, ez azonban rohamosan javul, június végén 35 ívmásodperces átmérővel, -2,1 magnitúdós fényességgel uralja majd a hajnali eget.
Szaturnusz: Éjfél után kel, hajnalban már megfigyelhető a narancsos, 18 ívmásodperces, 0,8 magnitúdó fényességű bolygó.
Uránusz: Hajnalban kel a Nappal való együttállása után, a hó végén már jól megfigyelhető a délkeleti ég alján, 10 fok magasságban.
Neptunusz: Jól megfigyelhető, éjfél után kel a Halak csillagképben, a hajnali szürkületre már 18 fokos horizont feletti magasságba emelkedik az apró, kékes bolygó.
Jó egeket és örömteli bámészkodást kívánunk júniusra is!
Szerző: Kovács Péter, Amatőrcsillagász, tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló
Források
Meteor Csillagászati Évköny 2023
https://stellarium-web.org/
https://mcse.hu
Borítóképek forrásai:
1. A nyári Tejút az Antares környékén, 2016-ban, Namíbiából fényképezve.
Erich Meyer, FlickR, CC2.0
2. Az M44, avagy Jászol (Praesepe) nyílthalmaz 2019. március 14-én.
Giuseppe Donatiello, FlickR, CC2.0