Azt azonban kevesen tudják, hogy a Naprendszer kisbolygói is el tudnak takarni csillagokat, bár ez általában nem olyan látványos esemény.
December 6. A Hold két csillag között
A hat esemény közül az első kettő december 6-án lesz észlelhető. Az egyik közvetlenül a másik után, alig néhány óra leforgása alatt. Az első jelenség éjfél után majdnem 50 perccel várható. Tekintettel arra, hogy csak távcsővel látható, érdemes már 5-én késő este előkészíteni a műszert. Budapest környékéről nézve 0:48-kor a szinte telihold mögül lép ki a HD 39004 jelű csillag. A halvány égitest mindössze 5,6 magnitúdós fényességű, így szabad szemmel holdfénymentes égen még éppen megpillantható, de ezen az éjszakán csak távcsövön át látszik.
A csillag a Bika csillagkép peremén található, közel a Szekeres csillagképhez, a Földtől 383 fényév távolságra van. Közel található hozzá a fényes Elnath, amely mostanában gyakran áll együtt a Holddal, december 5-i holdkeltétől a 6-a hajnali holdnyugtáig láthatjuk is a két égitestet egymás mellett.
A jelenség közel a zenithez, 71° magasan lesz látható, ideális észlelési körülményeket teremtve. Minél magasabban van egy objektum a horizont fölött, annál kevesebb levegőn kell áthaladnia a fényének. A vastag légkörben egyrészt jobban megtörik a fény, másrészt rengeteg részecske és por található, amelyek tompítják, lecsökkentik az égitestről érkező fényt, ezzel megnehezítve a csillagászati észleléseket. Ezért tűnik úgy távcsőbe nézve, hogy a látóhatárhoz közeli égitest „táncol”, pislog és színeire bomlik.
A 136 Tauri érintése
A HD 39004 kilépése után 35 perccel, 1:23-kor a Hold rendkívül közel kerül a 136 Tauri jelű csillaghoz. Az égitest egy kettőscsillag-rendszer, tehát két csillag kering egymás körül, nagyon közel egymáshoz. A csillagpár közel 400 fényévre van a Földtől, nevéből is adódóan a Bika (Taurus) csillagképben. Látszó fényessége 4,5 magnitúdó, ezért egy ideálisan sötét éjszakán szabad szemmel is észlelhető.
A telihold közvetlen közelében viszont ez teljesen lehetetlen. Egy távcső segítségével azonban egy felettébb érdekes jelenséget figyelhetünk meg 6-án, a kora hajnali óráiban. A HD 39004 okkultációja után a Hold bekerül az imént említett két csillag közé. Ez egy kisebb nagyítású távcső látómezejébe épp belefér, csak éppen a Hold túlragyogja a csillagokat. Egyesével, nagyobb nagyítással megfigyelhetjük a két csillagot, és gyönyörű párosokat alkotnak a Holdunkkal. A halványabb csillagtól távolodva égi kísérőnk megközelíti a 136 Taurit, majd Budapestről nézve a minimális szögtávolságuk mindössze 33” lesz, ami egy fok százkilencede. A Hold látszó átmérője a jelenségkor (mivel nem sokkal földközelpont, azaz perigeum után leszünk) majdnem 34’, tehát szinte pontosan 60-szor akkora, mint a szögtávolság közte és a 136 Tauri között. A fővárostól északkeletre a Hold el is takarja a csillagot. Igaz, csak épp érinti a holdkorong peremét, és amögé alig néhány perc erejéig bújik be.
Salgótarjánról nézve például december 6-án 01:20-kor takarja el a csillagot a Hold, és 01:28-kor lép ki mögüle. A teljes okkultáció mindössze 8 percig tart innen nézve. Az ózdi lakosok 14 perc hosszú takarást figyelhetnek meg, 01:18-tól 01:32-ig.
December 25. A karácsonyi okkultáció
Karácsony első napján egy kisbolygó takar el egy csillagot. A (676) Melitta nevű égitest a Mars és a Jupiter pályái között található aszteroidaövben kering. Több mint 5 földi év alatt járja körbe központi csillagunkat, átmérője mindössze 83 kilométer.
A több százmillió kilométeres távolságra lévő (676) Melitta parányi átmérőjével nagyon ritkán szokott csillagokat eltakarni egy megfigyelőhelyről nézve. Tökéletesen olyan pályán kell mozognia, amelyik pontosan egy háttércsillag előtt halad el, ilyen fényes, amatőr eszközökkel megfigyelhető csillagokból pedig nincs sok.
A TYC 0765-00273-1 egy 9,9 magnitúdós csillag a Kis Kutya csillagképben. A halvány fényű csillagot csak távcsőben lehet megfigyelni. A jelenségben részt vevő kisbolygó még a csillagnál is halványabb, mindössze 14,3 magnitúdós, mely már-már láthatatlan egy kisebb méretű műszerben.
December 25-én hajnali 02:09 körül a (676) Melitta elhalad a TYC 0765-00273-1 előtt, kitakarva annak fényét. A takarást a Gyula–Győr vonalon élők egy közepes átmérőjű, 20 cm körüli távcsővel a holdfénymentes égen jól megfigyelhetik, és e vonalba Budapest is beleesik, bár az intenzív városi fények miatt semmit sem láthatunk innen. A teljes csillagfedés legfeljebb 6,3 másodpercig tarthat, így könnyen lemaradhatunk róla. Ezért is érdemes egy kamerával megfigyelnünk, mert az azzal készített felvétel idejét és helyét pontosan ismerjük, ezáltal értékes információkhoz juthatunk a kisbolygóról.
Egy közepes méretű távcső látómezejében a jelenség a csillag fényének csökkenéseként fog látszani. Ha folyamatosan figyeljük az égitestet, észrevehetjük, hogy 6 másodpercig 4,5 magnitúdóval csökken a fényessége, akár el is tűnhet a szemünk elől, majd másodpercekkel később visszatér eredeti fényességéhez.
A karácsonyi eseményt déli irányban láthatjuk majd az égen 49°-os horizont feletti magasságban, nem sokkal 2:00 óra után. Lehetőleg fényszennyezésmentes legyen a megfigyelőhely, hogy valóban láthassuk a jelenséget.
December 27. Főszerepben Oppavia
A második kisbolygó, ami eltakar egy csillagot decemberben, a (255) Oppavia. Az égitest szintén a fő aszteroidaövben kering, a Naptól átlagosan 2,75 csillagászati egységre. Az aszteroida átmérőjét 58 kilométerre becsülik. A Földről a látszó fényessége a (676) Melittáéval hajszálpontosan megegyező, egy halovány 14,3 magnitúdós pontként egy nagy teljesítményű távcsőben is éppen csak látszik.
December 27-én este 22:47 körül a (255) Oppavia elfedi a HIP 24379 jelű csillagot, amit HD 33704-ként is emlegetnek. A csillag a maga 6,9-es magnitúdójával a kisbolygóhoz képest nagyon fényes. Szabad szemmel ez sem látszik ugyan, de már egy kisebb távcső látómezejében mindenképp észre lehet venni. A HIP 24379 a Szekeres csillagkép közepén helyezkedik el, a Tejút sávjában, csillagokban gazdag égboltrészen.
A fedési jelenség csak 5,2 másodpercig tart, viszont a csillag fénye 7,4 magnitúdót zuhan, amelyet érdemes videofelvételen megörökíteni. A csillagfedés Budapestről várhatóan nem észlelhető, de a Kecskemét–Zalaegerszeg vonal mentén élők láthatják.
Az esemény pillanatában a (255) Oppavia a délkeleti égen lesz látható 79° magasan, közel a zenithez, és ez tökéletes légköroptikai feltételeket biztosíthat a megfigyeléshez.
December 30. Két legyet egy csapásra
Az új esztendőhöz közeledve még két csillag tűnik el az égről egy rövid ideig. Aggodalomra most sem lesz semmi ok, percek elteltével, még idén visszatérnek. A két égitest neve epszilon Arietis és a HD 13201.
Mindkét esetben a Hold kerül főszerepbe. December 30-ra fordulva éjfél után 38 perccel lép be égi kísérőnk a HD 13201 elé. A fedés a sötét oldalon történik meg, mivel ekkor a Hold növekvő fázisban lesz, a felénk néző arcának 73%-a lesz megvilágítva a Nap által.
A csillag 6,4 magnitúdós fényessége nem engedi meg a szabad szemes megfigyelést, de egy távcsőben egyszerűen észlelhető. Az égitest a Kos csillagképben található, nem messze a fényes Sheratantól, a csillagkép jellegzetes csillagától. A több mint 70%-ban megvilágított dagadó Hold elmoshatja a halovány háttércsillag fényét, így nem lesz különösebben látványos a takarás, ezért közepesnél nagyobb nagyítást használjunk a távcsövünkkel.
A jelenség december 30-án 00:38-kor kezdődik, és 51 percig tart, tehát 01:29-kor ér véget. A HD 13201 belépésekor a Hold 20° magasan lesz a nyugati látóhatár felett. Kilépéskor pedig 11°-os magasságban lesz már, távcsővel ekkor szinte lehetetlen lesz meglátni a Holdunk erős fénye miatt. Ha a belépést szeretnénk észlelni, akkor fontos, hogy olyan megfigyelőhelyet keressünk, ahol a nyugati horizont tereptárgymentes, és nincsenek a Hold irányában magas épületek vagy fák.
Az epszilon Arietis-szel kíván égi kísérőnk boldog új évet. December 30-án Holdunk áthalad a Kos csillagképen, közel kerülve több fényes csillaghoz. A leglátványosabb fedésének alanya az epszilon Arietis lesz, ezt a csillagot 30-án este 19:53-kor fedi el. A csillag akár szabad szemmel is látható egy igazán sötét, holdfénymentes éjszakán, azonban most a 82%-os, növekvő fázisú Hold fénye ezt megakadályozza.
Az epszilon Ari kettőscsillag, ami azt jelenti, hogy a rendszerben két csillag kering egymás körül, 5,2 és 5,6 magnitúdósak, egymástól 1,3”-re. Egy nagy nagyításra képes távcső segíthet két külön objektumnak látni őket. A december végi fedés alkalmával a két komponens külön-külön, egymás után tűnik el égi kísérőnk sötét oldala mögött. A két égitest takarása között mindössze 1,0 másodperc telik el.
A belépés 30-án este 19:53-kor történik 64°-os horizont fölötti magasságban, így egyszerűen észlelhető a jelenség. A kettőscsillag elől a Hold pontosan 21:00 órakor vánszorog el. A kilépést a Hold fényes oldalán figyelhetjük meg. Ekkor égi kísérőnk 62° magasan lesz a déli látóhatár fölött és a két csillag kilépése között most 1,7 másodperc eltérés lesz csak.
Ritkán látható ilyen szép kettőscsillag-fedés!
Összegzés
December ritka eseményeket tartogat számunkra. Két kisbolygó is eltakar egy-egy csillagot, ami nem gyakori jelenség. Sajnos szabad szemmel a fentiek közül egyet sem lehet észlelni, de ez a hónap az amatőrcsillagászoké, akik rendelkeznek egy közepes vagy nagy teljesítményű távcsővel, például egy 150/750-es Newtonnal.
Ha egy igazi kihívásra vágyunk, akkor mindenképp érdemes megpróbálni az imént említett jelenségek észlelését, mert ha sikerrel járunk, az élmény feledhetetlen lesz.
Derült égboltot a jelenségekhez!
Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász