A Herculina kisbolygót 1904-ben fedezte fel a korai asztrofotográfia úttörője, Max Wolf a németországbeli Heidelbergben. Az 532-es sorszámú (tehát ötszázharminckettedikként felfedezett) kisbolygó igen méretes: tömegét tekintve a legnagyobb tíz, míg fizikai kiterjedését tekintve a legnagyobb húsz között találjuk, ezek a számok azonban csak becslések. Alakját illetően sincs egyetértés, egy 2002-es tanulmány szerint kenyérpirító formájú. Érdekesség továbbá, hogy a Herculina volt az első kisbolygó, melynek felfedezték egy holdját: az 1978-ban végzett mérések szerint a nagyjából 45 km átmérőjű hold egy körülbelül 216 km átmérőjű aszteroida körül kering. A Hubble űrteleszkóppal 1993-ban elvégzett mérések azonban hűlt helyét találták bármiféle holdnak.
A Mars és a Jupiter pályája közti kisbolygóövben keringő égitestről azonkívül, hogy nagy, nem sokat tudunk: űrszonda még nem látogatta meg, vizuálisan értékelhető földi megfigyelést még nem produkált a nemzetközi csillagászközösség, és űrteleszkópokkal sem rózsásabb a helyzet.
Szemünket azonban büntetlenül legeltethetjük rajta!
A kisbolygó ugyanis április 8-án opponál, ezekben a napokban igen jól megfigyelhető. A déli horizonton felett mintegy 57 fok magasan delel, 9 magnitúdós fényesége tiszta vidéki égről kistávcsöves megfigyeléshez alkalmassá teszi. Jelenleg az Ökörhajcsár és a Bereniké Haja csillagképek határán jár, éppen az előbbiből lép át az utóbbiba ezekben a napokban.
Horizont feletti magassága, a közelében található csillagok általi viszonylag egyszerű beazonosíthatósága és kedvező fényessége miatt érdemes kevésbé tapasztalt kisbolygós amatőröknek is érdemes most célba venniük a Herculinát.
Derült eget!
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász, Korábbi diákolimpikon
Svábhegyi Csillagvizsgáló