Február 29 hajnalán a korán kelők igen megkapó égi látványnak lehetnek szemtanúi: a pirkadat derengésében, a keleti égen három bolygó, a Szaturnusz, Jupiter és a Mars egy vonalban helyezkedik el, a Mars ráadásul a már kistávcsőben is a káprázatos ékszerdoboz, az M22 jelű gömbhalmaz közvetlen szomszédságában lesz.
A három bolygó együttállását már 21-étől elkezdhetjük csodálni, és egészen március végéig nagyon közel tartózkodnak majd egymáshoz.
Február végén a horizonthoz legközelebb a halvány sárgás Szaturnusz helyezkedik majd el, őt követi a három égitest közül legfényesebb, a világos fehér Jupiter. Végül legmagasabban a vörös színben tetsző, halványabb Mars látszik majd.
Ez a sorrend március folyamán megváltozik, a Mars betér a Jupiter és a Szaturnusz közé, így igen szorosan látszódnak majd egymáshoz, bámulatos látványt nyújtva.
Szabad szemmel vizsgálódva onnan tudhatjuk, hogy bolygókhoz van szerencsénk, hogy a fényük a csillagokhoz képest jóval rezzenéstelenebb, nem pislákol, és nem esik bomlik fel minden pillanatban a szivárvány különféle színeire.
Ez minden bolygóra igaz: Noha szabad szemmel nézve még csillagszerűek, látszólagos kiterjedésük nagyobb, mint a csillagoknak és ezért sokkal kevésbé képes fényüket megzavarni a légkör mozgása.
Február 29-én hajnalban azonban a Mars kifejezetten különleges helyzetben lesz: az M22 nevű gömbhalmaz mellett fog éppen elhaladni.
A gömbhalmazok igen sűrű csillagcsoportosulások, amik idős csillagok százezreit tartalmazzák nagyon kicsi térrészben, így borzasztóan sűrűek. Nem véletlenül szerepel nevükben a “gömb” kifejezés: kivétel nélkül szinte pontosan gömbszimmetrikusak.
A galaxisok többsége rendelkezik belőlük legalább néhány tucattal - a galaxis körüli gömb alakú halóban helyezkednek el.
A Tejútrendszer körül a becslések szerint kb. 200 gömbhalmaz található. Keletkezésük folyamata egy igencsak vitatott és nyitott kérdés a csillagászatban, de a legelfogadottabb elmélet az, hogy a nagy tömegű galaxisok tömegvonzása által befogott kisebb galaxisok egykori magját láthatjuk képükben.
A gömbhalmazok látványa távcsőben első pillantásra hasonló, ám mégiscsak egyedi: a rengeteg csillag összeolvadó fényét egy nagy ködösségként fogjuk látni, amiben az adott objektumtól függően fel-felbonthatunk néhány, vagy pár tucat csillagot, de az is lehet, hogy rejtve maradnak szemünk elől és az összes fény összeolvad egy sejtelmesen derengő folttá.
Az M22 (a Messier-katalógus 22. objektuma) a Nyilas csillagképben található. Ez a gömbhalmaz volt az első, amit 1665-ben megpillantottak - nem véletlen, hiszen igencsak fényes és könnyedén észlelhető akár már kis távcsövekkel is.
Sajnos hazánkból nem emelkedik 20 foknál magasabbra a horizont fölé, így a vastag légkör elnyelő és torzító hatása miatt igazi szépsége rejtve marad előlünk, habár így is igencsak megkapó.
Délebbi szélességeken azonban még ennél is káprázatosabb látványt nyújt!
A Mars és az M22 együttállását leginkább kis- vagy kézi távcsövekben, kicsi nagyításon élvezhetjük ki, ugyanis ekkor ugyanabban a látómezőben szerepel mindkét gyönyörű objektum.
Február 29-én 5:30 körül ideális a megfigyelésre, hiszen ekkor már elég magasan van a páros, de még a kelő Nap fénye nem zavarja meg teljesen a látványt.
Szerencsére, ha aznap éppen felhős is lenne az ég, 29-e előtt és után egy-két nappal még szintén igen közel érhetjük őket egymáshoz.
Így ismét igazolást nyer a szólás: “Ki korán kel, az égen is aranyat lel!”
Szerző: Világos Blanka / Tudományos Segédmunkatárs
Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet