Pénteken égi kísérőnk 100%-os fázissal fog ragyogni az esti égbolton, és két halványabb csillagot is elfed, amit már egy kisebb csillagászati távcsővel is megfigyelhetünk.
A ragyogó telihold legszebb kráterei és hegyei
Holdunkat már csütörtökön 20:30-tól megfigyelhetjük, a délkeleti égbolton, 20 fok magasan. Binokulár segítségével felfedezhetjük felszíni képződményeinek szépségeit. Túránkat érdemes a Hold északi féltekéjén található Esők Tengerét (Mare Imbrium) körbeölelő hegyvonulatokkal kezdeni. Északnyugaton észlelhetjük a Szivárvány-öblöt (Sinus Iridum), amelynek a peremhegysége, úgymond kiugrik a sötét színű bazaltos öbölből, és ezzel gyönyörű kontrasztot ad a képződménynek. Keleti irányba haladva egy újabb hegységet fedezhetünk fel, az Alpok (Montes Alpes) nevűt. Több száz kilométer hosszan fut a Hold felszínén, és 3600 méteres csúcsai vannak, valamint itt található a 101 km átmérőjű Plato-kráter, amelynek alját sötét bazaltláva borítja. Délnyugati irányba folytatva a túránkat, elérkezünk a Kaukázus-hegységhez (Montes Caucasus), ahol a több száz kilométer hosszúságú hegyvonulat 6000 méteres csúcsait is megpillanthatjuk. Délkeleti irányban lesz észlelhető az Appenninek-hegység (Montes Apenninus). Égi kísérőnk leghosszabb hegyvonulata 600 km hosszan terül el a felszínén, és 4000 méter magas hegycsúcsaival felülmúlja a földi névadóját. Nyugati irányban terül el a Kárpátok (Montes Carpatus), amelynek csúcsai 2 km magasak, és 300 kilométer hosszan szelik át Holdunk felszínét.
A hegymászás után érdemes a kráterek világában is elmerülni. A Kárpátoktól délre látható a 93 km átmérőjű Copernicus-kráter, amelynek sugársáv-rendszere, rianásai, sok teraszos sáncfalai és központi csúcsa is van. Mondhatni mindent tartalmaz, ami egy krátert ellenállhatatlanná tesz. A Copernicustól nyugatra egy másik sugárkrátert is távcsővégre kaphatunk, a Keplert. Az Oceanus Procellarum, azaz a Viharok Óceánjának sötét, bazaltláva-tengeréből kibukkan a 32 km-es kráter, amelynek mélysége 2750 méter, és sugársávjai átszelik a holdi tengert.
A dupla csillagfedés megfigyelése
A Hold helyzete szeptember 29-én, pénteken, 00:05-kor. FORRÁS: Stellarium-web.org
Holdtúránk után elérkezik az est fénypontja, amikor hűséges égi kísérőnk, a Hold két csillagot is el fog fedni. Ekkor már 39 fok magasan lesz, a déli égbolton 00:05-kor fog a nyugati oldalán belépni a 27 Psc csillag a Grimaldi-krátertől délre, ami a Copernicustól délnyugatra, a Hold peremén helyezkedik el.. Szabad szemmel fényszennyezésmentes égen is nagy kihívás észlelni a csillagot, mivel a fényessége 5 magnitúdó. A Halak csillagképben tőlünk 234 fényévre található csillag G színképtípusú, emiatt a Napunkhoz hasonlít. A csillag egy órával később, 01:06-kor fog kilépni a Hold délkeleti részén.
A következő fedésig kicsivel több mint egy órát kell várnunk. Ekkor a Hold már a délnyugati égbolton lesz, és 02:09-kor a 29 Psc csillag kerül fedésbe. A belépés a Nedvesség Tengerétől (Mare Humorum) északnyugatra lesz. A holdi tengert, amelyet gyönyörű krátermező vesz körül,égi kísérőnk délnyugati területén észlelhetjük. A szintén a Halak csillagképben található csillag is a szabad szemes láthatóság határán van. Azonban jóval messzebb található, 454 fényévre van a Földtől, és kékesfehér színben tündököl. A kilépésre nem kell sokat várnunk, mivel a csillag 02:55-kor a Hold délnyugati részén fog előbukkanni.
Mindkét csillag, amelyet elfed égi kísérőnk, még fényszennyezésmentes égen is nagyon nehezen látszik szabad szemmel. A Hold erőteljes fénye miatt lehetetlen a fedések észlelése, még binokulárral is kihívást jelent. Mindenképpen ajánlott egy kisebb csillagászati távcső, amelynek segítségével teljes csillagászati élményt szerezhetünk.
Szerző: Vizi Róbert, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló