Amikor mégis megjelenik egy látványos példány, addigra megőszülünk (a közismert Halley például 76 évente tér vissza hozzánk, jelenleg félidőben tartunk, ennek apropóján az üstökös történetéről itt írtunk).
Bár nem tündököl úgy, mint a Halley, a 13P/Olbers a szebb és látványosabb üstökösök közé tartozik. Valóban, társainak döntő részénél fényesebb és több részletet mutat: fényrendje július közepén-végén 6-7 magnitúdó, ezzel tiszta és vidéki égen binokulárral is könnyű célpont. Nevében a P azt jelenti, hogy periodikus, azaz rendszeres időközönként visszatér hozzánk: a Nap körüli keringési ideje 69 év és 2 hónap. Legutóbb 1956-ban járt földközelben. Sajnos már távolodik a Naptól, egyre halványodik, de még mindig érdekes látvánnyal kecsegtet. A napokban, 20-án érte el legnagyobb közelségét a Földhöz.
Az üstököst 1815-ben fedezte fel a német Heinrich Wilhelm Matthias Olbers. Ő ugyanaz a német csillagász, aki 1802-ben felfedezte a Pallas, 1807-ben pedig a Vesta kisbolygót (vagyis a legnagyobb aszteroidák közül kettőt is), majd javasolta a kisbolygóöv eredetére vonatkozó elméletét: Olbers szerint egy ősi bolygó szétszakadt maradványairól van szó. Az elméletet a modern csillagászat meghaladta, azonban hosszú időn át a legelfogadottabb nézet volt.
Említésre méltó még Olbers 1823-ban publikált paradoxonja: a korabeli nézetek szerint a világegyetem egy végtelen idők óta létező, végtelen számú csillaggal egyenletesen benépesült térség. Ha azonban így van, miért nem világít az esti ég a csillagok fényétől? A paradoxon feloldása röviden az, hogy valójában egyik előfeltevés sem igaz; erről bővebben a Wikipédia oldalon lehet olvasni.
A 13P/Olbers történetéről korábban írtunk már egy cikket, most a gyakorlati és megfigyelési szempontokra fókuszálunk.
Hogyan találjuk meg az üstököst?
Szürkületkor (július utolsó hetében ez a 22 óra körüli idősávot jelöl) az északnyugati égen keressük fel. A cikk írásakor a Kis Oroszlán (Leo Minor) csillagképben jár nem messze a Nagy Medve mellső lábától, ám öles léptekkel, napi 37 ívpercet megtéve halad a Bereniké Haja (Coma Berenices) felé, ahová augusztus 12-én ér majd. Kevéssé fényszennyezett holdmentes égen binokulárral is látszik, de teleszkópunk keresőtávcsövében is elő kell bukkannia. A filléres gyermekjátékokat leszámítva gyakorlatilag bármilyen méret- (és ár-) tartományba tartozó műszer alkalmas lehet az üstökös észleléséhez.
Fontos, hogy az üstökös este 10 órakor is csupán 20 fokkal emelkedik a horizont fölé (a korábbi órákban ez magasabb, azonban a világosabb égi háttér miatt az élmény csak rosszabb lenne). Mindenképpen olyan helyről észleljünk, ahonnan az északnyugati horizont biztosan látható, legalábbis lehetőleg kevésbé takart. Holdkelte előtt kell elcsípnünk, de július 21 után napról napra ez könnyebb lesz mert a csökkenő fázisú Hold egyre később fog felkelni az éjszaka folyamán.
A 13P/Olbers keresőtérképét a július 22-től számított következő 4 hétre alább beágyaztuk a cikkbe. A térkép ezen a linken nyomtatható formában, PNG és PDF formátumban is letölthető.
Az üstökös keresésére használjuk a csillagugrálás módszerét. Távcsövünkkel, látcsövünkkel térképeink alapján keressünk egy fényesebb csillagot az üstökös közelében, ezt állítsuk be a távcsövünkbe. Ha meggyőződtünk róla, hogy a megfelelő csillagot látjuk, a környéken található halványabb csillagok segítségével, csillagról csillagra ugrálva haladjunk az üstökös felé. A kereséshez lehetőség szerint használjunk nagy látómezejű okulárt és kis nagyítást.
Hogyan figyeljük meg?
Miután megtaláltuk az üstököst, nyugodtan alkalmazhatunk erősebb nagyításokat is. Érdemes lerajzolni a látottakat, ehhez a Magyar Csillagászati Egyesület hivatalos észlelőlapját ajánljuk, itt elérhető. A rajzolás segít minket abban, hogy jobban elmélyedjünk a látottakban. A szemünk „megtanulja látni” az üstököst – és általában bármit, amit éppen rajzolunk -, így észlelési élményünk minősége is sokat emelkedik. Akinek van hozzá eszköze és ideje, az megpróbálkozhat asztrofotók készítésével is. az észlelésfeltöltőn a képek leírásából sok tippet megtudhatunk, mások milyen beállításokkal dolgoztak.
Milyennek látták 13P/Olbers üstököst a magyar amatőrök?
Az MCSE észlelésfeltöltő honlapját böngészve számos megfigyelést találunk július első másfél hetéből (a Hold fénye onnantól nagyjából két hétig zavarta az észlelést, ez az időszak most ér véget). Ezekből szemezünk most párat.
Elsőként Bánfalvy Zoltánt szemlézzük, aki a spanyolországi Zaragozából végzett megfigyeléseket egy kicsi, 72/432-es ED refraktorral és egy 10X42-es binokulárral július 10-én.
Ennek a perzselő napnak a derült estéjén a helyi csillagászati egyesület tagjai között talán legnépszerűbb észlelőhelyre látogattam el, a várostól kb 25km-re keletre lévő Leciñena falu melletti dombtetőn álló menedékházhoz (…) A menedékház mögött, a dombtetőből kinyúló természetes rondellán vertem tanyát az észleléshez, a kristálytiszta égen a Hold készült lenyugodni, tőle még északabbra kb. 40 fokkal volt az üstökös. Binokulárral (10x42) is könnyen megtaláltam, egy kis szürke kerek paca, csóvát nem láttam. A kiterjedése az épp a zenitben lévő M13-mal pontosan megegyezett, viszont annál jóval halványabb volt. Az üstökös észlelését kb. 10 fokos horizont feletti magasságig folytattam. Szűrőt a kamerába épített Baader BCF-1 szűrőn kívül nem használtam.
Az üstökös tehát igen nagy kiterjedésű, a Herkules népszerű gömbhalmazával, az M13-mal megegyezőnek tűnik. Természetesen ne feledjük, hogy a Zaragoza melletti égbolt kiváló, ráadásul Bánfalvy megfigyelésekor az üstökösmag még 7,3 magnitúdó fényes volt, ami azóta kicsit csökkent.
Forgács Attila 9-én Hajdúböszörményből így látta az üstököst:
19:59 (UT: Universal Time, ez 21:59-nek felel meg magyarországi nyári időszámítás szerint – szerk.) könnyen megtaláltam, persze a világos ég szinte semmilyen részletet nem engedett látni. Elindítottam a vezetést először az üstökösre, de a diffúz kóma miatt folyamatosan ugrált és imbolygott a vezetés, ezért inkább egy közeli csillagot választottam vezetőül. 60 másodperces képeket folyamatosan mentettem, majd, amikor már vége volt az észlelésnek kiválogattam a sötétebb égi háttérrel rendelkezőket.
Idézzük Illés Eleket, ő július 4-én az alábbi megjegyzéssel írta le a 150/1200-as Dobson szerelésű Newton távcsövével tapasztalt látványt:
Kellemes látvány, de a csóva csak nagyon bizonytalan. A diffúz kóma uralja a látványt, amit a légkör nyugtalansága néha néha „megmozgat".
A jó üstökösészlelés több megfigyelésből áll. Illés Elek példásan járt el, amikor 11-én újra felkereste az Olberset. Erről a megfigyelésről olvashatjuk:
Még világos az ég és a Hold is zavaróan világít (első negyedhez közel). Az előző észlelésemhez képest határozottan halványodott. A csóva csak nagyon bizonytalanul látszik, inkább egy ovális kóma benyomását kelti. 160x-osnál is szinte teljesen homogén, csak gyengén sűrűsödik a közepe felé. PA 45-50 felé kissé szálas, mint egy halvány „szakáll", nem látszik határozott csóvának.
Hát igen, valóban nem egy Halley-ről van szó. Azonban becsüljük meg kis látogatónkat! Zárszóként idézzük dr. Elek Tamás szavait, aki június 25-én Nyíregyháza mellől végzett megfigyeléseit így foglalta össze:
(…) Sajnos nem mutat sok részletet, de így is január 09-óta a hatodik pozitív észlelésem a 13P üstökös vonatkozásában. Mindent meg kell becsülni, alig van lehetőség észlelni.
Valóban: ha üstökösről van szó, mindent meg kell becsülni.
Derült eget!
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász, Korábbi diákolimpikon
Svábhegyi Csillagvizsgáló