Az északi pólushoz közel helyezkedik el, szomszédai közé tartozik a Szekeres (Auriga), a Kassziopeia, a Kéfeusz (Cepheus), a Sárkány (Draco), a Hiúz (Lynx), a Perszeusz, a Nagy és Kis Medve (Ursa Maior, Ursa Minor). Alig észrevehető csillagkép, 4 magnitúdónál fényesebb csillag nem található benne.
Másik ismert neve a Camelopardus, ezt főként a régebbi csillagatlaszokban használták. Újkori csillagképről van szó, ugyanis a görögök nem alkottak semmilyen formát ezen az égterületen, így nem kapcsolódik hozzá semmilyen mítosz sem. A 17. században hozta létre Petrus Plancius holland csillagász.
Ami az ábrázolását illeti, se nem teve, se nem párduc, ahogyan a latin nevében is szerepel, hanem zsiráf lett belőle: talán azért, mert a környező konstellációk fényes csillagai közé ékelődő, halvány csillagokkal kitöltött égterület egy hosszú nyakú állatnak ad helyet.
Kultúrtörténet, mitológia
Nem ókori csillagképről van szó, Petrus Plancius holland csillagász, térképész és pap nevéhez kötik a Camelopardalis megalkotását. Őt az általa készített 1592-ben megjelent nagy világtérkép tette híressé. 1589-ben Jacob F. van Langren amszterdami térképésszel együtt egy 32,5 cm átmérőjű éggömböt készített, ami a kevés elérhető adat és információ ellenére a déli égbolt csillagalakzatait is megjelenítette. A konstellációt 1613-ban alkotta meg, először az általa tervezett és Pieter van den Keere által gyártott éggömbön jelent meg.
Egy évvel később Jakob Bartsch német csillagász is felvette atlaszába: 1614-ben kiadott Keresztény csillagképek című jegyzékében még Teve (Camelus) néven tűnik fel. Ő azt a tevét örökítette meg, amely az ószövetségi Rebekkát vitte Izsákhoz. Bartsch planiszférákat is készített, Johannes Kepler vejeként sokat segített apósának a csillagászati számításokban. 1624-ben az Usus astronomicus planisphaerium Argentinae című munkájában azonban már Zsiráfként tüntette fel. Ő dokumentálta először a csillagképet.
Johannes Hevelius műveiben is megjelenik a csillagkép Camelopardalis elnevezéssel. Ez a teve (camel) és a párduc (pardus) szavak összemosásából formálódott. A megnevezés nem terjedt el, csak Hevelius posztumusz, 1690-ben megjelent térképe nyomán vált elfogadottá.
Az Urania’s Mirror csillagképkártyán két alak figyelhető meg a Zsiráf hátán. Egyikük a Custos Messium, kezében sarlóval és pásztorbottal: Jérôme Lalande francia csillagász alkotta meg, amelyet először 1775-ben ábrázolt egy éggömbön. Később John Flamsteed atlaszában és Johann Elert Bode Uranográfiájában is szerepelt. Lalande úgy magyarázza, hogy az elnevezés tulajdonképpen egy szójáték, és valójában Charles Messier-t takarja. Messier nagy üstökösvadász volt, ezen a téren mindig sikert aratott (sarló), és vigyázta az égboltot (pásztorbot), 1774-ben viszont éppen ezen a területen feltűnt egy üstökös, amelyik elkerülte a figyelmét. Ennek emlékére helyezte az égboltra. A másik figura, akit a Zsiráf hátán láthatunk, Rangifer Tarandus, vagyis a Rénszarvas. Ezt Pierre Charles Le Monnier francia csillagász álmodta az égre 1736-ban. Ma már egyiket sem tartjuk számon.
Őseink valószínűleg ebben a csillagképben a Csodaszarvas csapását vagy a Szarvasnyomot vélték felfedezni.
Csillagászati adatok a csillagképről:
- α Camelopardalis: kék színű csillag, fényessége 4,29 magnitúdó. Ezzel a harmadik legfényesebb csillag a konstellációban. A Földtől kb. 6900 fényévre levő csillag valószínűleg az NGC 1502 nyílthalmazból lökődött ki.
- β Cam: a csillagkép legfényesebb csillaga 4,03-as magnitúdóval. Tőlünk kb. 1000 fényévre található.
- CS Cam: kettőscsillag, a második legfényesebb csillag a konstellációban. A VdB 14 nevű reflexiós ködben található. Fényessége 4 magnitúdó. A főkomponens, a CS Camelopardalis A, egy kékesfehér szuperóriás és változócsillag. Kísérőcsillaga, a CS Camelopardalis B egy 8,7 magnitúdó fényességű kék óriáscsillag.
- 11 Cam (BV Cam): változócsillag, a Naptól 670 fényévre. Fényessége 5,08 magnitúdó. A tőle csupán 3 ívpercnyire található 12 Camelopardalisszal optikai kettőst alkot. A 12 Camelopardalis viszont maga is kettőscsillag, és BM Camelopardalis néven egyúttal változócsillag is.
- Σ 1694 (Struve 1694): kettőscsillag, amelynek komponensei a Σ 1694A (HD 112028) fehér óriáscsillag és a Σ 1694B (HD 112014). A főkomponens fényessége 5,28 magnitúdó, és a Földtől körülbelül 300 fényévre található.
- Z Cam: változócsillag, magnitúdója 9,8 és 14,5 között változik. A Z Camelopardalis-típusú törpenóvák prototípusa.
- T Camelopardalis: Mira-típusú változócsillag
Mélyég-objektumok:
- NGC 2403 (Caldwell 7): közepes méretű spirálgalaxis, kb. 8 millió fényévre található tőlünk. William Herschel fedezte fel 1788. november 1-jén. Edwin Hubble a Hale-teleszkóppal cefeida típusú változócsillagokat figyelt meg benne, így ez lett az első galaxis a Lokális Csoporton kívül, amelyben ilyen típusú változókat észleltek.
- NGC 1502 (Golden Harp-cluster / Arany hárfa halmaz): fiatal, kb. 60 csillagból álló nyílthalmaz. Összfényessége 6 magnitúdó, ezért szabad szemmel alig látható. Kb. 3500 fényévre van tőlünk. Becsült életkora 5 és 15 millió év közötti. Az α Cam feltételezhetően ebből a halmazból lökődött ki.
- Stock 23: nyílthalmaz, amelyet az 1950-es évek második felében fedezett fel Jürgen Stock német csillagász. Időnként a „Pazmino-halmaz” névvel is találkozhatunk, amely John Pazmino amatőr csillagász cikkére vezethető vissza, amely a „Sky & Telescope” 1978. márciusi számában jelent meg a halmazról. A halmaz a CS Cam közelében található. A csillagászok évekig úgy hitték, hogy a csoport egy aszterizmus, amelynek tagjai nincsenek fizikai kapcsolatban egymással. A legújabb tanulmányok azonban megerősítették nyílthalmaz jellegét.
- IC 342 (Caldwell 5): spirálgalaxis, amely fényessége ellenére a porfelhők mögötti elhelyezkedése miatt nehezen megfigyelhető. Ezért kapta a „Rejtett galaxis” nem hivatalos nevet. Binokulárral azonban már megtekinthető. Ha nem takarná el a por, szabad szemmel is látható lenne. A por miatt nehéz meghatározni pontos távolságát: becslések alapján 7-11 millió fényévre lehet tőlünk. Ez az egyik legfényesebb galaxis az IC 342/Maffei-csoportban, amely a Lokális Csoport egyik legközelebbi galaxiscsoportosulása. Edwin Hubble először azt hitte, hogy a Lokális Csoport tagja, de később kiderült, hogy nem tartozik hozzá.
- NGC 2655: lencse alakú Seyfert-galaxis, amely 60 millió fényévre van a Naptól. A galaxis közepén aszimmetrikus porcsíkok és hidrogéngáz található. Lehetséges, hogy nemrég összeolvadt egy másik galaxissal.
- NGC 2146: spirálgalaxis, amelynek legszembetűnőbb jellemzője a Földről nézve a magján átívelő spirálkar poros sávja, amely egy kisebb galaxissal, valószínűleg az NGC 2146A-val való közeli találkozás következtében 45 fokkal meghajlott. Ez a találkozás felelős a fokozott csillagkeletkezési ütemért.
- MACS0647-JD: tőlünk 13,3 milliárd fényévre levő galaxis, amely kb. egymilliárd csillagot tartalmaz. A vele azonos látóirányban levő, de hozzánk közelebbi MACS0647 galaxishalmaz gravitációja kozmikus lencseként működve felerősíti a MACS0647-JD galaxisból érkező fényt.
A borítón látható magyar nyelvű csillagtérképet Vizi Péter (csillagterkepek.hu) készítette.
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró