Történetünk szárnyra kap és messze szárnyal – két rokon, egymáshoz térben (az égbolton) és történetben is nagyon közeli csillagképről lesz szó: terítéken az őszi égboltot uraló Androméda és a Pegazus története.
Az Androméda és a Pegazus is a Perszeusz csillagkép-család tagja, nagyon közel helyezkednek el egymáshoz, olyannyira hogy gyakran egyes csillagait egyikhez vagy másikhoz sorolták be. Az Androméda megfigyelésére a legalkalmasabb időszak a késő ősz (október, november), éjféli delelése október 2. hetére esik.
A Pegazust ugyancsak nem nehéz megtalálni a késő nyári, őszi égen, közepes fényű csillagai miatt viszont nem igazán feltűnő csillagkép. Az égen összekapcsolódik az Andromédával – alfa, béta, gamma csillagai az Androméda legnyugatibb csillagával (alfa Andromedae, amelyet korábban delta Pegasinak neveztek) egy hatalmas égi négyzetet alkotnak: a Pegazus-négyszögét.
A csillagképek mitológiai és kultúrtörténete
Az őszi égboltot uraló csillagképek domináns része egyetlen mitológiai mondakör köré fűzhető fel, amely Perszeusz kalandját mesélik el. Ide tartozik a Kefeusz, Kassziopeia, Androméda, Perszeusz, Pegazus és a Cet csillagképek. Ezúton ezekből két történetet ismerünk meg, amelyek szorosan összekapcsolódnak egymáshoz.
Androméda:
A görög mitológiában Androméda egy etióp (nem az országra utal, hanem az ókorban így nevezték a sötét arcbőrű embereket) királynak, Kefeusznak és Kassziopeiának a lánya. Anyja azzal kérkedett, hogy szebb a tengeristen nimfáinál, a néreidáknál. Poszeidón haragjában egy tengeri szörnyet, a Cetet küldte Kefeusz országának elpusztítására. A király félelmében megfogadta a jósok tanácsát, miszerint lányát fel kell áldoznia a Cetnek. Apja odaláncolta Andromédát egy tengeri sziklához, és várta az eseményeket. Perszeusz épp arra repült Pegaszosszal, miután megölte a Meduszát, és megmentette a lányt. Ezután Perszeusz feleségül vette Andromédát, és évekkel később, amikor a lány meghalt, Athéné felhelyezte az égboltra, a csillagok közé, a Perszeusz csillagkép közelébe. Haláluk után a szülők is az égre kerültek, ott ragyognak a Tejút sávjának közelében.
Pegazus:
Pegaszosz a görög mitológia szerint Medusza és Poszeidón (aki ló alakjában hódított) kalandjából fogant. Medusza, a 3 gorgó egyike, két nővérével ellentétben, halandó volt. Fején tekergő viperák voltak – aki csak egy pillantást vetett rá, kővé dermedt. Meduszát a hős Perszeusznak sikerült megölnie: amikor megközelítette a szörnyet, nem tekintett rá, hanem rézpajzsában visszatükröződő képét figyelve vágta le kardjával a fejét. Ekkor pattant elő testéből Pegaszosz és az óriás Khrüszaór. Ezután Perszeusz Pegaszosz hátán repült Androméda megmentésére.
Egy másik történet szerint Bellerophon, lükiai királynak (Sziszüphosz unokája) volt egy szárnyas paripája, Pegaszosz. Bellerophon szép, erős, bátor fiatal uralkodó volt, aki egyszer azt a feladatot kapta, hogy el kell pusztítania a Kimérát, amely Lükia lakóit rettegésben tartotta. A szörny egy szűk sziklahasadékon tartózkodott, amelyet csak levegőből lehetett megközelíteni. A király az Athénétól ajándékba kapott Pegaszosszal odarepült a sziklához, és egy pontos nyíllövéssel leterítette Kimérát.
Érdekes, hogy minden kultúrában, mitológiában más-más aspektusokat látnak bele a csillagokba és a történetekbe.
A hindu csillagmitológiában Androméda története nagyon hasonló, ott viszont Antarmada néven említik. Az ős szanszkrit írásokban megtaláljuk a sziklához kötött Antarmadát egy hal társaságában.
A régi kínai csillagnézők az Androméda 9 fényes csillagát, illetve a Halak 2 csillagával egy ovális csillagképnek látták – Kusnak, azaz lábnak nevezték el.
A magyar csillagmitológiában az Androméda és a Pegazus egyes csillagait Halászcsillagnak (béta, delta Andromedae, alfa, béta Pegasi) nevezték, mivel ezek akkor látszanak, amikor éjjel a halász halászni megy. Tehát a halászok akkor kezdték meg a munkájukat, amikor megjelentek az említett csillagok az égen. A Halászcsillag után megy a Pálinkásasszony (a Pegazus gammája). Neki a feladata az volt, hogy leitassa a halászokat, hátha így jókedvükben olcsóbban adják majd a halat. Tudjuk azt is, hogy őseink a Pegazust Nagytáltosnak, a mellette levő Equuleust pedig Kistáltosnak ismerték.
A Pegazust az ókorban Lónak nevezték, szárnyas ló alakja viszont valószínűleg mezopotámiai és etruszk eredetű. A legkorábbi adatok a négyszöget tekintették a csillagképnek, a MUL.APIN táblázatban ennek a négyszögnek a neve ASH-IKU, a Mező. Aratos szerint a hatalmas Hippos (Pegazus) hozta le a magas Helikon hegyéről Hippokrénének, a tavasz múzsájának ajándékát, a tiszta vízű forrást. Patájával a sziklára csapott, és ezzel vizet fakasztott. Tettének elismeréseként Zeusz a csillagok közé emelte.
Csillagászati adatok a csillagképekről:
PEGAZUS:
- α Pegasi (Markab): a konstelláció harmadik legfényesebb csillaga, egyike a Pegazus négyszögének nevezett aszterizmusnak. Kb. 140 fényévre van tőlünk, a kék óriáscsillagok közé tartozik.
- β Pegasi (Scheat): vörös óriás, a csillagkép 2. legfényesebb csillaga, 195 fényévre található a Földtől.
- γ Pegasi (Algenib): ugyancsak a Négyszög része, 2,84 magnitúdós fényességével a konstelláció negyedik legfényesebb csillaga.
- ε Pegasi (Enif): a csillagkép legfényesebb csillaga, látszó fényessége 2,4 magnitúdó.
- Messier 15: gömbhalmaz, hozzávetőleg 12 milliárd éves – ezzel egyike a legidősebb ismert csillaghalmazoknak. Kb. 35000 fényévre található a Földtől, átmérője pedig 175 fényév. A Tejútrendszer legsűrűbb halmazai közé tartozik: közel 100.000 csillagot tartalmaz. Érdekessége még, hogy rengeteg változócsillag és pulzár is található benne. Ugyanakkor a Pease 1 is itt van, amely az első felfedezett planetáris köd, amit gömbhalmazban találtak. A halmaz szabad szemmel való láthatóságának határán lévő objektum, látcsőben vagy távcsőben gyönyörűen meg lehet figyelni.
- NGC 7331 (Caldwell 30): az egyik legfényesebb spirálgalaxis 40 millió fényévre tőlünk. A galaxis méretét és szerkezetét tekintve hasonló a Tejútrendszerhez. Érdekessége, hogy általában a spirálgalaxisokban a központi kidudorodás együtt forog a koronggal, ebben az esetben viszont a központi dudor ellentétes irányba forog. Több szupernóvát is észleltek a galaxisban.
- NGC 7479: küllős spirálgalaxis 105 millió fényévre tőlünk. Seyfert-galaxisként azonosítják. A kutatások azt mutatják, hogy nemrégiben egy kisebb egyesülésen ment keresztül egy másik galaxissal.
- 51 Pegasi: csillag 50 fényévre a Földtől. A Naphoz hasonló tömegű. Rendszerében Jupiter típusú óriásbolygót (51 Pegasi b – Dimidium) fedeztek fel, amely 7,5 millió km távolságban kering csillaga körül. 2017-ben a bolygó atmoszférájában vizet találtak. Bolygóját 1995-ben fedezték fel, egyike az első Naprendszeren kívül talált bolygóknak.
ANDROMÉDA:
- α Andromedae (Alpheratz/Sirrah): a csillagkép legfényesebb csillaga, egyúttal a Pegazus-négyszög részét is képezi. Több elnevezése van, ugyanis a Pegazus csillagképhez is sorolják, ottani jelölése δ Pegasi. Egyik megnevezése az arab Alpheratz, amely a leláncolt nő fejét jelenti. Másik elnevezése a Sirrah, a ló köldöke. Kettőscsillag, látszó fényessége 2,06 magnitúdó, távolsága pedig 97 fényév.
- β Andromedae (Mirach): fényessége hozzávetőlegesen 2 magnitúdó körüli, távolsága a Naptól 197 fényév. Általában ehhez a csillaghoz mérten szokták a csillagnézők megtalálni az Androméda-galaxist.
- γ Andromedae: a harmadik legfényesebb csillag, kb. 350 fényévre található a Földtől. Valójában nem egyetlen csillagról van szó: 1778-ban Johann Tobias Mayer német fizikus fedezte fel, hogy a γ And tulajdonképpen kettőscsillag. Amikor megvizsgálta egy kis méretű teleszkóppal, egy sárga és egy indigókék csillagot látott közel egymáshoz. A csillagszemlélők számára egy gyönyörű kontrasztos, könnyen látható csillagpár. A fényesebb tag a γ1 Andromedae (vagy γ Andromedae A), arab nevén Almach, amely a puszta szemmel látható csillag hagyományos neve volt. Később aztán felfedezték, hogy a γ2 Andromedae is önmagában tulajdonképpen egy hármascsillag. Az észlelő szem számára tehát egy egyetlen csillagnak látszó objektum valójában egy négyes csillagrendszer.
- Messier 31 (Androméda-galaxis): Androméda-ködnek is nevezett küllős spirálgalaxis, amely a Tejútrendszerhz legközelebbi nagy galaxis. Elsőnek az arab csillagász, asz-Szúfi rögzítette adatait katalógusában, kis felhőnek jellemezte. Később a csillagászok távoli ködnek gondolták, csak a 20. század első felében ismerték fel, hogy önálló galaxisról van szó. Kisebb távcsővel már jól megfigyelhető. Ez a legtávolabbi objektum, amelyet optikai segédeszköz nélkül, szabad szemmel is láthatunk – holdtalan és felhőtlen éjjeleken a β And-tól északra egy halvány foltot figyelhetünk meg. A galaxis 2,5 millió fényévre van tőlünk, és egyike azon keveseknek, amely közeledik hozzánk. Kb. 3 milliárd év múlva fog összeütközni a Tejútrendszerrel.
- Messier 32: törpegalaxis, az első elliptikus galaxis, amit felfedeztek. Az M31 körül kering, része a Lokális Galaxiscsoportnak. Középpontjában hatalmas méretű fekete lyuk található. Túlnyomórészt idősebb, vörös és sárga csillagokat tartalmaz.
- NGC 7662: planetáris köd, Kék hógolyó (Blue Snowball) néven is említik. Kb. 5000 fényévre lehet tőlünk.
Szerző: Diószegi Orsolya, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló
