Március 8-án este a Vénusz és az Uránusz bolygók meglehetősen közel fognak látszódni egymáshoz.
Érdemes tehát felfigyelni a két bolygó közelségére, sőt, ha van legalább egy kézitávcsövünk, érdemes megfigyelni is az együttállást!
A szemfüles járókelőknek feltűnhetett az utóbbi időkben a napnyugta után, nyugaton, még a naplemente után két órával is magasan tündöklő, rendkívül fényes Vénusz.
Nem véletlenül viseli az Esthajnalcsillag nevet, ugyanis látszólag sosem távolodik el bizonyos távolságnál jobban a Naptól. Ennek az az oka, hogy a Földnél beljebb kering a Naphoz, így tőlünk nézve legfeljebb 47 fokra láthatjuk a Naptól eltávolodva, vagy a keleti égbolton hajnalban, napkelte előtt, megelőzvén csillagunkat, vagy este, napnyugta után, követve őt.
Az idő nagy részében azonban nehezen találhatjuk meg az égen, mert olyan közel helyezkedik el a Naphoz, hogy annak fénye elnyomja még a Vénusz kirívó ragyogását is.
A Vénusz égboltunk harmadik legfényesebb objektuma, a Napot és a Holdat követve, egyben a legfényesebb csillagszerűnek látszó égitest. Fényességének oka, hogy a légkörében található sűrű felhőzet igen hatékonyan veri vissza a napfényt, ráadásul a Vénusz is közel van a fényt sugárzó Naphoz, és mi is közel vagyunk a Vénuszhoz.
Az égbolt legfényesebb csillagánál, a Szíriusznál mintegy 15-ször fényesebb, így nem csoda, hogy kitűnik a csillagok közül ragyogásával!
Ez a látványos égi vándor március 8-án este fog közelmerészkedni az Uránuszhoz.
Mindössze 2 fok közelségben lesznek, ez azt jelenti, hogy a telihold látszó átmérőjének négyszeresére fogják egymást megközelíteni, ami a bolygóknál nem túl gyakori esemény.
Természetesen a valóságban megmarad a békesség a naprendszer fizikájában: a két bolygó nem kerül egymáshoz közel, és semmiféle kölcsönhatás nem lép fel köztük, csupán tőlünk nézve látszanak hasonló irányban.
Az Uránusz, Naprendszerünk hetedik bolygója sajnos olyan távol helyezkedik el a Naptól (majdnem 20-szor olyan messze, mint a Föld), hogy csak keveset ver vissza annak fényéből, emiatt igencsak halványnak látszik az égbolton.
Falusi égen, edzett szemmel éppenhogy megpillanthatjuk szabad szemmel. Távcsőben is kihívás megtalálni, hiszen kis nagyításon ugyanolyan pontnak tűnik, mint a többi csillag, csupán türkizkékes színe árulhatja el kilétét. Kétszázszoros nagyítás fölött már látszik a bolygó kiterjedése is.
Az Uránusz egy fagyott billiárdgolyóhoz hasonlít, nagyon ritkán figyelhetőek meg rajta viharok, felhősávok, így igencsak sasszeműnek kell lenni ahhoz, hogy nagy távcsővel is bármiféle részletet észrevegyünk a felszínén.
Így szabad szemmel csak a Vénuszt fogjuk látni. Egy egyszerű kétcsövű kézitávcsővel (binokulár) azonban, jó égi helyzete miatt könnyen megfigyelhetjük március 8-án a Vénusztól két fokra, balra, a látómező kb. egyharmadára fekvő kékeszöld Uránuszt.
Nagyobb távcsővel, 200x nagyítás körül a Vénuszt jókora, félvénuszhoz közeledő csillogó bolygónak, az Uránuszt pedig apró zöldeskék korongnak látjuk majd, sajnos ekkora nagyításon nem férnek egy látómezőbe bele.
Szerző: Világos Blanka / tudományos segédmunkatárs, CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet