Castor és Pollux története
Az Ikrek csillagkép több nép csillagmitológiájában is megtalálható. Természetesen az ókori görögöké a legösszetettebb. Zeusz gyakran látogatott meg halandó házas hölgyeket, akikkel az egész estét eltöltötte. A kicsapongó főistennek így gyakran születtek gyermekei, akik kalandos életutakat éltek meg. Az ikrek esetében Lédát környékezte meg Zeusz, és később két gyermeket szült a spártai királynő. Azonban csak Pollux volt az istenség fia, míg Castor a király, Tündareosz gyermeke volt. Ennek megfelelően csak az egyikőjük volt halhatatlan, míg a másik halandó. Ennek ellenére a két testvér köteléke nagyon erős volt, és számos kalandban részt vettek. Ilyen volt az argonauták útja vagy a kalüdóni vadkanvadászat. Egy nap marhákat raboltak el, majd az átadás során becsapták őket, amit nem hagytak annyiban. A kirobbanó konfliktusban Castor életét vesztette. Pollux nem tudott beletörődni a helyzetbe, és le akart mondani a halhatatlanságáról. Zeusz nagyon megsajnálta gyermekét, és végül abban maradtak, hogy a két testvér megosztja a halhatatlanságot. Így fél éven át együtt vannak az Olümposzon, majd fél évet az alvilágban töltenek.
A magyar mondában két árva szerepel az ikrek helyett, akiket senki nem fogadott be. Isten az égboltra emelte őket, hogy ne felejtsék el az emberek, hogy az árvákon segíteni kell.
A félhold szépségei
Az 50%-os Hold szebbnél szebb felszíni képződményeivel kápráztatja el azérdeklődőket. A terminátor vonala mentén – az árnyékvonal, amely elválasztja a megvilágított és az árnyékos területet – egy kráterkettőst figyelhetünk meg. Az Aristoteles az egyik leglátványosabb kráter. Sugársávjain túl, teraszos falával és központi csúcsaival kápráztatja el az észlelőket. Alatta látható az Eudoxus, amely kevésbé összetett, de így is méltó kísérője a görög filozófusról elnevezett képződménynek. Tovább folytatva utunkat, déli irányba láthatjuk a Caucasus hegységet (Montes Caucasus). A több száz kilométer hosszú hegységben kisebb krátereket is felfedezhetünk, és az árnyékok játékában is gyönyörködhetünk. Végül a Hold déli féltekéjén ránk vár a Maurolycuskráter. A 114 km-es kráterszörny teraszos falai és központi csúcsai, valamint a kisebb mellékkráterei igazán magával ragadó látványt nyújtanak.
A Castor csillag
Az Ikrek csillagkép nem csak az izgalmas mitológia történetével ragadja magával a csillagászat kedvelőit. A már jól ismert csillag az égbolt egyik legismertebb kettőscsillaga. A tőlünk 50 fényévre lévő páros megtekintése nem egyszerű feladat, mivel közel keringenek egymáshoz. Binokulárral vagy keresőtávcsővel nézve nem tűnik fel, hogy két csillagot nézünk, mivel a fényük összeolvad. Azonban több mint 100-szoros nagyítással már felbomlik a csillagpáros, és elmerülhetünk a kettőscsillagok fantasztikus világában.
Az égi hármas észlelése
Hétfőn este 20:45-kor a délnyugati égboltra tekintve, 60 fokos magasságban láthatjuk a ragyogó félholdat. A Holdtól jobbra fog elhelyezkedni Pollux, a két égitest között 2,8 fokos távolság lesz. Majd ismét jobbra haladva meglátjuk Castort, aki zárja az égi sorakozót. Szerencsére a két csillag eléggé fényes ahhoz, hogy fényszennyezettebb égen és a félhold mellett szabad szemmel is láthassuk őket. Azonban egy kistávcső segítségével holdkrátereket és hegyvonulatokat is megfigyelhetünk. Sőt mi több, az égbolt egyik leghíresebb kettőscsillagát is észlelhetjük. A hármasfogat tagjai egészen 03:45-ig lesznek láthatóak, majd a horizont alá merülnek.
A Hold és az égi méhek találkozása
Égi kísérőnk felszíni csodái
A következő nap a már 60%-osra hízott Hold a Praesepe nyílthalmazt látogatja meg. Szerencsénkre ismét gyönyörködhetünk kísérőnk felszíni képződményeiben. Észak felől haladva délre a terminátor mentén megláthatjuk a holdi Alpok (Montes Alpes) hegységet. A hegyvonulatban egy több mint 100 km hosszú völgyet, a Vallis Alpest észlelhetjük, amely kettévágja a hegységet. Folytatva felfedező túránkat eljutunk az Esők Tengeréhez (Mare Imbrium), amelyen hajózva két gyönyörű krátert észlelhetünk. Az Aristillus kicsiny kráter, azonban központi csúcsa, teraszos fala és sugársávjai igazán kontrasztossá teszik. A mellette lévő Archimedes már jóval nagyobb – 83 km az átmérője –, és a fekete színű bazaltos, simának látszó aljzata igazán különleges látványt biztosít. Az előbb említett kráter alatt lesz látható az Appenninek (Montes Apenninus), amely 600km hosszan terül el a Hold felszínén, és több kilométeres hegycsúcsai vannak. A terminátor vonala ketté fogja vágni a hegyvonulatot, így ismét gyönyörködhetünk az árnyékok játékában.
Végül átlépve égi kísérőnk egyenlítőjét, elérkezünk egy kráterhármashoz. A Ptolemaeus igen hasonlít a már jól ismert Archimedes-kráterhez, mivel neki is egy hatalmas fekete bazaltaljzata van. Tőle délre látható az Alphonsus, amelynek lepusztult falai és központi csúcsa már komplexebb látványban részesíti az észlelőket. Végül a hármas legkisebb tagja az Arzachel következik. A kicsi a bors, de erős mondás a kráterekre is igaz, mivel az Arzachel a legkisebb, de a legkomplexebb. Teraszos falain túl egy igen terebélyes központi csúcsot is észlelhetünk. Továbbá az Arzachelben láthatunk egy kisebb, úgynevezett parazitakrátert is.
Méhkas-halmaz
A Rák csillagképben található nyílthalmaz másik ismert neve Praesepe, amely jászolt és méhkast is jelent. A Jászol-halmaz elnevezést annak köszönheti, hogy a két csillag, amely északi és déli irányban határolja, az Asellus Borealis és az Asellus Australis nevet viselik. Ezeknek jelentése északi és déli szamár. Amennyiben tovább visszük a gondolatmenetet, már értjük is, hogy a két égi szamár élvezi a jászol finom szénáját. Charles Messier katalógusában a 44-es számot kapta a nyílthalmaz, ezért Messier 44 vagy M44 jelöléssel is ismert.
A különlegessége abban rejlik, hogy az egyik legfényesebb és a Földhöz egyik legközelebbi nyílthalmaz. A 3 magnitúdós mélyég-objektum csak 577 fényévre van, így szabad szemmel is látható. Továbbá az égbolton 1 fok szélességben terül el, amely a telihold átmérőjének kétszerese. Az idősebb csillaghalmazok közé tartozik, a korát 600 millió évre becsülik a csillagászok. Az eddigi ismereteink alapján körülbelül 1000 csillagot tartalmaz. Ezek között találhatunk vörös törpéket és óriásokat, amelyek átmérője a központi csillagunk többszöröse is lehet. Illetve fiatalabb kék színű csillagokat is észlelhetünk. Az egyik első mélyég-objektum volt, amelyet Galileo Galilei 1609-ben megfigyelt, és 40 csillagot számolt meg benne.
A páros megfigyelése
Kedden este ismét a délnyugati égbolton kell keresni égi kísérőnket és a Praesepe halmazt. A páros 21:00-kor, 60 fokos magasságban lesz a legközelebb egymáshoz, azonban a 2,5 fokos távolságuk miatt nem észlelhetjük őket egy látómezőben. A Hold erős fénye miatt szabad szemmel igazi kihívást jelent kiszúrni a Messier 44-et, amely kísérőnk alatt fog elhelyezkedni. Egy binokulár segítségével tucatnyi fényes csillagot láthatunk az égi kísérőnk alatt, és az éles szemű észlelők a csillagok színeiben is gyönyörködhetnek. A színpompás halmaz egy kisebb távcsővel már pár tucatnyi csillagra bomlik, így a halmaz színes csillagai kitöltik az egész látómezőnket. Valamint a dagadó Hold hatalmas hegyvonulatai, fekete színű tengerei és kráteróriásai is gondoskodni fognak a csodálatos észlelői élményről. A jelenséget hajnali 03:15-ig észlelhetjük, amíg a Jászol-halmaz a horizont alá nem megy.
Szerző: Vizi Róbert, Bemutató csillagász