Nemigen számíthattunk az évszázad üstökösére, de sajnos úgy néz ki, hogy darabokra hullott. Teljesen eltűnt az égboltról!
Az üstökösök a legszeszélyesebb objektumok, ugyanis a pontos összetételük és alakjuk mindig ismeretlen, így nagyon nehéz a viselkedésüket előre jelezni. Volt már szerencsénk olyan üstököshöz, ami messze felülmúlta a hozzá fűzött reményeket, de olyan is akadt, amelyik nagy csalódást okozott. Sőt az sem rendkívüli esemény, hogy a Nap közelében szét is esnek.
Mi a pálya?
A szóban forgó C/2021 O3 (PanSTARRS) üstökös kacifántos katalógusszámát a felfedezési időpontja alapján kapta – 2021. július 26-án észlelte elsőként a PanSTARRS üstökösvadászatra is kiválóan alkalmas égboltfelmérő program, amikor már nem sokkal a Jupiter pályáján belül járt, a Nap felé robogván.
Az üstökös valószínűleg több millió éve kezdte el útját a külső Naprendszerben, azóta készül a nagy elhaladásra a Nap mellett. Pályája azonban a mérések alapján olyannyira megnyúlt, hogy valószínűleg ez a manőver ki is löki őt a Naprendszerből – a végtelenségig vezet majd útja a sötét csillagközi térben, és soha nem láthatjuk újra. Az üstökösök világában nagyon változatos az, hogy mennyi idő alatt kerülik meg a Napot, ez a néhány évtől a több millió éves időskáláig bármi lehet, de azzal sincs egyedül a PanSTARRS, hogy vissza se látogat.
Lehetett egy baljós előérzetünk az üstököst illetően, mivel nagyon közel került a Naphoz. Akár a Nap sugárzása veti szét, akár az üstökös egy intenzív kitörése miatt kezd el olyan vadul forogni a mag, hogy darabjaira essen, az ilyen merész üstökösöknél nem ritka, hogy darabokban végzik a napközelségüket. A mostani PanSTARRS üstökös egy leheletnyivel a Merkúr pályáján belül kerülte meg a Napot, ami nem extrém, de már annyira közel került a Naphoz, hogy emiatt izgulhattunk.
A 2013-as évben is így járt a C/2012 S1 (ISON) üstökös, amit az évszázad reményteli üstököseként vártunk. Elképesztően közel merészkedett a Naphoz, és ennek meg is fizette az árát, sok csillagász hitetlenkedve nézte a felvételeket, amiken jól láthatóan teljesen szétesett a vándor magja.
Sajnos a C/2021 O3 PanSTARRS is így járt. Amikor a napközelséget elhagyta, elkezdték keresni az előrejelzett helyén, de semmit nem láttak az amatőrcsillagászok. Tehát magát a szétdarabolódást nem láttuk, de az üstököst eltörölték az égboltról.
Miben reménykedhettünk volna?
A PanSTARRS üstökös valószínűleg nem lett volna szabad szemmel látható, vagy éppen csak észre lehetett volna venni a vidéki égen. Arra azonban számítottunk, hogy 5-6 magnitúdós fényességével akár kis kézi távcsővel is láthatóvá válik, nagyobb távcsőben pedig egészen pompás látványt nyújthatott volna. Azt már egészen kis nagyításokon is lehetett volna látni, hogy a csillagokhoz képest sejtelmesen ködös az objektum. Hogy távcsővel megpillanthattuk volna-e a csóváját, vagy az túl ritka lett volna ehhez, azt senki nem tudta, és úgy tűnik, már nem is fogjuk megtudni.
A vándor már az április 21-ei napközelsége előtt elérte a 7-8 magnitúdós fényességet. Ennél valószínűleg csak fényesebb lett volna, hiszen ehhez képest még mindig közeledett a Nap felé, de talán még fontosabb, hogy folyamatosan közelebb került a Földhöz. Ugyanis a legfényesebben pompázó üstököst is csak egy távoli, halvány pacának látjuk, ha tőlünk túl messze van.
A legközelebb hozzánk május 8-án kerül, ha az egész üstökös nem is, de a maradéka (0,6-szoros Föld–Nap-távolságra tőlünk). Napnyugta után lett volna látható, és napról napra egyre magasabbra hágott volna az északi égbolton.
Ez lett hát az idei C/2021 O3 (PanSTARRS) üstökös története. Bár különösen nem lett volna látványos, de szép kistávcsöves üstökös reményét keltette. Mindig szomorú látni, ha egy üstökös feldarabolódik.
Aki egy látványos üstököst várt, annak türelmét kérjük. Már megrendeltük az évszázad üstökösét – bár még nem ismerjük, bizonyára úton van.
Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Kutatói asszisztens
CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet