Ahogyan arról mi is hírt adtunk, május 8-án és 9-én este a fényes Vénusz az Ikrek csillagkép nyílthalmazai közelében járt. Szerencsére az előbbi időpontban volt lehetőségünk megfigyelni a ritka együttállást, amelyről nekem fotót is sikerült készíteni. Mégis, hogyan zajlik egy hasonló esemény fotografikus megfigyelése? Ezt fogjuk most áttekinteni.
Az első fázis, hogy tudomást szerezzünk az adott eseményről. A forrás lehet a Svábhegyi Csillagvizsgáló blogja vagy az MCSE Meteor csillagászati évkönyve, egy a lényeg: előre tudjuk, hogy mikor, hol, mi várható. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a tervezési fázis. Ez magában foglalja azt, hogy figyeljük az időjárás várható alakulását, olyan helyszínt keressünk, amelyik alkalmas a megfigyelésre (pl. alacsony fényszennyezés, tiszta rálátás a horizontra), de az is ide tartozik, hogy például a Stellarium segítségével félig-meddig szimuláljuk, hogyan mi fog látszani a saját eszközeinkkel.
A fő eszköz egy mezei tükörreflexes fényképezőgép és egy régi, de annál jobb, 135 mm-es Zeiss-objektív. Ami viszont már nem általános egy szokványos fotós eszközparkban: a követő mechanika. Erre azért van szükség, mert a Föld forgása miatt a csillagok az idő előrehaladtával elmozdulnak. Hogy szép, zajmentes képet kapjunk, szükség van egy olyan követő eszközre, amely képest ezt ellensúlyozni, a célobjektumot hosszú időn keresztül a látómezőben tartja. Az én esetemben ez egy Skywatcher Star Adventurer 2i Wifi mechanika és egy Jackal Adam fotóállvány párosa volt. Persze fix állványról sem lehetetlen küldetés egy hasonló fényképezőgép+objektív együttessel fotózni, de itt akkor már picit számolnunk kell. Létezik erre az 500-as szabály, miszerint ha az 500-at elosztjuk az objektívünk átmérőjével (milliméterben) akkor megkapjuk mekkora az az időtartam (másodpercben), amely alatt a csillagok pontszerűnek látszanak majd a képeken. Jelen esetben ez 500/135, ami 3,7 másodpercet jelent, de mivel én kisebb szenzorú fényképezőgépet használok, ezért még 1,6-tal tovább kell osztani, így csak 2,3 másodpercet kapok. Ez a magas fényérzékenység mellett is kevés információt gyűjtene, de annál több zajjal, így jó képet aligha lehet készíteni ilyen módon. De persze egy próbát mindig megér.
Az eszközök megvannak, a terv kész, osztottunk-szoroztunk, ám a leglényegesebb mégsem ezek lesznek, mert hiába van meg a szükséges eszközpark és más elméleti dolgok, ha a felhők miatt nem látjuk azt, amit szeretnénk. Szerencsére nem ez volt a helyzet május 8-án. Örültem, amikor nagyjából tiszta eget láttam, és a horizonton sem látszott felém közelgő felhőzet. Gyenge szél fújt, és az égen gyorsan vonuló vékony fátyolfelhők rohangáltak, ám ez nem feltétlenül probléma minden esetben. Érdekesség, hogy az utóbbi időben sok olyan együttállás volt, amelyben az egyik főszerep a Vénuszra hárult, de majdnem mindegyiknél fátyolos volt az égbolt. Ezekhez a megfigyelésekhez és a fotózás élményeihez ilyenkor már hozzátartozik a kellemes esti időjárás, a tücsökciripelés és a madárcsicsergés, de hozzám a nem túl közeli (de nem is túl távoli) tó békáinak hangos kuruttyolása is áthallatszik.
Kipakolás után a mechanika beállítása az első teendő. A Polarisról sokat hallottunk akár Sarkcsillag néven is. Ezen csillag mellett található az az égi pont, amelyik körül látszólag mozognak a csillagok. Történetesen ez az a pont, ahol a Föld forgástengelye „átdöfi” az égboltot.
A távcsőmechanikákat erre a pontra kell minél pontosabban ráállítani a bennük található pólustávcső segítségével, hogy elvégezze a tényleges feladatát, a látómezőben tartsa a kiválasztott objektumokat. Ha ez megvan, jöhetnek a fotós eszközök. Első teendő ezekkel, hogy beállítsuk a fókuszt a lehető legélesebb kép érdekében. Ezt követő lépés, hogy a célobjektumo(ka)t is megtaláljuk. Ez nem feltétlenül egyszerű, van, hogy csillagról csillagra ugrálva kell az adott célpontot a látómezőbe hozni, de mivel jelen esetben a Vénusz eltéveszthetetlen célpont volt, így sokat nem kellett ezzel bajlódni. Ha ez megvan, jöhet a számmisztika. Három dologra kell itt gondolnunk: az első a rekeszérték. Ezt egy F betű után fogjuk megtalálni. Minél kisebb ez a szám, annál több fényt gyűjt be az objektív adott idő alatt. Pontosan olyan egyébként, mint az emberi pupilla. Jelen esetben ez F/3,5 volt. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a fényérzékenység és az expozíciós idő párosa. Utóbbit a fényképezőgépeken ISO néven fogjuk megtalálni. Ezen értékek megadásához célszerű próbaképeket készíteni, amelyeken azt is fontos ellenőrizni, hogy a követő mechanikánk pontos-e, a csillagok nem csíkok, hanem valóban pontszerűek. Május 8-án a 800-as fényérzékenység vált be 15 másodpercnyi fénygyűjtés mellett, hogy a Vénusz se égjen be teljesen a fotón, de látni lehessen a nyílthalmazokat is, és a képzaj mint zavaró tényező is minél kisebb legyen.
A legnagyobb kihívás egyébként ezen a napon a rendkívüli fényességkülönbség volt. A -4,2 magnitúdós Vénusz több mint 130 ezerszer (!) fényesebb volt a tőle alig 2 fokra található M35-ös halmaztól. Hogy a zajszintet még jobban csökkenteni tudjam és a halványabb részletek is előbújjanak, azonos beállításokkal készült 20 fotót átlagoltam össze egy képpé. És itt már a természetben töltött fotózásból és távcsöves megfigyelésből át is csúsztunk a laptop kijelzője elé, a képfeldolgozás mikéntjeibe. Ehhez mindenki általában mást preferál. Előjönnek is a GIMP vagy Photoshop nevezetű képfeldolgozó programok vagy a komolyabb, csillagászati képfeldolgozásra szánt szoftverek, vagy ezek kombinációja. A képfeldolgozásra általában még több időt kell fordítani, mint az ég alatt töltött észlelésre, mindenesetre ennek is megvannak a maga élményei. Néhány óra feldolgozás után pedig megszületik a kész kép is.
Ennél a fotónál a legszembetűnőbb a szimulálthoz viszonyítva a látómező változása lehet, ami a képfeldolgozás közbeni képlevágással magyarázható. A fátyolfelhők ellenére szépen látszanak az M35 csillagai és a mellette található halványabb, NGC 2158-as katalógusszámú nyílthalmaz is. A fátyolfelhők miatt viszont ráadásként egy légköroptikai jelenség is megjelenik a fotón: ahogy a vékony fátyolfelhők szórják a Vénusz fényét, egy ún. párta alakul ki.
Legyen szó más, szorosabb együttállásról, az eljárásrend rendkívül hasonló. Talán a kihívások mások, de sosem nehézség nélküli egy-egy jelenség fotografikus úton való észlelése, rögzítése. Ezenfelül már csak az élmény miatt is megéri kimenni az ég alá, az impresszió mellett akár egy különleges fotóval is gazdagodhatunk!
Szerző: Balázs Gábor, Tudományos segédmunkatárs, Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet