Habár a gyűrűrendszert elsőként Galilei figyelte meg 1610-ben, még nem tudta pontosan, mit is lát, és miért van olyan elnyúlt alakja a bolygónak. A gyűrűt még gyenge képet adó távcsövében holdaknak vagy a bolygó „társainak” vélte először, egy latin nyelvű anagrammában pedig „a legfelső bolygót hármasnak észleltem”-nek írta egy csillagászoknak szóló levelében. Csak később, 1655-ben állt elő Christiaan Huygens azzal az új ötlettel, amely szerint azok nem fülek/lebenyek, ahogy korábban gondolták, hanem egy, a bolygót körülvevő gyűrű. Azóta pedig egyre gyarapodtak ismereteink a gyűrűk elhelyezkedéséről. Nevüket a megtalálásuk sorrendjében betűkkel látták el: először az A, majd a B, aztán pedig a C, ilyen sorrendben kívülről befelé, a bolygó felé haladva. A gyűrűkön rések figyelhetők meg: ilyen a Cassini-féle osztás az A és B gyűrűk között. Ezek a gyűrűk nem tömörek, főként centiméter, méter nagyságú jégdarabokból állnak, ennek következtében nagy a fényvisszaverő képességük, ezért is ennyire látványosak. De vajon miért tartják meg ezt az alakot a gyűrűk, miért maradnak élesek a peremek? Mint a birkanyájnál pásztorkutyára, itt is szükség van terelőholdakra, amelyek a megfelelő pályára kényszerítik a törmelékdarabokat.
A legújabb kutatások szerint a Szaturnusz gyűrűi jóval fiatalabbak a nagyjából 4,5 milliárd éves bolygónál, legfeljebb 400 millió évesek. Erre a felfedezésre pedig a porból következtettek. Megfigyelték, milyen gyorsan rakódik le a por a gyűrűkre, és az eddig lerakódott por mennyiségét vizsgálva visszakövetkeztettek a korára. Mintha a szekrényre lerakódott por mennyiségéből akarnánk következtetni a legutóbbi takarítás időpontjára. És bár nem csak a Szaturnuszt veszi körül gyűrűrendszer, szinte mindenkinek ez a bolygó jut eszébe a gyűrű szó hallattán. Nem is csoda, hiszen a Szaturnuszt övezi a legnagyobb kiterjedésű, leglátványosabb gyűrűrendszer, így méltán viselhetné a „Gyűrűk Ura” címet. Azonban nem csupán ezzel a címmel illethetjük a bolygót, ugyanis ez év májusában a csillagászok 63 új hold felfedezését jelentették be. Ezzel a felfedezéssel a Szaturnusz holdjainak száma 146-ra emelkedett, ezzel átvéve a vezetést és a „Holdak Királya” pozíciót a Jupitertől.
Ha szeretnénk megfigyelni a Szaturnusz gyűrűrendszerét, távcsövet kell ragadnunk.
Azonban az ezüstösen fénylő Hold megfigyelése még hálásabb feladat, ugyanis részleteket nem csak kistávcsövekkel való megfigyelés során mutat, már szabad szemmel is izgalmas részleteket fedezhetünk fel a felszínén. Kialakulása egy 4,5 milliárd évvel ezelőtt történt ütközésnek köszönhető, amelynek során a körülbelül Mars méretű Theia a Földnek ütközve törmelékdarabokat lökött ki a Földből. A megfelelő sebességre gyorsult kőzettörmelékek legyőzték a Föld gravitációját, a kirepült anyagból pedig összeállt a Hold. Az idők során a Hold felszínébe is csapódtak kisebb-nagyobb testek, ezen ütközések pedig nagyban hozzájárultak a jelenleg megfigyelhető felszínhez. A becsapódási medencék hatására olvadt kőzet tört fel, és óriási lávamedencéket hoztak létre, amelyek később lehűltek, így jöttek létre a sötét színű tengerek, vagyis mare területek. A becsapódási kráterek pedig aszteroidák, üstökösök és különböző testek általi bombázás során jöttek létre.
Augusztus 21-én, szerdán hajnalban az eget kémlelőknek pedig gyönyörű látványban lesz részük. Mivel a Hold és a bolygók is közel az ekliptika síkjában keringenek, így előfordulnak fedések, amelyek során égi kísérőnk elfedhet egy bolygót (vagy akár csillagot is). Ezen a napon érdemes lesz korán kelni, ugyanis egy ilyen fedésnek lehetünk szemtanúi. 5:37-kor a majdnem teli 97%-os fázisú Hold mögé bújik majd a gyűrűs Szaturnusz. A sikeres megfigyeléshez válasszunk egy olyan helyszínt, ahol nem zavarja semmilyen épület a kilátást a DNY-i horizont felett. A páros a látóhatár felett 18°-ra lesz majd, a Szaturnusz korongja pedig a Hold északi, bal felső része mögött tűnik majd el, mindössze 33 másodperc alatt. A fedés a teljes gyűrűrendszerrel együtt megfigyelve 61 másodpercig tart majd!
Sajnos ekkor a Nap már nem sokkal lesz a látóhatár alatt, a napkelte előtti pillanatokban történik meg a fedés, így mindenféleképp távcsővel figyeljük meg az eseményt. Az egyetlen szerencsés körülmény az, hogy az égbolt túlsó oldalán lesz az esemény.
A gyűrűs bolygó kilépése a Hold sötét oldala mögül már a nappali égbolton következik be, 06:36-kor, így még távcsövekkel is szinte lehetetlen lesz megfigyelni.
Azonban nem ez lesz az egyedüli látványos esemény ezen a hajnalon. A párostól kicsit több mint 13 fokra balra fentebb a Neptunusz is megfigyelhető lesz. Azonban ennek a megfigyelése jóval korábban, fél öt előtt javasolt, mivel a bolygó halványabb és még a navigációs szürkület végén is nehéz lesz távcsővel megtalálni a 7,8 magnitúdós látszó fényességű bolygót.
Naprendszerünk legkülső bolygója a Neptunusz, nevét a görög mitológiából ismert tengeristen, Poszeidón római megfelelőjéről kapta. A bolygó egy jeges gázóriás, így nincsen szilárd felszíne. Mivel a Naptól ez a bolygó kering a legmesszebb, szinte felfoghatatlan, 30 csillagászati egységre, vagyis 4,49 milliárd km távolságra, ennek következtében az ott mérhető legmagasabb hőmérséklet mindössze -200 °C. A bolygó megfigyelése szabad szemmel nem lehetséges, így ha szeretnénk a kékes bolygó szépségében gyönyörködni, mindenképpen használjunk távcsövet.
Ezen igazán ígéretes jelenségek megfigyeléséhez érdemes korán felkelni, hiszen ha már egyszer felkeltünk, akár két különleges eseményt is megfigyelhetünk. És a hajnali idő is kellemes lehet. Már csak a derült időben kell reménykedni.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló