A Neptunusz pénteken, szeptember 11-én éri el a Földhöz viszonyított legkisebb távolságát az évben, így ideális körülményeket között figyelhetjük meg.
Mégis hatalmas kihívás bármit is kifürkészni róla, ugyanis a titokzatos Tengeristen a Naprendszer legkülső bolygója, és ez számos bonyodalmat okoz!
A Neptunusz világa
A planéta nevét a tenger istenék római megfelelőjéről kapta, akit a görög mitológiából Poszeidónként ismerhetünk. A bolygó egy jeges gázóriás, melyet főképp hidrogén és hélium alkot a többi gázbolygóhoz hasonlóan. Egyedi mélykék - tipikusan tengerkék, nem véletlen a nevezék - színét a különféle metánszármazékok okozzák.
Olyan rettentő távolságban kering a Nap körül, hogy nem csak a tőlünk mért felfoghatatlan távolsága, szilárd felszín hiánya és nem túl kedvező összetételű légköre miatt nem ajánlom nyaralási célokra: a legmelegebb pontján is mindössze legfeljebb -200 Celsius-fokos hőmérsékletet “élvezhetünk”!
Egy derűs nyári nap is egészen más látvánnyal kecsegtet - az örökösen örvénylő felhőzeten át egy mindössze 1 ívperc átmérőjű napkorong sejlik át, ez 1/30-a a Napunk Földről látható méretének.
Mondanom se kell, hogy ez rettentő halvány, a napsütés fényerősségénék intenzitása 1200-szor kisebb, mint nálunk.
Elég depresszív látvány lehet, de azért olvasásra még alkalmas…
Eme távoli világ felfedezésének története is kalandos volt, a felfedezés maga az égimechanika diadala. A Neptunusz volt ugyanis az első bolygó, melyet nem pusztán vaktában lőve fedeztek fel, hanem az Uránusz enyhe pályaingadozásai révén számolták ki a viszonylag közeli szomszédjának helyzetét.
Rettentő precíz számolás kellett hozzá!
Ezt a munkát főképp Le Verrier francia csillagásznak köszönhetjük, megfigyelni azonban végül Johann Galle-nak sikerült elsőként, 1846-ban.
A Neptunusz körül egyelőre 14 holdat ismerünk, de a roppant távolság miatt könnyedén lehet, sőt, biztos, hogy a többit egyelőre nem vettük észre. Ezek mindegyike kisebb tengeristenekről lett elnevezve, az anyabolygó tiszteletére.
A legtermetesebb és legizgalmasabb holdja a narancsos-barnás Triton, mely a Naprendszer hetedik legnagyobb holdja, és pár héttel maga a bolygó után már fel is fedezték.
Megfigyelése a hetekben
Névre szóló ráadás, hogy a Neptunusz most éppen nevéhez híven a Vízöntő csillagképben tartózkodik! Igazából elég közel helyezkedik el a Halak határához is, a halak déli feje és a Vízöntő vízsugara között úszik éppen a tengeristen.
Megtalálásához a Vízöntő csillagai nyújtanak támpontot - a ѱ҆ (pszi), ꭓ (khi) és φ (fi) Aquarii csillagok alkotta, külvárosi égről könnyedén szabadszemes lánctól nem messze bukkanhatunk a bolygóra.
Mikor megkeressük a bolygót, ne számítsunk a Jupiteréhez vagy a Szaturnuszéhoz hasonló, lélegzetelállító látványra, mert csalódni fogunk. A bolygó nagyon pici, a legkisebb látszó átmérőjű a Földről nézve.
Ennek oka, hogy most, oppozícióban - azaz a Földhöz legközelebb - is megdöbbentő 29 Csillagászati Egységre (CsE, átlagos Nap-Föld távolságra) helyezkedik el tőlünk.
Ez még a fény számára is 4 órányi utat jelent! A Voyager-2 szonda, az egyedüli emberalkotta szerkezet, amely meglátogatta, 12 éven keresztül utazott feléje (habár közben más bolygókat is meglátogatott, így nem egészen a legrövidebb úton közeledett).
Míg a Jupiter korongja akár 50”-es, a Szaturnuszé 18”-es, a Marsé pedig 25”-es látszó átmérőjű is lehet, a Neptunusz a földközelsége idején is mindössze 2,4”-re „hízik”.
Ilyen vadító távolságból olyan aprónak tűnik a bolygó kiterjedése, hogy egyáltalán nem egyértelmű annak felbontása jó távcsővel sem. A gyakorlott szem számára azonnal kitűnik a csillagok közül mélykék színével, ám könnyedén lehet, hogy aki nem ismeri jól még a lelkivilágát, az átsiklik felette.
Ugyanis még egészen nagy nagyításokon sem egyértelmű a bolygó korongszerű kiterjedése sem, könnyű lehet pontszerű csillagnak vélni. Kézi távcsövekben is látszódik már, hiszen 7,8 magnitúdós, ám ott biztosan nehéz még elkülöníteni a csillagoktól. Közepes távcsővel, 300x nagyításon már határozottan apró korongnak látszik a csillagokhoz képest.
Még komolyabb kihívás a felhőszerkezeteinek megpillantása!
A Neptunusz közepesen aktív bolygó. Nem ritkák rajta a világos metánjég felhősávok, vagy foltok, ezek azonban az apró korongon egyáltalán nem feltűnőek. A Neptunusz felhőkben való gyönyörködés már egészen az amatőrcsillagászat és a távcsövek határait feszegető feladat, de nem lehetetlen, nagyon szép kihívás.
Igazából az, hogy a héten éri el az oppozícióját, nem azt jelenti, hogy bánkódnunk kellene, ha most kihagyjuk a látványt. A Neptunusz a mi szemszögünkből nézve eléggé lassan mozog, így az elkövetkezendő hetekben hasonlóan remek megfigyelési lehetőséggel kecsegtet.
A bolygó a napokban éppen napnyugta környékén emelkedik a horizont fölé, így a teljes sötétség beálltával egyből neki is láthatunk felkutatásának.
A legmagasabban mégis hajnali 1 körül tartózkodik (majdnem 40 fok magasan, ami az ekliptika nyári magasságához képest nem is rossz!), így ezen időpont környékén tudjuk a legjobban megfigyelni.
Észleljük, rajzoljuk, fotózzuk a Naprendszer eme távoli világát, ezt a titokzatos tengerkék bolygót! Mélykék színe azonnal megkapó, részleteinek megpillantása pedig kedélyborzoló kihívás.
Keressük fel hát a bolygót!
És ne feledjük, megfigyelő csillagászati műveltségének egyik alappilére a Neptunusz, még ha a részletek sokaságát nem is kell várnunk tőle!
Szerző: Világos Blanka, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet