Időről időre beszámolunk olvasóinknak a szebbnél szebb együttállásokról, és mi tagadás, egy igazán gyönyörű „példányt” csíphetünk el 25-én hajnalban. A borítóképen a Budapestről (legalábbis elméletben, hiszen az elmúlt pár évszázadban kissé megváltozott a tájkép a fővárosban…) várható látványt ábrázoljuk 4:10-kor, a kép a Stellarium nevű csillagászati szoftverrel készült. Ebben a cikkben mindent összegyűjtöttünk az olvasóinknak, hogy a legjobb körülmények között figyelhessék meg a csatasorba állt bolygóhadat.
Mi is az az együttállás?
A Földről nézve a Naprendszer bolygói viszonylagos rendben helyezkednek el az égen, ugyanis mindegyikük azonos síkban kering – ez az ekliptika. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Nap látszó égi pályáján róják köreiket a bolygói is. Ez már önmagában nagy „szerencse” a megfigyelő szempontjából, azonban e kör mentén az esetek többségében elég nagy összevisszaság uralkodik a bolygók helyzetét illetően. Ennek fő oka az, hogy mindegyik bolygó más és más sugarú (helyesebben: fél nagytengelyű, de ez igazán messzire vezetne) pályán kering a Nap körül, más és más szögsebességgel. A Merkúr például mindössze 88 nap alatt megkerüli központi csillagunkat, míg a Szaturnusznak ugyanez 29 évébe telik.
Időről időre azonban előfordul, hogy a Földről nézve ezek az égitestek látszólag közel kerülnek egymáshoz – valahogy úgy, mint amikor a kisgyerek kinyújtja a kezét, és „megfogja” vele a távoli templomtornyot: természetesen nem történik valódi közeledés, csak úgy tűnik, mintha a gyermek keze megérintené a tornyot. Az együttállások éppen ilyen jelenségek: az égitestek a Földről nézve csak látszólag közelednek egymáshoz, a valóságban továbbra is sok-sok százmillió kilométer választja el őket.
Mit fogunk látni?
Nos, a Naprendszer (Nap utáni) legfényesebb és legattraktívabb képviselőit láthatjuk, ráadásul egyszerre! Felvonul a Hold (de szerencsére csak 26%-a lesz megvilágítva, így fénye nem nyomja el a többiekét), ott lesz az éppen Hajnalcsillagként szolgáló Vénusz, a tavalyi szünet után egünkre ismét visszatérő Mars, de ott lesz a Jupiter és a Szaturnusz is. Ezen objektumok mindegyike egy igen hosszú sort fog alkotni keletről nyugati irányban, a borítóképen látható kompozícióban.
Hogyan észleljük?
Nincs mese, korán kell kelni! Szükségünk lesz:
- jó horizontú déli égre, hogy belássuk a keleten még éppen felkelő Vénuszt és a már delelő Szaturnuszt is
- tiszta égre
- megfelelő ruházatra (hajnalban hűvös van odakint)
- opcionálisan binokulárra és/vagy teleszkópra
Célszerű már hajnali négykor berendezkedni, ugyanis a felkelő nap fénye egyre inkább el fogja nyomni az égitestekét. A legszebb látványra negyed öt körül számíthatunk, ekkor már eléégé a horizont felett lesz a Vénusz (6 és fél fok), de még nem lesz túl erős a nap fénye. Ne hagyjuk veszni ezeket a perceket, az ideális időablak ugyanis igen szűk, 10-15 percről van csak szó!
Az együttállások egyik kellemes tulajdonsága, hogy nem műszerigényesek, a libasorban sorakozó bolygók látványa ugyanis már önmagában, szabad szemmel is lenyűgöző. Vagyis, ha a fentiek közül minden a rendelkezésünkre áll, akkor garantált a siker.
A Jupiter -2,2, a Mars és a Szaturnusz 0,7, a Vénusz -4 magnitúdó fényességű lesz.
Egy kis extra motiváció
Kisgyermekeknek különösen nagy élmény lehet, de sokaknak adhat löketet egy-egy ilyen élmény arra is, hogy komolyabban belevágjanak az amatőrcsillagászatba. Mi mindenképpen arra buzdítjuk olvasóinkat, hogy keljenek korán és ne hagyják veszni ezt a nagyszerű élményt! Az ennyire látványos együttállásokat nem olyan könnyű ám pótolni!
További kínálatunk
Május 27-én hajnalban a 10%-os, fogyó Hold sarlójától mindössze 1 fokra merészkedik majd a Vénusz, míg 29-én hajnali háromnegyed négykor a Jupiter és a Mars közelíti majd meg egymást csupán 37 ívpercre (kicsit több mint fél foknyira) 12 fokkal a horizont felett.
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló