Egy nappal később, október 26-án, szombaton a szürkületi égen a Vénusz és az Antares égitest-páros gyönyörködteti majd meg szemeinket. Ezek az együttállások alapvetően szabad szemmel is megfigyelhetőek. A Jupiterhez és a 109 Tauri csillaghoz egy binokulárt is segítségül hívhatunk, míg a Vénusz és az Antares könnyedén látható távcső nélkül is. Jó hír az is, hogy a látványosabb (Vénusz–Antares) együttállás miatt nem szükséges éjszakába nyúlóan fennmaradni, míg a másik együttállás bár hajnali látvány, már előző este is érdemes lesz felkeresni, mert már akkor is látványosan közel látszanak egymáshoz. A kihívás viszont itt is, mint sok más esetben, a horizont közelségében rejlik, legalábbis a Vénusz és az Antares megfigyelésekor. Nem árt tehát résen lenni annak, aki látni szeretné az Esthajnalcsillagot azon az estén, hiszen az együttállás után nem sokkal a látóhatár alá bukik.
Az első együttállás a Bika csillagképben tartózkodó Jupiter és a csillagkép 109-es számmal jelölt (de n Tau-ként is ismert), szabad szemmel halványan látszó, 5,0 magnitúdós csillaga között fog bekövetkezni. A jelenség során a szereplők egészen közel, mégpedig 17,3'-re lesznek egymástól a legszorosabb közelség pillanatában, hajnali 02:11-kor. A halvány csillagot a fényes Jupitertől jobbra lefelé találjuk majd meg. Ha viszont előző este figyeljük meg őket, tíz óra körül, már akkor is szinte ugyanolyan távolságra lesz a két objektum, nem kell a hajnalt kivárnunk. Mivel a csillag szabad szemmel nem igazán fényes, a látvány teljességének érdekében mindenképpen érdemes binokulárt vagy távcsövet használni az észleléshez. Ekkor ugyanis az együttállás mellett megfigyelhetjük a Jupiternek mind a négy Galilei-holdját, amelyek az Io, az Europa, a Callisto és a Ganymedes nevet viselik. Kifejezetten látványos a kis fénypöttyök sora a bolygó mellett már egy kisebb nagyítású lencsés távcsövön keresztül is.
A második együttállást a Vénusz -4,0 magnitúdós látszó fényességű korongja és a Skorpió csillagkép legfényesebb, 0,9 magnitúdós csillaga, a narancssárga Antares mutatja majd be 26-án este 18:15-kor. Ekkor még nem teljesen sötét az égbolt, így a halványabb csillagok még kevésbé látszanak. Az együttállás résztvevőit azonban nem fenyegeti ilyesmi veszély, hiszen mindkét fénypont igencsak jellegzetes a fényességét, illetve a színét tekintve. A Vénusz és az Antares az együttálláskor 3,1 fokos távolságban lesz egymástól, mégpedig oly módon, hogy a Vénusz a látóhatár felett 6,5 fokos, az Antares pedig 3,5 fokos magasságban helyezkedik majd el, szinte egymás alatt-felett látszanak. Így tehát a megfigyelést mindenképpen olyan helyről végezzük, ahonnan jól látszik a délnyugati horizont.
Nem győzzük hangsúlyozni azt sem, hogy az együttállások mellett az égbolt többi része is rendkívül látványos az októberi éjjeleken, ekkor ugyanis feltűnő alakú csillagképek, illetve más bolygók, például a Szaturnusz is látszik. Aki megteheti, menjen ki kicsit az októberi estéken is a szabad ég alá, s gyönyörködjön a csillagképek, csillagok, bolygók és mélyég-objektumok szívetmelengető látványában.
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet