„Trónok harca az űrben!” – sokan hivatkoznak így a Daniel Abraham és Ty Franck közös alkotásaként megjelent, 9 terjedelmes könyvből álló űreposzra, illetve a belőle készült, 6 évados sorozatra, amely a Térség sorozat címet viseli. Mind a könyvekben, mind a filmsorozatban teljes komplexitásában ismerhetünk meg egy olyan jövőt, amelyben az emberiség meghódította és benépesítette a Naprendszert. Vajon milyen technológiai újításra volt ehhez szükség? Milyen rétegek építik fel a 24. század társadalmát, és hogyan törik meg a béke vékony kristálytükre az egyes frakciók között? Hogyan néznek ki a jövő emberei, milyen járművekkel közlekednek, és hogyan kommunikálnak? Mindezekre az érdekes kérdésekre választ kaphatunk a könyvek elolvasásával, illetve a sorozat megnézésével.
A mű a 2350-es években veszi kezdetét, amikorra az emberiség bizonyos technológiai ugrások segítségével meghódította a Föld környezetében jelen lévő Hold mellett a Naprendszernek csaknem teljes egészét. Jövőbeli világunkat és társadalmunkat egy bonyolult, több szálon futó, valóban a Trónok harca könyvek felépítésének összetettségét idéző történetvezetési rendszeren ismerhetjük meg az egyes történetszálak főszereplő karaktereinek szemszögéből. Minden apró részlet fokozatosan bontakozik ki szemünk előtt, míg végül teljes képet kaphatunk az emberiség elképzelt jövőjéről.
A Térség sorozat világában Naprendszerünk egy bármikor felrobbanni kész puskaporos hordóra hasonlít: három fő frakció áll szemben egymással, amelyek között bármelyik pillanatban kitörhet a háború.
Ezek közül az első a Föld és a Hold, vagyis Luna népességét egybefoglaló Egyesült Nemzetek Szervezete. A Föld lakossága ekkorra eléri a 30 milliárd főt, és a túlnépesedés mellett meg kell küzdenie a sarki jégsapkák olvadása által okozott súlyos ökológiai katasztrófával is. A tengervíz szintje folyamatosan emelkedik, így a földi emberek magas felhőkarcolókban élik életüket. Mindemellett ez az egyetlen olyan égitest, ahol szkafander nélkül is lehetséges az életben maradás. A túlnépesedés miatt a politikai és társadalmi elit a Holdon kialakított településekre emigrált.
A második népcsoport a Mars terraformálásának közös küldetését hordozó Marsi Kongresszusi Köztársaság, amelynek népességét egyesíti a közös cél, ám a Földnél jóval kevesebben, nagyjából 4 milliárdan lakják. Bár itt még nem tudnak szkafander nélkül lélegezni az emberek, a Mars terraformálása aktívan zajlik, például növényeket is termesztenek. Ide leginkább a tudományos elit költözött el a Földről.
Végül a harmadik frakció az Öv néven is ismert Külső Bolygók Szövetsége, amely azokat a térségeket foglalja magában Naprendszerünkön belül, amelyek a Föld és a Mars vonzáskörzetébe sem tartoznak. Ide sorolhatóak a mesterséges égitesteken és aszteroidákon élő közösségek, amelyek leginkább szétszóródott embercsoportokból állnak, és a Föld vagy a Mars népességével ellentétben nem alkotnak egységes nemzetet. Megemlítendő az ide tartozó Ganymedes, a Jupiter holdja, amelynek különlegesen erős a mágneses és a gravitációs tere. Ez lehetőséget biztosít a gabonatermesztésre: hatalmas üvegházak alatt növények nőnek, amelyekhez óriás tükrök vezetik el a Nap fényét. Épp ezért a Ganymedes a Naprendszer éléskamrája néven is ismert. A legtöbb övbéli égitesten ugyanis csak gombákat tudnak termeszteni, vagy szintetikus módon állítják elő a táplálékot. Emellett számos természetes és mesterséges űrállomás is megjelenik, mind-mind egyedi jellegzetességekkel. Az övbéliek életét azonban globálisan jellemzi a zsúfolt, küzdelmes élet, a visszaforgatott élelmiszer, folyadék és levegő kevésbé kényelmes alkalmazása és az életben maradásért végzett kemény, verítékes munka.
Kiemelendő érdekesség, hogy az adott régiókban élő emberek a megjelenésük alapján is elkülöníthetőek egymástól. A Marson a gravitáció erőssége a földi gravitációnak nagyjából az 1/3-a, így a földi és marsi emberek között létezik, ámbár kevésbé látványos a testi felépítésbeli különbség. Ezzel ellentétben az Öv lakói gyengébb gravitációs térben élnek, így jóval magasabb és vékonyabb, megnyúlt testük látványosan elkülöníti őket a többi frakció népességétől. Ha az Övben született ember erős gravitációs térbe kerül, számára egyfajta kínzással ér fel, hiszen a szervezete nem szokott hozzá az ilyesmihez. Éppen ezért az Öv emberei nem tudnak megélni sem a Földön, sem a Marson, ami bizonyos szempontból lenézendő számkivetettekké alacsonyítja le őket.
Ahhoz, hogy a Naprendszert az itt leírt módon meghódíthassa az emberiség, mindenképpen szükséges volt egy technológiai ugrás, amely az Epstein-hajtóműnek nevezett, fúziós energiát használó technológia formájában mutatkozik meg. Ezt a hajtóművet egy Epstein nevű marsi tudós fejlesztette ki, segítségével pedig az űreszközök képesek felgyorsulni a fénysebesség néhány százalékára. A járműveket azonban nemcsak gyorsítani, hanem lassítani is képes az ilyenfajta hajtómű, mégpedig a következőképpen: amikor a hajó félútra ér a kezdő- és a célállomás között, megfordul, és így a tolóerő nem gyorsítani, hanem lassítani fogja a járművet, végül a célállomásnál meg is állítja. Itt a technológiai újítás nem a rakéta elvének lényegében van, hiszen az már régóta ismert számunkra is, hanem abban, hogy míg a jelenleg használt rakéták üzemanyaga pár perc leforgása alatt elfogy, a fúziós energiatermelés akár hetekig is képes gyorsítani az űreszközt. Ezzel a módszerrel a Térség világában a Föld–Mars-távolság nagyjából 3 óra utazással megtehető, ám a csillagok világa még így is nagyon távoli: a Napunkhoz legközelebbi csillag, az Alfa Centauri körülbelül 4,3 fényév távolságban van tőlünk, így még ezzel a különleges hajtóművel felszerelt hajóval is évszázadok alatt tudnánk eljutni oda.
Az űrtechnológia fejlettségével ellentétben a kommunikációban az emberiség nem alkalmaz kiugró technológiai újításokat az eddig ismertekhez képest. Leginkább rádiójelekkel történik az információcsere, amely jelek a fény sebességével terjednek. Emiatt az üzenet kibocsátása és a Naprendszer peremére való megérkezése között akár több órás időkéséssel is számolni kell. Ennek egy másik hátránya, hogy a rádiónyalábbal nehéz pontosan célozni, így például nem lehetséges célzottan egy adott űrhajónak elküldeni egy üzenetet. Ennek kiküszöbölésére kifejlesztették az irányított lézernyalábbal történő kommunikációt. Emellett, jelen világunkhoz hasonlóan, a közösségi média használata is jelentős szerepet tölt be az információáramlásban, olyannyira, hogy a történet elején egy közösségi médiában közzétett üzenet által kiváltott botrány végül egy háború kirobbanásához vezet.
Ha szeretnénk megismerni, hogy hova vezet ez a háború, és hogy annak hatása milyen új távlatokat nyit az emberiség történelmében, érdemes elolvasni a könyveket, illetve megnézni a sorozatot. Ezt a művet leginkább 16 éven felülieknek ajánljuk a komplex történetvezetés és az erőszak gyakori megnyilvánulása miatt.
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet