Az esti égbolt ragyogó ékkövei: pengevékony holdsarló mellett a gázóriás Jupiter

Az esti égbolt ragyogó ékkövei: pengevékony holdsarló mellett a gázóriás Jupiter

2024 május 08
| Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Szinte már természetesnek vesszük égi kísérőnk jelenlétét az égbolton, nem tulajdonítva neki nagyobb figyelmet.

Pedig már az ókorban is fontos szerepet töltött be, mozgásához igazították a hónapok hosszát, számos civilizációban pedig istenként tisztelték.

Égi kísérőnk töretlenül ragyog fent az égen, és ejti az embert ámulatba, nemcsak fényességével, hanem a napról napra megfigyelhető különböző arculataival is.

A Hold felszínén megfigyelhető Vallis Alpes, azaz a holdi „Alpok völgye”, a jobb oldalon látható két nagyobb kráter pedig az Aristoteles (felső) és az Eudoxus (alsó). (A képet készítette Balázs Gábor, 2024.02.17. Budapest, Svábhegyi Csillagvizsgáló)
A Hold felszínén megfigyelhető Vallis Alpes, azaz a holdi „Alpok völgye”, a jobb oldalon látható két nagyobb kráter pedig az Aristoteles (felső) és az Eudoxus (alsó). (A képet készítette Balázs Gábor, 2024.02.17. Budapest, Svábhegyi Csillagvizsgáló)

Égi kísérőnk átlagos fényvisszaverő képessége 0,07, ami azt jelenti, hogy a rá eső fény 7%-át veri vissza. A telihold fényessége -12,5 magnitúdó, ezzel pedig megnehezíti a csillagok észlelését, mélyebb megfigyeléseket nemigen lehet végezni ilyenkor. Így annak ellenére, hogy a telihold az egyik legszebb égi jelenség, csillagászati szempontól ez az időszak nem túl kedvező, fogalmazhatnánk úgy is, hogy a telihold az égbolt fényszennyezője.

A 83%-os fázisú Hold lenyűgöző képe március 20-án. (A képet készítette Balázs Gábor, Dabas, 2024.03.20.)
A 83%-os fázisú Hold lenyűgöző képe március 20-án. (A képet készítette Balázs Gábor, Dabas, 2024.03.20.)

A Hold fényessége folyamatosan változik fázisának változásával. A Hold keringésének következtében a Nap által megvilágított félgömbnek mindig változó részét látjuk. Amikor a Hold a Föld és a Nap között található, akkor a sötét oldalát látnánk a Föld nappali oldaláról, amennyiben a Nap fénye nem lehetetlenítené el az észlelést. Ezt a fázist nevezzük újholdnak, innentől a megvilágítottnak terület elkezd nőni, alakja ekkor a nagy D betűhöz hasonlít, hiszen dagad. Amikor a Hold a Földnek a Nappal ellentétes oldalára kerül, akkor beszélünk teliholdról, ezt a jelenséget nagyon szépen meg tudjuk figyelni az éjszakai égbolton. Ezután a Hold korongja elkezd csökkeni, egészen az újhold állapotáig, ami előtt egy C betűhöz hasonlító sarlót lehet megfigyelni, hiszen „cökkent” a Hold. Az újholdtól újholdig tartó eltelt időt nevezzük egy holdhónapnak, amelynek hossza 29,5 nap.

A Hold fázisainak változása: újhold, első negyed, telihold, utolsó negyed (forrás: https://science.nasa.gov/)
A Hold fázisainak változása: újhold, első negyed, telihold, utolsó negyed (forrás: https://science.nasa.gov/)

Újhold környékén izgalmas látvány a hamuszürke fény, amelyet a Föld által visszavert fény okoz, ezzel láthatóvá téve a holdkorong Nap által nem megvilágított részét. A jelenség a 3-4 napos holdsarlón vehető észre a leginkább, így borult ég esetén nem csak egy éjszaka áll majd rendelkezésre ennek megfigyeléséhez. A vállalkozóbb szelleműek pedig akár a tengerek, kráterek azonosításával is megpróbálkozhatnak a hamuszürke fényben.

14,3%-os növekvő holdsarló és a Föld visszfénye a holdfelszínen (A képet készítette Cseh Viktor, 2023.04.23. 19:00:00, Debrecen, forrás: eszlelesek.mcse.hu)
14,3%-os növekvő holdsarló és a Föld visszfénye a holdfelszínen (A képet készítette Cseh Viktor, 2023.04.23. 19:00:00, Debrecen, forrás: eszlelesek.mcse.hu)

Földünk kísérőjének a 4,5 milliárd évvel ezelőtti keletkezésére a széles körben elfogadott magyarázat, hogy a Földünk ütközött egy körülbelül Mars méretű testtel, a Theiával. A Hold felszínén két eltérő árnyalatú területet különíthetünk el szabad szemmel, világos részeket és sötét foltokat. A világos részek terraterületek, vagyis ősi felföldek, melyek döntően a Hold déli sarkvidéke körül fordulnak elő, míg a sötét foltok lapos síkságok, amelyekről régen azt gondolták, tengerek, ezért is nevezik ezeket a mare területeknek. A látványos, hatalmas – néhány cm-től akár 200 km-ig terjedő méretű – krátereket és tengereket a felszínbe becsapódó aszteroidák és kozmikus törmelékek hozták létre. A felszín kőzetei a becsapódások következtében finom, púderszerű anyaggá, holdporrá örlődtek. Ezt az anyagot nevezzük regolitnak, és ez borítja a Hold teljes felszínét 4 méter, de akár 15 méter vastagon is.

Az Esők tengerében láthatjuk az Aristillus (balra), Autolycus (jobbra), Archimedes (középen) krátereket. (A képet készítette Kovács Marcell, 2024.04.19. Budapest, forrás: eszlelesek.mcse.hu)
Az Esők tengerében láthatjuk az Aristillus (balra), Autolycus (jobbra), Archimedes (középen) krátereket. (A képet készítette Kovács Marcell, 2024.04.19. Budapest, forrás: eszlelesek.mcse.hu)

Május 8-án, szerdán egy látványos együttállást tudunk megfigyelni, és nem is kell hozzá sokáig ébren maradni. 20:34-kor a nyugati horizonton a 15 óra 12 perces sarlótól DNY-ra a Jupitert figyelhetjük meg. A páros észlelésével várni kell, amíg a Nap nem megy le a horizont alá, ám ekkor már a látóhatár felett mindössze 3 °-ra lesz látható a Hold, tőle balra lentebb a Jupiter láthatjuk. Ezért nagyon fontos egy kellően magas, nyugati irányba jó kilátást biztosító hely választása. Az észleléshez készüljünk legalább egy binokulárral, ugyanis a pengevékony halvány holdsarló megpillantása igazán nagy kihívás. A megtalálását segítheti, ha előtte a Jupitert keressük meg az égbolton. Az óriás gázbolygó 95 ismert holdja közül négyet egy sötét esti égbolton már kézi látcsövekben is nagyon szépen lehet látni, mint egy sorban levő fénypontokat a Jupiter korongja körül, ezek a Galilei-holdak. A bolygó sávos légkörét is olyankor szépen meg lehet figyelni, sötét sávjaiban és világos zónáiban rendkívül erős, 100 m/s sebességű szelek fújnak.

A Jupiter látványos sávos légkörét már kisebb távcsövekben is lehet látni, a Nagy Vörös Folt pedig egy, még a Föld méreténél is nagyobb vihar. (forrás: https://science.nasa.gov)
A Jupiter látványos sávos légkörét már kisebb távcsövekben is lehet látni, a Nagy Vörös Folt pedig egy, még a Föld méreténél is nagyobb vihar. (forrás: https://science.nasa.gov)

Igen látványos páros megfigyelésének nézünk elébe, akinek van lehetősége, érdemes időt szánnia egy kis égboltfürkészésre. Ha mégis lemaradnánk a holdsarló látványáról, bepótolhatjuk még a következő estén is, akkor is a nyugati látóhatár közelében már egy kicsit vastagabb sarlót láthatunk.

A Hold és a Jupiter gyönyörű párosa a Plejádok mellett május 8-án az esti égbolton. (forrás: Stellarium)
A Hold és a Jupiter gyönyörű párosa a Plejádok mellett május 8-án az esti égbolton. (forrás: Stellarium)

Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló