Nem elég, hogy látszó átmérője igen kicsi, mindössze 10” (ívmásodperc) körüli, de napközelsége miatt az év jelentős részében megfigyelése eleve reménytelen.
Elöljáróban: ez a cikk a kezdődő Merkúr-szezont hivatott beharangozni, így senki kedvét ne szegjék a kezdeti baljós szavak. Ahhoz, hogy megértsük, miért most érdemes megfigyelni a Merkúrt, először be kell látnunk, általában miért olyan nehéz ügy a legbelső bolygó megpillantása.
Vessünk egy pillantást az alábbi képre.
A kép a bolygók Nap körüli állását mutatja 2023. szeptember 14-én. A bolygókat angol neveik jelzik, így a Földet az Earth, a Merkúrt a Mercury címke. Középen sárgán virít a Napot jelző korong. A színek a bolygók láthatóságáról mesélnek: a piros régió a Földről nem vagy nagyon nehezen megfigyelhető, a zöld terület csodálatosan látható, a többi a kettő közötti átmenet.
Vegyük észre, hogy a piros régió a Nap felőli területekre terjed ki. Ez nem véletlen: a Nap mérhetetlenül fényesebb minden másnál, beleértve a Holdat, a bolygókról nem is beszélve. Ez a roppant fényesség láthatatlanságba taszítja azokat az objektumokat, amik az égen túl közel vannak a Naphoz: nappal e közelség gyakorlatilag az egész égboltot jelenti, hiszen nem sok csillag szokott felettünk ragyogni a nyári verőfényben.
Mivel a Merkúr sokkal közelebb kering a Naphoz, mint a Föld, gyakorlatilag állandóan a piros zónában tartózkodik. Léteznek azonban fokozatok: a Merkúr néha mélyen elmerül a vörös, megfigyelhetetlen régiókban, máskor viszont a halványpiros, rózsaszínes tartományokig is elmerészkedik – ezekben az időszakokban lehet kényelmesebben megfigyelni.
Egy ilyen időszak veszi kezdetét a napokban.
A Merkúr jelenleg 9”-es, ez a Szaturnusz aktuális látszó átmérőjének fele. Fényessége 1,67 magnitúdó, ami nem rossz: a Sarkcsillag ennél leheletnyit haloványabb.
Keleten kel, hajnalban
A Merkúr-megfigyelés rákfenéje két dolog:
- a bolygó annyira közel kering a Naphoz, hogy csak a horizonthoz nagyon, időnként fájdalmasan közel figyelhető meg. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy kényelmesebb helyszínekről nézhessük, a kitakarásmentes horizont kötelező minimum.
- az esetek felében nem napnyugtakor, hanem napkeltekor észlelhetjük a bolygót: ilyen ez a mostani eset is, sajnos korán kell kelni.
De még milyen korán! A Merkúr fél hatkor már „értelmezhető” horizont feletti magasságban, három fok magasan jár, huszadikáig ez tovább fog javulni, „döbbenetes” 5-6 fok magasságra is felmerészkedik majd tűrhető fényviszonyok között. Sietnünk kell: miután jó előre kiválasztottuk a tökéletes keleti láthatárú észlelőhelyet, a megfigyelés napján már időben elő kell készülnünk távcsövünkkel, hogy megkeressük a bolygót. Erre 5:20 után már van esély a következő napokban, amikor a bolygó már 3 fokos magasságig emelkedik.
Hogy pontosabbak legyünk: a Merkúr Naptól való látszó távolságának legnagyobb értéke szeptember 22-én következik be, ez az ún. legnagyobb nyugati kitérés időpontja (nyugati elongáció). Aznap 17,9 fokra távolodik el, és másfél órával kel a Nap előtt.
A keresés nehéz, néha idegőrlő, hiszen ahogy egyre világosodik, úgy csökken a megpillantás esélye, ráadásul a látóhatár közelében óhatatlanul sokkal nagyobb por- és ködrétegen kell keresztülnéznünk. Egyszóval: a Merkúr észlelése nem akármilyen kihívás.
De megéri: jó érzés tölti el az embert, amikor a kis szürke paca végre megjelenik a látómezőben. Az esetek jelentős részében a légköri remegés miatt a látvány értelmezhetetlen szivárványkáoszba torkollik, de lelkes amatőr kedvét ez nem szegi: saját szemünkkel tekinthetjük meg a bolygót, ami minden erejével azon van, hogy mi ne láthassuk őt.
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász, Korábbi diákolimpikon
Svábhegyi Csillagvizsgáló