Június 4-én, egy ragyogó, nyárias keddi napon ugyanis akkor, amikor a Nap majdhogynem a legmagasabban jár az égbolton, szorosan együtt áll a Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter és a legbelső bolygóként számon tartott Merkúr. Bár a két égitest csaknem kiszúrja a szemünket, amikor az éjszakai égbolton látjuk őket, nappal korántsem olyan egyszerű a megtalálásuk, ráadásul a Nap közelségében. Ilyenkor csak állványos csillagászati távcsővel láthatók, és megfigyelésük a Nap közelsége miatt különös körültekintést igényel. Aki azonban szereti a kihívást, ebédje mellé együttállást is fogyaszthat június 4-én délelőtt vagy koradélután.
Aki gyakran figyeli meg a bolygókat, valószínűleg tudja, hogy a nagybolygók közül a Merkúr kering a Naphoz a legközelebb, ami nagyban megnehezíti észlelését. A Merkúrt legtöbbször napkelte vagy napnyugta tájékán figyelhetjük meg, és akkor is különösképp tekintettel kell lennünk a Nap közelségére. Nehéz és néha talán kifejezetten hálátlan feladat a Merkúr megkeresése az égbolton, azonban mindenképpen megéri a fáradozást. Most, a nappali égen a Jupiter közelsége különösen jó apropót ad, hogy felkeressük. Június 4-én, az együttállás során 88%-os fázisában pompázik a Nap közelségében az 5,4 ívmásodperces korongjával. Bár éjszaka nem lenne nehéz ezt a -1,1 magnitúdós látszó fényességű objektumot megtalálni, a -26,7 magnitúdós, vakítóan fényes Nap mellett igencsak halványnak tűnik.
A Merkúrnál kicsit fényesebb, -2,0 magnitúdós látszó fényességű az együttállás másik résztvevője, a Jupiter. Jóval nagyobb 33 ívmásodperces koronggal rendelkezik. Egy átlagos éjszakai égbolton a Jupiter a legfényesebb égitestek közé tartozik, és kis távcsővel vagy binokulárral nézve felhősávos szerkezetét, az abban található, jellegzetes alakú Nagy Vörös Foltot, valamint a bolygó négy legnagyobb holdját, a Galilei-holdakat is észrevehetjük. A nappali égbolton a holdjai nem látszanak, de a bolygó egyenlítői felhősávjait megpillanthatjuk majd.
A hatalmas, fakó Jupiter és az apró, izzó Merkúr látványa az együttállás során
A két bolygó a nap során szoros, 7 ívperces távolságban látszik majd a nappali égen. Ez azt jelenti, hogy a telihold átmérőjének alig negyedére lesznek egymástól. Így csillagászati távcsővel nézve is egészen nagy, akár 100-200x-os nagyításon is egyetlen látómezőben láthatjuk a két bolygót! Ez pedig lehetővé teszi, hogy korongjaikat is megfigyeljük és összehasonlítsuk, ami rendkívül különböző látványt mutat majd!
Naprendszerünk óriása, a Jupiter távcsőben, nappali égen egy jókora méretű, ovális alakú, halvány korongnak látszik majd. Az ég háttérfényessége miatt a kékes háttéren lebegő, fakó korongot figyelhetünk meg, amin a két, egyenlítővel párhuzamos felhősáv is fut. Ehhez képest a Merkúr távcsőben is teljesen más világnak mutatkozik! A 88%-os fázist mutató, majdnem telimerkúr aprócska korong lesz a Jupiter mellett. A Merkúr viszont fényesen izzik és világít, legalábbis a jupiterkorong szellembolygó látványához képest. A Merkúr korongjának felületi fényessége ugyanis 16x nagyobb a Jupiter korongjánál. Nagy távcsővel, nyugodt légkörnél, 200x-os nagyítás fölött a Merkúron fázis beharapását, és akár felszíni részleteket is megpillanthatunk.
Fokozott óvatosságra intünk azonban mindenkit, aki a szabad szemes észlelés mellett távcsöves megfigyeléssel is próbálkozik: talán mostanra köztudottá vált, hogy maradandó látáskárosodást, sőt akár tartós vakságot is okozhat, ha napfóliával el nem látott távcsővel belenézünk a Napba. Délben könnyedén észrevehetjük majd a Napot a horizont felett 65 fokos magasságban. Az együttállást ekvatoriális mechanikájú távcsövet használva könnyen megtalálhatjuk, ha a napfóliával letakart távcsővel a Napról indulunk ki, majd osztott körök vagy GOT segítségével ráállunk a bolygókra és levesszük a napfóliát. Azonban nagyon fontos, hogy távcsövünkkel egy pillanatra se tévedjünk a Nap felé – és szemünkkel se.
Az együttállás mellett érdemes napszűrővel a Napot is megvizsgálni, jelenleg is gyönyörű napfoltcsoportok látszanak a felszínén. Ugyanis már közel járunnk a Nap 11 éves aktivitási ciklusának 2025-ben bekövetkező maximumától, így a szokásosnál több napfoltot és egyéb aktivitási jelenséget figyelhetünk meg rajta. A Nap megfigyelése természetesen bármikor izgalmas lehet, amikor nincs felhő előtte, június 4-én azonban emellett bónuszként megfigyelhetjük két bolygó szoros nappali együttállását is.
Aki kíváncsi a Nap, a Merkúr, illetve a Jupiter további érdekességeire és jellemzőire, olvassa el a Fejezetek a Naprendszer naplójából című cikksorozatunk alábbi részeit:
FEJEZETEK A NAPRENDSZER NAPLÓJÁBÓL 2 – A Nap
FEJEZETEK A NAPRENDSZER NAPLÓJÁBÓL 3 – Hermész bolygója, a Merkúr
FEJEZETEK A NAPRENDSZER NAPLÓJÁBÓL 7 Legnagyobb bolygónk, a Jupiter
A képek forrása: Stellarium
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet