Az április 25-én kezdődő együttállás-sorozat koronázatlan királya azonban a Vénusz és a Jupiter szoros együttállása lesz május 1-én hajnalban. Az égbolt két legfényesebb csillagszerű égiteste sziporkázóan fényes „kettőscsillagot” vagy inkább kettősbolygót rajzol a hajnalpírral színezett egünkre.
A Jupiter és Vénusz együttállása
A két bolygó a munka ünnepének hajnalán mindösszesen 20 ívpercre közelíti meg egymást, ami a telihold átmérőjének csupán kétharmada. Ez az együttállás azért különösen látványos, mert az égbolt két legfényesebb csillagszerű objektuma áll össze ideiglenesen egy szabad szemes kettőscsillaggá, vagy ha úgy tetszik, kettősbolygóvá: A -4,1 magnitúdós Vénusz, és a -2,1 magnitúdós Jupiter briliáns formációjában gyönyörködhetünk. Mindkét bolygó hasonló színű, vakító fehér, esetleg finoman sárgásfehér lesz. A Vénusz lent sokkal fényesebben ragyog, a Jupiter fent halványabb lesz, de még így is túlragyogja az összes többi bolygót és csillagot!
Mit láthatunk szabad szemmel?
Az együttállás szabadszemes megfigyeléséhez tiszta keleti látóhatár szükséges. A Jupiter kel először, Budapesten 4:07-kor, majd máris követi őt a Vénusz, 4:09 perces keléssel. A felbukkanó páros talán 4:20-kor lesz a legragyogóbb. Bár csak 3,5 fokkal emelkednek ekkor a horizont fölé, az ég még majdnem teljesen sötét lesz. Mire 4:30-kor elérik az 5 fokos magasságot, már elkezd sárgállani az ég alja, és elindul a madárdal. Ennek ellenére 5:10 percig szabad szemmel is jól megfigyelhetők maradnak az egyre fényesedő égen, addigra 10 fok magasságig emelkednek fel. Az esemény különlegessége, hogy a két fényes égitest egy szoros látszólagos kettőscsillagot formáz. Szabad szemmel látható kettőscsillagból sok van az égen, de az északi féltekén ezek legjobb esetben is 2-3 magnitúdós csillagok által kirajzolt lazább vagy szorosabb párok. Az ég legfényesebb, bár elég laza szabadszemes kettőscsillaga a déli féltekéről látható jól, a Kentaur csillagképben. A -0,27 magnitúdós Alfa Centauri (Toliman) égboltunk harmadik legfényesebb csillaga, mellette a 0,6 magnitúdós Béta Centauri (Hadar) bő 4 fokra van tőle. Ehhez képest a Vénusz és a Jupiter nem csak sokkal fényesebb, de sokkal szorosabb izzó párt alkot most az égen.
De nem csak szabad szemmel lesz gyönyörű a hajnalpírban kelő, valószínűtlenül fényes kettőscsillag. Már egy binokuláris kézitávcsővel is előbukkannak a Jupiter holdjai, a két „csillag” pedig szemkápráztatóan fényesen sziporkázik a látómezőben. Kis távcsővel még nagyobb élmény vár ránk. Akár 80-100x nagyításig is felmehetünk úgy, hogy mindkét bolygó beleférjen ugyanabba a látómezőbe.
Távcsőben a Vénusz egy vakítóan fényes, de apró, csorba korongnak látszik majd. A 16,7”-es átmérőjű bolygó dagad, 67%-os a fázisa, tehát kétharmada lesz csak megvilágítva. Nagyobb nagyításon jól megfigyelhetjük a fény-árnyék határ mellett a terminátor sötétedést, a külső perem mentén pedig a fényesebb peremívet, sőt, akár sötétebb felhőalakzatok is előbukkanhatnak a bolygó trópusán. Ehhez persze a bolygó vakító fényességét le kell csökkentenünk egy erős neutrál szűrővel vagy polarizációs szűrőpárral.
A Jupiter ezzel szemben több mint kétszer akkora, 34,6”-es, enyhén lapult korongnak látszik majd. A bolygón az egyenlítői felhősávok jól megfigyelhetők, sőt, hogy teljes legyen a parádé, a Nagy Vörös Folt éppen a hajnali megfigyelés idejében ér a bolygó közepére, a centrálmeridiánra. Holdjai közül a Callisto és az Europa messze járnak a bolygótól, míg a fényes Ganymedes alig egy korongnyira lesz csak a Jupitertől. Az Io holdat most ne is keressük, a bolygó árnyékában napfogyatkozik éppen…
Mégsem a bolygók alakzatai lesznek a legtanulságosabbak ezen a különleges hajnalon, hanem a felületi fényességük közötti különbség! Míg a Vénusz vakítóan fényes lesz, a Jupiter hozzá képest hóka szellemkorongként lebeg majd a látómezőben. Bizony, a Vénusz felületi fényessége 40-szer haladja meg a Jupiterét ezen az éjszakán!
Azt se feledjük, hogy a két objektum egymástól több mint 6 csillagászati egységre (átlagos Föld–Nap-távolságra), azaz 900 millió km-re helyezkedik el egymástól – mi mégis egyszerre láthatjuk őket!
Bár a legszorosabb együttállás május 1-én, vasárnap hajnalban vár minket, a két bolygó fényfoltja látványosan, napról napra közeledik egymáshoz április végén:
Április 25-én, hétfőn 5,0 fokra
Április 26-án, kedden 4,1 fokra
Április 27-én, szerdán 3,2 fokra
Április 28-án, csütörtökön 2,3 fokra
Április 29-én, pénteken 1,4 fokra
Április 30-án, szombaton 0,7 fokra
Május 1-én, vasárnap 0,3 fokra lesznek egymástól.
Mivel a Szaturnusz és a Mars igazán felemelő társai lesznek a négyes együttállásnak, érdemes a hét bármely hajnalán felkeresni a párost. Sőt, ha a derült idő engedi, nagyon látványos fotómontázst is készíthetünk a napról napra közeledő bolygókról. Mint látjuk, április 30-án, szombaton hajnalban is már nagyon szoros lesz a közelség, keljünk hát a különleges kettősbolygóval együtt, ha tudunk!
A Svábhegyi csillagvizsgálóban először szervezünk hajnali megfigyelést a nagy eseményre. A Kutatóépületünk tetőteraszáról tökéletes a keleti horizont. Itt várjuk majd kisebb és nagyobb távcsövekkel felszerelkezve az együttállást ünnepelni kívánó, korán kelő látogatókat, a madárfüttyös lombkoronák fölé emelkedve. Aki szeretne részt venni ezen a rendhagyó csillaglesen, gyorsan csapjon le az utólsó néhány szabad hely egyikére!
Gyönyörködjünk a fényes páros földöntúli hajnali látványában, alighanem olyan érzés lesz, mintha egy másik bolygón lennénk!
Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Kutatói asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló