A ragyogó Esthajnalcsillag, a Vénusz most, június végén ér több hónap elérhetetlenség után ismét jól megfigyelhető helyzetbe. A lelkes észlelők ismét az esti égbolton, a napnyugta tündöklésében találkozhatnak vele.
Bár sosem emelkedik igazán magasra, mostantól az év végéig kitart ez az esti láthatóság.
A bolygó útja az év során
A nyári és őszi hónapokban belső bolygószomszédunkat hasonló körülmények között figyelhetjük majd meg. A napnyugta fényében, este egy lámpásként tündököl a nyugati égbolton, azonban viszonylag alacsonyan marad. Bár a bolygó már most is 23 fokra távolodott el a Naptól, és ez az október 29-ei maximális kitéréséig folyamatosan nő 47 fokig, mégis szerencsétlen szöget zár be horizontunkkal. Ugyanis nyáron és ősszel este az ekliptika, azaz a Naprendszer síkja, melyben a legtöbb bolygó mozog, igencsak lapos szöget zár be láthatárunkkal. Így nem lesz olyan hónap, amikor a polgári szürkület végére (amikor a Nap 6 fokkal tartózkodik a horizont alatt) a Vénusz 15 foknál magasabban tündökölne még látóhatárunk felett.
A képen jobbra: Montázs a Vénusz éves láthatóságáról. A szimuláció képei minden hónap első napján készültek, a polgári szürkület beálltakor, tehát amikor a Nap -6 fokon tartózkodik. Forrás: Stellarium
A Vénusz a Holdhoz hasonlóan fázisokat mutat, hiszen belső bolygó, így a Nap tőlünk nézve mindig más hányadát világítja meg. A bolygó csökkenő fázisa október 29-én éri el a févénuszt, ekkor kerül dichotómiába, és mérete eléri a kellemes 25”-es átmérőt. Innentől kezdve mérete látványosan nőni kezd, ahogy szép lassan a Naphoz kezd közeledni.
Bár az őszi lapos szögben hajlott ekliptika nem kedvez megfigyelhetőségének, tél elejére újra kicsivel magasabbra hág az égen.
December 7-én éri el legnagyobb fényességét, a 43” átmérőjű bolygó -4,7 magnitúdóval fog vakítani esti decemberi egünkön.
December 8-án kerül a legjobb, legmagasabb helyzetébe, a polgári szürkület kezdetekor 13,5 fok magasan fog ragyogni az esti égen.
Decemberben felgyorsul a látszó mozgása az égbolton, majd 2022. január 10-én ér alsó együttállásba, azaz ekkor éri el az “újvénusz” állapotát. Alsó együttállás során a Vénusz éppen a Nap és a Föld közé kerül, tehát a Nappal átellenes, sötét oldalát láthatjuk majd. Ezt nevezzük újvénusznak. Ezután a bolygó áttér a Nap másik oldalára, és a következő év elején a hajnali égbolton lesz megfigyelhető.
Megfigyelése
A Vénusz a legfényesebb bolygó az égbolton, ez pedig kénsavfelhői roppant nagy fényvisszaverőképességének és a Naphoz való közelségének köszönhető. Olyannyira fényes, hogy ha teljesen sötét égbolton vizsgáljuk távcsővel, el is vakulunk tőle, és elvakult szemünkkel a felhők mintázatát sem láthatjuk. A legegyszerűbb szűrő a nappali ég: akkor is meg tudjuk figyelni ugyanis a bolygót, amikor a Nap még teljesen fent van, a fényes nappali égen pedig nem is vakít a bolygókorong.
A nappali Vénusz-keresésnél roppantul kell ügyelnünk arra, hogy keresése közben véletlenül se nézzünk bele a Napba távcsővel.
Azonban a napnyugta kellemes derengése általában egy jó kompromisszum - ekkor már általában szabad szemmel is látszódik a bolygó, könnyedén megtaláljuk, még nem is teljesen sötét az égi háttér, és ha sietünk, még nem is nyeli el teljesen a légkör reszkető tömege. A bolygómegfigyelés egyik legnagyobb ellensége ugyanis a horizonthoz közeli helyzet, ahol a légkör legvastagabb részén nézünk át, és a légtömegek mozgása óhatatlanul is nyughatatlanul megremegteti a képet.
Alkonyati észlelésnél már szükségünk lesz sötétítő neutrál szűrőkre (ND 1,3-1,8), vagy egy W47-es mélyibolya szűrőre.
Már kisebb távcsövekkel is egészen kellemes Vénuszképet érhetünk el, a bolygó fázisa 30-50x nagyításon is látszik, ha a fénycsökkentést megoldjuk. Azonban a részletek megpillantásához mindenképp nagyobb nagyításra és viszonylag nyugodt légköri körülményekre lesz szükségünk, a bolygó részletei 150-200x nagyítás körül tárulnak fel igazán.
Június végén még kevesebb, mint 11 ívmásodperc átmérőjű, kicsi, 90%-os fázisú korongocskára kell számítanunk. Ez a hónapok során átfordul az ellenkezőjére - ahogy a Vénusz egyre közelebb kerül a térben a Földhöz, egyre nagyobb lesz látszó átmérője és egyre keskenyebb a fázisa. Agusztusban még mindig csak 13”-es lesz átmérője, fázisa pedig 82%-os, de októberben ez már 19”-re és 62%-ra, decemberre pedig egy vakmerő 40”-re és 28%-ra változik.
Kövessük hát hétről hétre nyomon a Vénusz útját az évben, hiszen rengeteg különböző arcát mutatja meg! Ritka az olyan égitest, ami ilyen látványos változásokon esik át ilyen gyorsan.
Az se baj, hogy ha nem keressük a felhőben a sötét sávokat, csak kisebb nagyításon gyönyörködünk sarlójában, de ha valaki érzi magában a késztetést, hogy papírra vesse egy ceruzával a látottatakat, vagy megörökítse fényképezőgéppel, azt mindenki örömmel látja az MCSE észlelésfeltöltő oldalán!
Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
Tetszett a cikkünk? Ajánljuk ezt is: Ünnepeljünk Szent Iván éjszakáján – beköszönt a csillagászati nyár!