tekintetünk olykor mindenféle csillagászati szándék nélkül rávetül a dagadó, vagy éppen csökkenő sarlóra, vagy a fényes teliholdra. Ez nem véletlen, hiszen nagy látszó szögátmérője, és kimagasló fényessége könnyedén magára irányítja a figyelmet. Olykor-olykor azt is megfigyelhetjük, amint a Hold mögé kerül egy-egy csillag: belép a Hold mögé a Hold egyik oldalán, majd egy kis idő múlva újra előbukkan a másik oldalán. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha május 11-én, szombaton derült lesz az idő, ugyanis ezen az estén két csillagfedésnek is tanúi lehetünk a nyugati égbolton: először a 49 Aur, majd később a HD 47256-os katalógusszámmal illetett csillag megy át Holdunk mögött.
Ahhoz, hogy tanúi lehessünk ezeknek a jeles égi eseményeknek, először tehát meg kell keresnünk a Holdat az égbolton nyugati irányban. Miután ez sikerült, érdemes távcsővel is megnézni a felszínét, mert még egy kis nagyítású távcső, illetve binokulár is gyönyörű részleteket fed fel égi kísérőnkkel kapcsolatban. Aki kíváncsi a Hold fázisainak változására, fizikai tulajdonságaira, a Földdel alkotott rendszerére, blogunk Fejezetek a Naprendszer naplójából című sorozatának 5. részében olvashat róla bővebben: FEJEZETEK A NAPRENDSZER NAPLÓJÁBÓL 5 – Kísérőnk, a Hold
A 49 Aur fedése
Akik nem szeretnek késő éjszakáig fennmaradni egy csillagászati esemény miatt, azoknak is tökéletes célpontot szolgáltat a 49 Aurigae nevű csillag Hold mögötti áthaladásának megfigyelése. Ez a Szekeres (Auriga) csillagképben található, holdfénymentes sötét égbolton szabad szemmel is látható csillag ugyanis még a sötétedés előtt, szürkületkor lép be a Hold sötét oldala mögé, este 20:36-kor. Ekkor még viszonylag magasan, a horizont felett 34 fokos magasságban lesz Holdunk, 16%-os fázisával vékony sarlónak tűnik majd. A halvány fénypötty pontosan a Hold felett lesz látható, így viszonylag könnyen észre vehetjük az égbolton. Az átvonulás megfigyeléséhez mindenféleképp kisebb távcsövet vagy binokulárt kell használni, mert segítségükkel látványos élményben lehet majd részünk.
A kilépésre körülbelül fél órát kell várnunk, ám mindenképpen megéri a fáradozást, hiszen ez még a belépésnél is látványosabb lesz: 21:03-kor a 49 Aurigae kibukkan a vékony, dagadó sarló mögül a Holdkorong jobb felső részén, közvetlenül a sötét és világos részt elválasztó vonal, a terminátor mellett, a világos peremnél. Ekkorra már a Hold kicsit alacsonyabbra, 29 fokos horizont feletti magasságra hanyatlik, viszont a belépéssel ellentétben sokkal sötétebb lesz az égbolt.
Aki még nem fáradt el a 49 Aur megfigyelésében, és szívesen szemléli az este többi részében is a csillagos ég látványosságait, tanúja lehet egy újabb csillagfedésnek is. Ekkor azonban már egy valamelyest halványabb csillagot fed a Hold, így szabad szemmel ezt a jelenséget sem lehet megfigyelni az este, mindenképpen távcső használatára van szükség.
A HD 47256 nevű csillag fedése
Ha az éjszaka eddigi részében olyan helyet választottunk az észleléshez, ahonnan kevésbé látszik a nyugati horizont, a két átvonulás közötti időtartam alatt érdemes egy olyan helyet keresnünk, ahonnan az alacsonyabban lévő égitestek is megfigyelhetőek. A Hold vékonyka, 17%-os sarlója ugyanis egyre mélyebbre süllyed az égbolton az idő múlásával: a HD 47256 csillag 22:04-kor történő belépésekor 20 fokos magasságban lesz. A 7,3 magnitúdós csillag belépése az előző csillagéhoz hasonlóan a sötét oldalon történik meg a Hold legfelső részén (szinte a tetején), a kilépés pedig a sarló felőli, világos oldalon, a középpontjától vízszinteshez kissé fentebb irányban. Erre azonban este 22:43-ig várnunk kell, s azalatt a Hold még közelebb ér a horizonthoz, 14 fokos magasságig süllyed az égbolton.
Az átvonulások megfigyelése kalandos, szórakoztató, gyönyörködtető látvány, s mégsem igényel több égbolt alatt töltött órát: elég csak a belépés avagy a kilépés idején pár percet a szabadban töltenünk egy távcső vagy binokulár társaságában, s így is felejthetetlen élményben lehet részünk anélkül, hogy különösebben megerőltetnénk magunkat. A Holdat ugyanis rendkívül könnyű megtalálni a nyugati égbolton, a mögötte áthaladó csillagot pedig szintén egyszerűen észrevehetjük, ha megfelelő időpontban pillantunk a Hold felé.
A képek forrása: Stellarium
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet