Már a legkisebb csillagászati távcsővel is sokféle, eltérő megjelenésű égitestet lehet megfigyelni az égbolton. Az égbolt fürkészése során pedig számos látványosságban lehet része az érdeklődőknek.
Az egyik legkönnyebben megfigyelhető objektum – akár nappali, akár éjszakai égbolton – égi kísérőnk, a Hold. Felszínét megfigyelve különböző színű és struktúrájú felszínformákat láthatunk. A világos részek terraterületek, vagyis ősi felföldek, amelyek döntően a Hold déli sarkvidéke környékén fordulnak elő, míg a sötét foltok lapos síkságok, amelyekről régen azt gondolták, tengerek, ezért is nevezik ezeket mare területeknek. A látványos, hatalmas krátereket és tengereket a felszínbe becsapódó aszteroidák és kisbolygók hozták létre. A becsapódások következtében a Hold felszínén a kőzetek finom, púderszerű anyaggá, holdporrá őrlődtek. Ezt az anyagot nevezzük regolitnak, és ez borítja a Hold teljes felszínét 4 méter, de akár 15 méter vastagon is.
Észlelése sem okoz nagy nehézséget, ugyanis ez történhet szabad szemmel vagy a binokulártól kezdve a nagy távcsövekig bezárólag mindenféle távcsővel, ami a rendelkezésünkre áll. Ha pedig nincs távcsövünk, akkor sem kell csüggednünk, ugyanis az észlelésnek több olyan ága van, amelyik nem igényel műszerezettséget, ilyen például a fázisok megfigyelése.
A Hold keringésének következtében a Nap által megvilágított félgömbnek mindig változó részét látjuk. Amikor a Hold a Föld és a Nap között található, akkor a sötét oldalát látnánk a Föld nappali oldaláról, ekkor viszont az észlelést sajnos ellehetetleníti a Nap fénye. Ezt a fázist nevezzük újholdnak, innentől a megvilágítottnak látott terület elkezd nőni, alakja ekkor a nagy D betűhöz hasonlít, vagyis dagad. Amikor a Hold a Földnek a Nappal ellentétes oldalára kerül, akkor teliholdat látunk, amely látványosan, fényesen ragyogja be éjszakai égboltot. Ezután a Hold korongja elkezd csökkeni, egészen az újhold állapotáig, ami előtt egy C betűhöz hasonlít a vékony sarló, ugyanis ekkor „c(s)ökken” a Hold.
A vékony sarló megfigyelésének már az ókorra visszanyúló hagyományai vannak, mivel ekkor a holdhónap kezdetét az esti égen megjelenő holdsarlóhoz igazították. Manapság is sokakat foglalkoztat a minél vékonyabb, vagyis az újhold utáni minél fiatalabb, illetve az újhold előtti, vagyis minél idősebb sarló megfigyelése, esetleg fényképezése is.
Június 9-én a vékony holdsarló az Ikrek csillagképtől a horizont nyugati pontja felé, balra
ragyog majd az ikerpár fejeit alkotó csillagokkal (Castor és Pollux) majdnem egy vonalban. A csillagkép legfényesebb csillaga a narancsos-vöröses óriáscsillag, a Pollux. Míg ez egy magános csillag, addig az ikerpár másik tagjának fejét alkotó, fehéren tündöklő Castor több csillagból álló rendszer, amelyet összesen 6 csillag alkot. Kisebb távcsővel már két különálló csillagát is megfigyelhetjük.
A monda szerint Kasztór és Pollux ikerpár volt, és bár mindkettejük édesanyja Léda volt, Pollux apja Zeusz, Kasztóré pedig Spárta királya volt. Így Pollux, isteni származása miatt halhatatlannak, míg Kasztór halandónak született. Miután Kasztór megsebesült egy csatában, Zeusz választás elé állította Polluxot: vagy lemond a halhatatlanságának feléről, és odaadja testvérének, vagy egész életét az istenek lakhelyén, az Olümposzon tölti, többet nem találkozva testvérével. Pollux lemondott halhatatlanságának feléről, így most váltakozva tartózkodnak az Olümposzon az istenekkel és az alvilágban Hádésznál.
Azonban nem csupán „magános” csillagokat láthatunk az eget vizsgálva. Vannak olyan csoportosulások, amelyekben a csillagok sűrűsége jelentősen nagyobb a környezetüknél, ezek a csillaghalmazok, amelyek tagjai gravitációs kapcsolatban vannak egymással. Az ilyen halmazoknak két fajtáját különböztetjük meg: a nyílthalmazokat és a gömbhalmazokat.
A nyílthalmaz tagjai azonos csillagközi gázfelhőből alakultak ki, tagjai laza gravitációs kapcsolatban állnak egymással. Általában fiatal (t<109 év), fémgazdag csillagok alkotják.
Felpattanva egy fénysebességgel közlekedő vonatra, 577 év múlva oda is érnénk a Méhkas halmazhoz. A nyílthalmazt körülbelül 350 csillag alkotja, különlegessége pedig, hogy közelsége és nagy mérete miatt tiszta, derült és sötét (nagyon fontos!) égbolton szabad szemmel is megpillantható, halvány derengő foltként a Rák csillagkép közepében. Kis kézi távcsőben pompás látványt mutat, már jó néhány tagját is el lehet különíteni.
Június 9-én este 22:30-kor a Méhkas-halmaz, a növekvő holdsarló és a Castor csillag egy vonal mentén lesz látható. Az objektumlánc a nyugati horizont fölött 9°-ra lesz majd megfigyelhető, így érdemes egy magasabban fekvő, magas házakkal nem körülvett helyet keresni az észleléshez.
Már a hideg idő sem állhat útjába az esti programnak, így mindenkinek csak javasolni tudjuk a jelenség megfigyelését. Észlelésre fel!
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló