A szerző apai nagymamájának – és valószínűleg még sokaknak – szavajárása a fordulat, miszerint „január, február, itt a nyár!”. És valóban: az embernek olyan érzése támad, mintha csak úgy száguldanának a hónapok.
Akárhogy is, az idézett szólás kimondatlanul is implikálja, hogy az ember várakozással tekint a nyárra. Szent Iván éjjele, hosszú és nyaralással töltött nappalok, rövid, enyhe és finoman szúnyogzöngés éjszakák üdítik a lelket. Bár a csillagászok nem nézik jó szemmel a hosszú nappalok térhódítását, a rövid és enyhe éjszakákat azonban elejétől végéig nagy örömmel végigészlelik. Nyáron fiastyúkkelte és hajnalhasadta előtt tilos a távcsövet elpakolni.
Ezen örömöknek örömök elé nézve vesszük sorra, milyen jelenségek várnak ránk a júniusi égen.
Kisbolygókavalkád júniusban
Hasznos tipp: a kisbolygómegfigyelés lényege, hogy az objektum vélt helyén lerajzoljuk/lefényképezzük a csillagokat, majd ezt a rákövetkező napokban megismételjük. Mivel a kisbolygó valójában nem csillag, ezért a távoli, valódi csillagokhoz képest elmozdul, innen tudjuk, hogy megtaláltuk, amit keresünk.
Június 4-én a (416) Vaticana oppozíciója
A bekövetkező közelítés több okból is izgalmas. Egyrészt, ez az első olyan, általunk említett kisbolygó, amiről gyakorlatilag még az angol nyelvű Wikipédián sem írnak semmit, de a francia, az olasz, spanyol és a német nyelvű oldal már picit részletesebb. Másrészt, ahogyan a neve is sugallja, a római Vatikán Csillagvizsgálóból fedezték fel, persze még 1896-ban, amikor a fényszennyezés ezt még lehetővé tette.
Átlagos átmérője 86 km, 2,7 csillagászati egységre (CSE) kering a Naptól, vagyis 1703 nap alatt kerüli meg. 322 perc alatt fordul meg a tengelye körül.
A Skorpió csillagképben keressük, fényessége 10,1 magnitúdós, vagyis legalább 10 cm-es vagy nagyobb átmérőjű teleszkóppal kényelmes a keresése. Keresőtérképét itt érjük el.
Június 6-án ismét itt a (29) Amphitrite
Az Amphitrite annyira érdekes objektum, hogy tavaly egy egész cikket szenteltünk neki, ez itt elérheő, érdemes elolvasni. Röviden ismertetve a lényeget: az 1856-ban felfedezett aszteroidát a londoni – mára megszűnt – South Villa magáncsillagvizsgálóan fedezték fel. Nagyjából akkora a keresztmetszete, mint a Dunántúl, és még az is elképzelhető, hogy van egy kis holdja. 5 óra 24 perc alatt fordul meg a tengelye körül, a Napot 1489 nap alatt kerüli meg, ráadásul szinte tökéletes körpályán!
Fényessége 9,7 magnitúdós, a Skorpió csillagképben keressük, térkép itt.
Június 7-én jön a (41) Daphne
A Vaticanahoz hasonlóan 1856-ban felfedezett Daphne a Vaticanahoz hasonlóan 2,7 CSE fél nagytengelyű pályán kering a Naptól. Több egyezés nincs, pályáját 1680 nap alatt kerül körbe, tengelyforgási periódusa 5 óra 54 perc. A nagybolygók gravitációs hatásai miatt valószínűleg hosszú távon kaotikus pályán kering.
Ami igazán érdekes, hogy ebben az esetben nemcsak vélelmezik a kisbolygó holdjának meglétét, de tényként kezeljük, sőt: a Daphnének bizony még le is fotózták a holdját, a Peneiust! Ez látható alább:
A 10,1 magnitúdós kisbolygót a Kígyótartó csillagképben keressük, térképe itt található.
Június 15-én jön a Juno együttállása
A sorban harmadjára katalogizált (vagyis 3-as sorszámú) (3) Juno az egyik legnagyobb és legrégebb óta ismert kisbolygó. Amatőrök számára igazi csemege, hiszen viszonylag fényes. Hogy jobban érzékeltessük a helyzetet, most kivételesen itt is közöljük a keresőtérképet:
Amint az látható, a Juno pályája 16-án 1:28 perckor mindössze 5 ívpercre közelíti meg a 2 Psc csillagot, ami egy 5-6 magnitúdós, már-már szabadszemes csillag, vagyis, ha valaki még sohasem észlelt kisbolygót, ez a tankönyvi ideális eset arra, hogy most kipróbálja! A kisbolygómegfigyelés rákfenéje a kisbolygó megtalálása – nos, keresve sem találhatnánk ennél jobb jelzőtáblát. A hajnali égen keressük, fél kettőkor már eléggé kedvező, 16 fok magasan jár a keleti égen.
A Juno 10,1 magnitúdós, magához képest viszonylag halványka. A térkép innen letölthető.
Június 23-án (70) Panopaea-oppozíció
Fekete-öves bolygókihívásunk júniusra. Ez egy sötét, szenes kisbolygó, amit 1862-ben fedeztek fel. Átlagos átmérője 122 km, 1545 nap alatt kerüli meg a Napot és 5 óra 48 perc a tengelyforgási ideje. Érdekesség, hogy időről időre nagyon közel kerül a Psyche kisbolygóhoz, ez legközelebb 2040. június 12-én következik majd be. Nevét Panopaea görög nimfa után kapta.
Fényessége 10,8 magnitúdó, a leghalványabb az eddigiek közül. Megtalálását tovább nehezíti, hogy a Déli Korona csillagképben ballag, -39 fokos deklináción. Ez azt jelenti, hogy legmagasabb delelési magassága 4 fokon lesz! Legalább 20 centis távcsövet, és sok szerencsét kívánunk ehhez a kuriózumhoz! Térképe itt kereshető.
Egyéb jelenségek
Június 14-én szuperhold, de valójában most sem lesz szuper
Biztosan sok újság és portál számol majd be róla lelkesen, hogy itt a szuperhold, de olvasóink ne felejtsék el: ilyen nem létezik. A szuperholdnak nevezett jelenség egy teljesen önkényes „definíció” alapján meghatározott, az átlagosnál kicsivel nagyobbnak tűnő holdkorongot jelent, de ezt az emberi szem nem veszi észre, hacsak nincs több évtizedes amatőrcsillagász múltja. Alábbi képünk jól szemlélteti ezt:
A Hold tehát valóban nagyobb, de ezt szupernek nevezni olyan túlzás, ami megtéveszti az embereket, és a felfokozott várakozások miatt tömegesen csalódnak – ezért a nagy ellenszenv a fogalommal kapcsolatban a csillagászok körében. Fontos még, hogy az égen nincs mihez viszonyítanunk: mivel nincs két Hold, ezért tényleg lehetetlen észrevenni a különbséget.
Ellenben aznap szép teliholdunk lesz, amit ne hagyjunk ki! A telihold akkor is szép, ha nem „szuper” – mivel a kettő között nincs érzékelhető különbség.
Június 15-én a Hold elfed egy csillagot
A tau Sagittarii egy 3,3 magnitúdós, vagyis bőven szabadszemes csillag a – nem meglepő módon – Sagittarius csillagképben. Budapestről nézve a csillagot 15-én 23:02-kor elfedi majd a Hold, s csak másnap 0:09-kor bukkan majd ki mögüle. Ezt mindenképpen érdemes megnézni, egy binokulár már elég ahhoz, hogy a Hold fénye mellett is mindenképpen kényelmesen lássuk a csillagot, viszont az óhatatlanul remegő kéz zavaró lehet, így állvány, de leginkább egy igazi teleszkóp talán jobb ötlet lehet. Nagy nagyításon különösen szép látvány az eltűnő és előbukkanó csillag.
Ne feledjük, hogy ez a budapesti idő, így keleten érdemes korábban kezdeni a megfigyelést. Mivel nem túl késői időpontról van szó, ezért talán az a legjobb, ha már este 10-kor azonosítjuk a Tau Sagittariit, majd néha ellenőrizzük, hogy „ott van-e még”, majd a fedés pillanatának közeledtével már folyamatosan figyeljük addig, amíg be nem következik.
Június 21-én nyári napforduló
A nyár tagadhatatlan beköszönte csillagászati értelemben június 21-e, de természetesen, ahogy azt tapasztalhattuk, már májusban is sokszor nyári idő volt. A csillagászati nyár szerepe elsősorban az ókori és az azt megelőző civilizációknak volt fontos – ennek leghíresebb példája Stonehenge –, de az ókori görögöknek is fontos volt például a tengeri navigációban.
Június 17–28 között olyan brutális bolygóegyüttállás sorozat lesz, amilyet még nem láttál
A jelenség egyik szépsége, hogy Naprendszerünk összes (földönkívüli) bolygója egy pompás vonal mellett sorakozik fel az égen. Ráadásul ebben az időszakban a Hold napról napra végig látogatja majd a bolygókat.
A kép a Stellarium programmal készült és a 24-i állapotot mutatja hajnali 4 előtt 10 perccel. Amikor feljebb azt írtuk, hogy az összes bolygó egyszerre fog látszani, nem túloztunk: a képen nem látszik, de az Uránusz bizony ott lapul majd a Vénusz és a Mars között (24-én ráadásul a Vénusz és a Hold között, de ne feledjük, a Hold folyamatosan vándorolni fog szépen sorban a Szaturnusztól a Merkúrig), a Neptunusz pedig bizony ott lesz a Jupiter és a Szaturnusz között.
Ezt az eseményt TILOS kihagyni! De tényleg, kedves olvasó, ezt elszalasztani nincs mentség: az, hogy az összes bolygó egyszerre ott lesz az égen, és még a Hold is, ami ráadásul mindet végiglátogatja – ilyen esemény borzasztóan ritkán van.
Akinek van távcsöve, az pedig szépen sorban az összes bolygót és a Holdat megnézheti egyetlen hajnalon! Célszerű a Szaturnusszal kezdeni, aztán a Neptunusz, utána az Uránusz (halvány és alacsonyan van, hamar elnyomja a Nap fénye), majd a Mars, Jupiter, amint elérhető magasságban van, a Merkúr, majd végül a Vénusz, mert tűrhető magasságban lesz, és ő a legfényesebb.
Mindenképpen olyan helyet keressünk, ahol a keleti ég és környékét nem takarja ki semmi, ahogyan ezen képen.
A Svábhegyi Csillagvizsgáló az eseményről egy sajtóközleményt is kiad majd, így további hírekkel jelentkezünk hamarosan.
Vénusz-Hold-Fiastyúk együttállás 26-án
Ha mindez még nem lenne elég, 26-án hajnalban a bolygókat szépen sorra látogató Hold a Vénusz mellé érkezik, ami éppen a Fiastyúk (alias Plejádok, Subaru) mellett tartózkodik majd. A megfigyelést érdemes hajnali fél négyre időzíteni (beleszámítva a már említett kelet-nyugat eltolódást), ekkor a kelő Nap fénye még minimális. Fél négykor a Vénusz 4 és fél fok magasan jár majd, felette az extravékony (csak optikai rásegítéssel látható) 8,1%-os Holdsarló hét és fél fok magasan, az égi „tornyot” pedig a Fiastyúk zárja majd 12 fok magasan. Ez a sorrend tökéletes, ugyanis a legnehezebben látható -leghorizontközelibb- objektumtól haladunk a leghalványabb felé.
Levezető esti holdsarló 30-án
A hónap végére egy kis esztétikai élvezet jut, aki kedvét leli a vékony, mindössze 40 órás Hold fotózásában, megfigyelésében, az 30-án kora este keressen egy kitakarásmentes nyugati horizontú eget, ahonnan megfigyelheti. Sajnos, mint szinte mindig, a Hold most is idegesítően alacsonyan, 21:31-kor már csak 5,3 fok magasan lesz az égen, de a sikerért ugyebár meg kell szenvedni… Természetesen korábban is megfigyelhetnénk a Holdat, akár már késő délután is, ez viszont szinte lehetetlen, mert viszonylag közel látszik a Naphoz, és a vékonysága miatt halvány, vagyis teljesen elnyomja az ég kékjének fénye.
A bolygók júniusban: mindent a hajnalnak, semmit az estének
Merkúr: mérsékelten jó nyárközepi hajnali láthatóság, jún 22-én dichotómiával. Nappali égen viszont kiválóan megfigyelhető, magasan a Nappal együtt.
Vénusz: Fázisa átlépi a 80%-ot, mérete 12 ívmásodperc alá csökken, ragyogó égitest, jól látszik a hajnali égen.
Mars: egyre jobban figyelhető meg hajnalban, a 0,5 magnitúdós égitest megközelíti a 20 fokos magasságot, 7 ívmásodperc fölé nő, már jól észlelhető.
Jupiter: hajnalban 20 foknál magasabbra ér, jól észlelhető, fényessége (-2,3 magnitúdó) és átmérője (40 ívmásodperc) is nő.
Szaturnusz: kiválóan észlelhető, hajnalban 25 fok fölé emelkedik.
Uránusz: hajnalban már éppen megfigyelhető, a Vénusz előtt kel, még igen alacsonyan jár.
Neptunusz: hajnalban kiválóan megfigyelhető, a Jupiter előtt kel, 20 fok fölé emelkedik sötét égen.
A borítókép forrása: Naplemente a texasi McDonald Obszervatóriumban , a Tau Herkulidák meteorkitörésre várakozva. - Rózsahegyi Márton
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló