Égi kísérőnk felszínén két eltérő árnyalatú területet különíthetünk el szabad szemmel, világos részeket és sötét foltokat. A világos részek terraterületek, vagyis ősi felföldek, amelyek döntően a Hold déli sarkvidéke környékén fordulnak elő, míg a sötét foltok lapos síkságok, amelyekről régen azt gondolták, tengerek, ezért is nevezik ezeket mare területeknek. Ezeket a látványos, hatalmas krátereket és tengereket a felszínbe becsapódó aszteroidák és kis kozmikus törmelékek hozták létre. A becsapódások következtében a Hold felszínén a kőzetek finom, púderszerű anyaggá, holdporrá őrlődtek. Ezt az anyagot nevezzük regolitnak, és ez borítja a Hold teljes felszínét 4 méter, de akár 15 méter vastagon is.
Észlelése pedig történhet szabad szemmel vagy a binokulártól kezdve a nagy távcsövekig bezárólag mindenféle távcsővel. Ha esetleg nem rendelkezünk távcsővel, akkor se csüggedjünk, az észlelésnek több olyan ága van, amely nem igényel műszerezettséget, ilyen például a fázisok megfigyelése. A vékony sarló megfigyelésének már az ókorra visszanyúló hagyományai vannak, mivel ekkor a holdhónap kezdetét az esti égen megjelenő holdsarlóhoz igazították. Manapság is sokakat foglalkoztat a minél vékonyabb, vagyis az újhold utáni, illetve előtti minél fiatalabb, illetve minél idősebb sarló megfigyelése, esetleg fényképezése is.
Az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga a mancsot alkotó Regulus. Az Oroszlán csillagkép a 12 állatövi konstelláció egyike. A monda szerint Herkulesnek tizenkét hőstettet kellett végrehajtania, ezek közül az egyik a nemeai oroszlán megölése volt. Az állat egész Nemeát rettegésben tartotta, bőrén pedig semmi nem hatolt át, sebezhetetlen volt. Herkules megfigyelte rejtekhelyét, majd egy hatalmas ütéssel leterítette és megfojtotta. Eme hőstett emlékére Zeusz az égboltra helyezte az oroszlánt, ezzel pedig megszületett a csillagkép.
A Regulus megfigyelve egyetlen csillagnak tűnik, pedig valójában egy négyes rendszer. A négyesfogat szabad szemmel nem bontható tagjaira, három közülük viszont már megfigyelhető kistávcsövekkel. A legfényesebb tagja a Regulus A egy fősorozati kék csillag, a Regulus B pedig egy narancssárgás törpecsillag. A vörös törpe Regulus C csillag érdekessége, hogy a létezésére az A és B csillag mozgásából következtettek elméleti modellek alapján.
A Regulus főcsillagának van még egy érdekessége: alakja rendkívül lapult, úgynevezett forgási ellipszoid. Ennek oka, hogy az egyenlítője mentén rendkívül gyorsan forog. Ha 4%-kal gyorsabban forogna, a centrifugális erő (forgó rendszerben fellépő, sugárirányban kifelé mutató tehetetlenségi erő) legyőzné a gravitációt, vagyis a csillag szétszakadna. Az exobolygókutatás népszerűségének következtében felmerülhet a kérdés, vajon találhatók e bolygók is ebben a rendszerben. Erre a válasz, hogy valószínűleg nem, ugyanis a rendszer igen öreg, kb. 1 milliárd éves, ennyi idő alatt pedig, ha létre is jöttek bolygók, már valószínűleg kilökődtek a csillagközi térbe.
A Nap körül a bolygók közel egy síkban keringenek, és a Hold pályája a Föld körül is nagyjából ebbe a síkba esik, így azok a csillagok, amik ebben a síkban vagy ettől nem túl messze találhatók, a Földről nézve közel kerülhetnek a Holdunkhoz. Ekkor tudunk fedéseket, együttállásokat megfigyelni. Egy ilyen együttállásnak, szakszóval élve konjunkciónak lehetünk szemtanúi április 18-án. Ezen az éjszakán 21 órakor déli irányban keressük meg a Holdat. A 77%-os fázisú növekvő (dagadó) Hold mellett jobbra lefelé (ami a nyugati irány a horizonton) 3,6 fokra (nagyjából 6-szor egymás mellé tehetjük abba az irányba a Holdkorongot) láthatjuk a Regulust, ami egy kékesfehéren pislákoló csillag. Az égi páros a horizont felett 55 fokkal lesz látható, kézi látcsövekben kényelmesen belefér a két égi objektum: egy kicsit vakító Holdkorong mellett a ragyogó kis fénypont igazán megkapó látvány.
Nem érdemes kihagyni ezt az együttállást. Az idő is egyre kellemesebb, keressünk egy olyan megfigyelőhelyet, ahonnan jó rálátás nyílik a déli égboltra, és csodáljuk meg a párost akár az éjszaka későbbi részében is!
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló