A Coma Berenices (Bereniké Haja, Com) az egyik legkisebb kiterjedésű csillagkép az égbolton, és nem is bővelkedik fényes csillagokban ez az égterület (legfényesebb csillagainak egyike sem éri el a 4 magnitúdós fényrendet). Ennek ellenére a csillagképet az teszi izgalmassá, hogy olyan objektumok találhatók benne, mint a Coma-szuperhalmaz, különféle csillagtípusok, exobolygók, számos galaxis stb.
A csillagkép az Oroszlán (Leo) és az Ökörhajcsár (Bootes) között helyezkedik el, és mindkét féltekéről látható. Leo szomszédjával nyugat felől határos, a csillagképet valamikor az Oroszlán farka részének tekintették. Tavaszi csillagkép, legmagasabban áprilisban látszik az égen, március végén éjfélkor delel.
Kultúrtörténet és mitológia
A Coma Berenices csillagképet már az ókor óta külön csillagcsoportként ismerték. Kr. e. a III. században Egyiptomban a csillagkép lenyugvása tavasszal, a hajnali órákra esett (a tavaszpont akkori helyével együtt) – feltételezhető tehát, hogy a Bereniké Haja naptárcsillag is lehetett.
Egyiptomban „Sok csillag” néven volt ismeretes, más kultúrák pedig az Oroszlán farkának bojtját látták benne: a babiloni táblákon „az elmosódott csillag, amely az Oroszlán farkánál áll” megnevezéssel szerepel. Az ősi Kínában kis részekre bontották fel ezt az égi területet – ezek különféle katonai és uralkodói rangokat jelentettek. A csillagkép déli részén lévő 5 fényesebb csillagot Nei wuzhuhounak nevezték, ezek Hercegek voltak. A görögök (Eratoszthenész) „Ariadné haja” és „Bereniké haja”-ként is hivatkoztak rá. Ptolemaiosz pedig „hajfürt”-ként említette. Gyakran az Oroszlán farkán lévő bojtnak vagy a Szűz részének tekintették. Középkori arab neve Al Dafirah volt, ennek jelentése kócos hajtömeg.
A magyar kultúrában egy jelentős eseményhez köthető a csillagkép. A 13. században tatárok seregei pusztítottak országunkban, és e gyászos esemény emlékét őrzi azzal, hogy a Bereniké haja szétszórt csillagait Tatárdúlásnak nevezi. Ezenkívül ismert még az Aranyhajú csillag elnevezés is.
A csillagkép a 16. században vált népszerűvé. Johannes Schöner, német csillagász és polihisztor 1515-ben Trica, azaz haj néven jelölte ezeket a csillagokat. 1536-ban Caspar Vopel, német térképész éggömbjén is megjelenik – neki tulajdonítják az aszterizmus csillagképként való átnevezését.
A Coma Berenices elnevezést közel két évezred után Tycho de Brahe elevenítette fel. 1602-ben 14 csillagot jegyzett fel katalógusában, John Flamsteed pedig már 43-ra növelte a csillagok számát. A csillagkép Bayer 1603-as Uranometriájában is megjelent, ahol Rózsa vagy Rózsacsokor a neve, viszont az Ökörhajcsárral közös térképen már Gabonakéveként szerepel. Ezután más 17–19. századi csillagtérképeken hajfürtként jelenik meg a csillagkép.
A csillagkép névadója, II. Bereniké (Kr. e. 259–221), valóságos, létező személy volt, akit Kr. e. 243-ban testvére és férje, III. Ptolemaiosz Euergetész egyiptomi uralkodóvá emelt. Ez az egyetlen modern csillagkép, amelyet történelmi személyről neveztek el.
Bereniké haja történetét Hyginus Poeticon Astronomycon című munkájából ismerjük. Eszerint a különleges szépségű, borostyánszínű hajú Bereniké férje háborúba indult, ugyanis ekkoriban dúlt az egyiptomiak és a szeleukidák közti nagy konfliktus. A király otthon hagyta ifjú feleségét, és Szíriába ment harcolni. Bereniké nagyon aggódott férje miatt, és megfogadta, hogy ha győztesen és sértetlenül tér haza, akkor áldozati ajándékként az isteneknek felajánlja csodálatos haját. Amikor megtudta a hírt, hogy férje győzedelmeskedett, levágta haját, és egy templomban Arsinoé (Aphrodité egyiptomi megfelelője) oltárára helyezte. Néhány nap múlva Bereniké hajkoronája eltűnt onnan. Amikor Ptolemaiosz hazaért, kérdőre vonta hitvesét, hogy hová lett szépséges haja. Nem tudott válaszolni rá, senki sehol nem találta azt. A magyarázatot az akkoriban Alexandriában élő számoszi csillagász és matematikus, Kónon adta meg – kivezette őket a csillagos égbolt alá és felmutatott: „Látjátok, ott van! Az istennő elfogadta az áldozatot, és az égre helyezte.” Azóta láthatjuk Bereniké haját mint a házastársi hűség jelképét az égbolton.
Más források hasonló mondai keretben, csak más szereplőkkel említik – Hipparkhosznál például Ariadné hajfürtjeként van jelen.
Van egy kevésbé ismert csillagmese is, ezt Ovidius Átváltozások című munkájából ismerjük – ez tulajdonképpen az ókori megfelelője Shakespeare Rómeó és Júlia című drámájának. Két fiatal tragikus szerelmének története tárul fel: Püramosz babiloni ifjú és a szépséges Thiszbé között szerelem lobbant, de a kegyetlen szülők miatt sohasem találkozhattak. Elhatározták tehát, hogy egyik éjjel kiszöknek, és a város határában egy gyümölcsfa alatt találkoznak. Thiszbé, hogy kijátssza az őröket, sűrű fátyolba burkolózott. Útközben hirtelen zajt hallott, és elbújt egy szikla mögé, de fátylát elejtette. Időközben megjelent egy oroszlán, amelynek pofája még véres volt a nemrég megölt állattól. Az oroszlán széttépte Thiszbé fátylát, majd távozott. Ekkor ért oda Püramosz, aki meglátta a széttépett fátylat, és összeállt benne a kép, hogy mi történt kedvesével, ezért tőrt döfött szívébe. Eközben érkezett vissza rejtekhelyéről a lány – amikor holtan látta szerelmét, fogta ő is a tőrt, és a szívébe szúrta. Zeusz az égre helyezte Thiszbé fátylát a történet emlékére, amely azóta is lebeg az égen, és amit ma Bereniké hajaként ismerünk.
Csillagászati adatok a csillagképről:
A csillagképben számos csillagfajta, illetve mélyég-objektum és egyéb érdekességek találhatók (változócsillagok, pulzárok, szupernóvák, csillaghalmazok, exobolygók, galaxisok kvazárok, stb.) – tehát egy nagyon színes paletta áll előttünk, ha mélyebben vizsgálni szeretnénk a konstellációt.
- α Comae Berenices (Diadem): kettőscsillag 58 fényévre tőlünk. Két fősorozati csillagból áll, mindkettő kicsit forróbb és fényesebb, mint a Nap. Fényessége körülbelül 4,32 magnitúdó, ezzel a második legfényesebb csillag a konstellációban. A két csillag 25,87 éves periódussal kering egymás körül. A hagyomány szerint a csillag a Bereniké királynő által viselt koronát (innen kapta a nevét is) szimbolizálja.
- β Comae: a csillagkép legfényesebb csillaga (4,26 magnitúdó). A csillag hasonló, mint a Nap, csak kissé nagyobb és fényesebb. Körülbelül 29 fényévre van tőlünk.
- változócsillagok: több mint 200 változócsillag ismert a csillagképben, közülük sok az alacsony hőmérsékletű csillag. Az R Comae Berenices egy mira típusú változócsillag, amelynek fényessége 7,1 és 14,6 magnitúdó között ingadozik. 2019-ben 28 új változócsillagot fedeztek fel az NGC 4147 nevű halmazban.
- szupernóvák: több szupernóva is fellelhető – négyet az NGC 4725 galaxisban, négyet az M99-ben, illetve hetet az M100-ban találtak. 2005-ben fedezték fel az SN 2005ap nevűt, amely a második legfényesebb ismert szupernóva eddig, körülbelül -22,7 magnítúdó volt az abszolút fényessége a maximuma idején. Nagy távolsága miatt (4,7 milliárd fényévre van tőlünk) szabad szemmel nem látható, távcsövekkel fedezték fel.
Mélyég-objektumok
A csillagkép tartalmazza a Virgo-galaxishalmaz (más néven: Coma–Virgo-halmaz) északi részét, amely körülbelül 60 millió fényévre van tőlünk. A Szűzzel alkotott határterületen helyezkedik el, körülbelül 1500 galaxist tartalmazva, amelyek egymás közötti távolsága kb. 35-45 millió fényév. Az itt található Messier-objektumok (galaxisok) már kisebb távcsővel is megtekinthetők. Az egyik leglátványosabb pedig az NGC 4565. Ugyanitt találjuk a Coma-szuperhalmazt, amely a Coma-filamentum része, és a Coma és a Leo galaxishalmazokat tartalmazza. A Coma-halmaz (Abell 1656) kb. 230-300 millió fényévre van tőlünk. Ez az egyik legnagyobb ismert galaxishalmaz, legalább 10.000 galaxissal. Nagy távolságuk miatt a galaxisok legtöbbje csak nagyobb méretű teleszkópokkal láthatók (legfényesebb: NGC 4874 és NGC 4889, mindkettő 13 magnitúdójú). A Coma-halmazt megfigyelve, Fritz Zwicky asztrofizikus először hangsúlyozta a sötét anyag létezését az 1930-as években. A 2015-ben felfedezett Dragonfly 44 óriási galaxis szinte teljes egészében sötét anyagból áll. A csillagkép irányában található egy óriási, galaxishalmazok közötti üres terület, ez az intergalaktikus buborék.
- M64 (Feketeszem-galaxis): spirálgalaxis, amely 17 millió fényévre van tőlünk. Felfedezői még nem vették észre jellegzetes porsávjait, ezt később William Herschel figyelte meg először 1785-ben. A porsávok feltehetően egy másik galaxissal történt ütközés eredményei, konkrétan elnyelte egyik kísérőgalaxisát. Ez az esemény kb. 100 millió évvel ezelőtt történhetett. E porsáv elnyeli a fényt a galaxis fényes magja elől, ezért nevezik Feketeszem- (vagy Ördögszem)-galaxisnak. Fényessége körülbelül 8 magnitúdó, magját már látcsővel is meg lehet figyelni, a porfelhőkhöz viszont egy 15-20 cm-es távcső szükséges.
- M91: spirálgalaxis, amely a csillagkép déli részén található. A Virgo galaxishalmaz tagja, és kb. 63 millió fényévre van a Tejútrendszertől. Ez a Messier-katalógus egyik leghalványabb objektuma, ezáltal az egyik legnehezebben megfigyelhető is, látszó fényessége 10,2 magnitúdó.
- M98: közepes méretű spirálgalaxis, szintén a Virgo-halmaz tagja. 142 km/s sebességgel közeledik hozzánk. Ugyancsak nehezen megfigyelhető objektum, 44 millió fényévre tőlünk helyezkedik el a csillagkép enyhén északi részén. Körülbelül 750 millió évvel ezelőtt feltehetően kölcsönhatásba lépett egy másik galaxissal, a Messier 99-cel. A két objektum most 1.300.000 fényév távolságra van egymástól.
- M99 (Szent Katalin kereke): spirálgalaxis, amely a csillagkép északi részén található meg, kb. 49.000.000 fényév távolságra a Tejútrendszertől. Ebben a galaxisban már négy szupernóvát figyeltek meg. 2407 km/s sebességgel távolodik tőlünk.
- M100: Tükör-galaxis néven is ismert spirálgalaxis, az egyik legfényesebb és legnagyobb galaxis a Virgo-halmazban. Kb. 55 millió fényévre van a mi galaxisunktól. Átmérője 107.000 fényév. Ez volt az egyik elsőként felfedezett spirálgalaxis. Eddig hét szupernóvát azonosítottak benne, a hetediket 2020. január 7-én fedezték fel, amikor a fényessége 7,7 magnitúdó volt.
- NGC 4565 (Tű-galaxis): egy éléről látszó hatalmas spirálgalaxis, amelyet gyakran hasonlítanak a Tejútrendszerhez, mivel megfelelő szögből nézve a mi galaxisunkhoz hasonlóan nézhet ki. Kb. 50 millió fényévre van tőlünk. Az északi galaktikai pólushoz közel helyezkedik el.
- NGC 4889: óriási elliptikus galaxis, amelynek centrumában az egyik legnagyobb tömegű ismert fekete lyuk van (21 milliárd naptömeg). A Coma-galaxishalmaz egyik legfényesebb, központi galaxisa. Kb. 308 millió fényévre van a Földtől. Mivel ez az egyik legnagyobb méretű és tömegű galaxis, amely könnyen megfigyelhető a Földről, jelentős szerepe van az amatőr és hivatásos csillagászok számára.
- kvazárok: itt található a PG 1247 +26° nevű objektum, amely a csillagkép legfényesebb kvazárja.
- exobolygók: hét ismert exoplanéta van a csillagképben – egyikük a HD 108874 b nevű gázóriás, amelyet 2003-ban fedeztek fel, és amely csillagának lakhatósági zónájában helyezkedik el.
Fontos megemlíteni, hogy ebben a csillagképben található az északi galaktikus pólus is (a Tejútrendszer észak felé mutató forgástengelye).
A borítón megjelenő magyar nyelvű csillagtérképet Vizi Péter (csillagterkepek.hu) készítette.
Szerző: Diószegi Orsolya, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló