A félig ember és félig lótestű lény története – a Kentaur meséje

A félig ember és félig lótestű lény története – a Kentaur meséje

2024 június 04
| Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró
Annak ellenére, hogy a Kentaur a déli félgömb csillagképe, tehát Afrika északi pereménél magasabb szélességen nem észlelhető teljes egészében a konstelláció,

mégis egy nagyon ismert csillagképről van szó, ugyanis tartalmazza a három legközelebbi csillagszomszédunkat.

Az egyik legnagyobb csillagkép az égbolton, Közép-Európából csak a felső, északi része figyelhető meg (mellkasa, feje és a kifeszített íjja), Dél-Afrika fölött viszont a zenitig emelkedik. Legészakibb csillagai április-májusban emelkednek horizontunk fölé.

A Kentaur ma magas déli szélességű, a civilizáció hajnalán viszont egyenlítői csillagkép volt. A precesszió évezredek óta lassan dél felé tolja, és most már közel van a maximális déli deklinációjához. Valamivel több mint 7000 év múlva az északi féltekén élők számára is teljesen látható lesz az év bizonyos időszakaiban.

1. A Kentaur csillagkép (forrás: wikimedia commons)
1. A Kentaur csillagkép (forrás: wikimedia commons)

Mesék és történetek a csillagképről

A Kentaur alakja a bölény-ember (MUL.GUD.ALIM) néven ismert babiloni csillagképre vezethető vissza. Ezt a lényt két fő formában ábrázolták: egyrészt négylábú bölényként, emberi fejjel, másrészt pedig egy bölény hátsó lábaira és farkára erősített emberfejű és -törzsű lényként. Már nagyon korán összefüggésbe hozták Samas napistennel.  A MUL.APIN táblázatban Samas és Adad, a „két egymást követő” csillagot jelenti, feltehetően az α és β Centaurival azonosítható. Shamas volt a „mindent látó Nap” és az igazság istene, Adad (vagy Hadad) pedig a vihar, a villámlás, a zápor istene.

2. Johann Bayer csillagatlaszában megjelenő Kentaur és a Farkas (forrás: wikimedia commons)
2. Johann Bayer csillagatlaszában megjelenő Kentaur és a Farkas (forrás: wikimedia commons)

A csillagkép a mezopotámiai táblázatokban is szerepel – legtöbbször néhány csillagát megjelenítve vagy összevonva a tőle délre fekvő Kereszttel. Az ókori Egyiptomban csak az α és β csillagokból alkotott „Hadihajó” volt ismert.

A görögök a csillagképet kentaurként ábrázolták, és így kapta mai nevét. A Kentaurt már az 1. században Ptolemaiosz felvette a 48 csillagképet tartalmazó listára, és 37 csillagot katalogizált benne, köztük az α Centaurit is. Ekkor még nagyobb helyet foglalt el az égbolton a csillagkép, mint ma, ugyanis a Farkast is a részeként kezelték, amelyet az ábrázolásokon egy meg nem határozott állatként jelenítettek meg, amely vagy a kentaur markában van, vagy a lándzsáján van felnyársalva. Továbbá a Déli Keresztet, amelyet ma külön csillagképnek tekintünk, a régiek a kentaur lábait alkotó csillagokból álló egyszerű csillagképként kezelték. 

A kínai csillagászatban a csillagképet három részre osztották területek szerint: a Kelet Azúrkék Sárkánya, a Dél Cinóber-színű Madara és a Déli Csillagok. A Kentaur minden csillaga nem látható Kínából, és a nem látható csillagokat Xu Guangqi, 16–17. századi csillagász a nyugati csillagtérképek tanulmányozása alapján a Déli Aszterizmusok közé sorolta (legfényesebb csillagainak többsége – közte az α Cen – azonban látható a kínai égbolton). 

A görög mitológiában a kentaur egy félig ember, félig lótestű mitikus lény, amelyek vadságukról voltak ismertek, ezenkívül barátságtalanok, és nagyon szerették a bort – ha lerészegedtek, nőket raboltak magukhoz. Többnyire Dionüszosz kíséretét alkották. A kentaurok közül csak kettő tűnt ki szelídségével: Kheirón, Kronosz titán fia, és Pholosz, aki Szilénosz és egy nimfa fia volt. Kheirón nagyon bölcs volt, számos nagy hősnek (Kasztór, Iaszón, Akhilleusz) volt tanítója. Jártas volt az orvostudományban, vadászatban, a csillagászatban és a zenében is. Barátja volt Héraklésznak, az egyik legnagyobb görög hősnek, aki később egy szerencsétlen véletlen folytán halálát okozta. Héraklész, a mükénéi király parancsára az erümanthoszi vadkan elejtésére indult. Útközben megpihent Pholosz kentaur barlangjában, aki tiszteletére lakomát rendezett. A bor illatát azonban megérezték a vad kentaurok, és rájuk rontottak. Héraklész visszaverte rohamukat, és egészen Kheirón barlangjáig űzte őket. Nyílzáport zúdított rájuk, de az egyikkel véletlenül eltalálta Kheirónt, és mivel a nyíl a Hydra vére által mérgezett volt, borzalmas kínokat állt ki. Fájdalmában le akart mondani a halhatatlanságról, Hádész azonban nem tudta birodalmába befogadni, ezért Zeusz a csillagok közé emelte.     

3. Giovanni Jacopo Caraglio: Herkules és a kentaurok közötti harc, 1526-27, Ermitázs, Szentpétervár (forrás: wga.hu)
3. Giovanni Jacopo Caraglio: Herkules és a kentaurok közötti harc, 1526-27, Ermitázs, Szentpétervár (forrás: wga.hu)

Fontos megjegyezni, hogy az i. e. II–I. évezredben a Föld tengelyének precessziója miatt a Kentaur és a környező csillagok magasabban deleltek: az α Centauri kora tavasszal az esti órákban 12 fokkal emelkedett Bagdad város látóhatára fölé. Ma az északra fekvő csillagai is csak legfeljebb 10 fokig emelkednek fel. Ptolemaiosz korában a déli égi pólus kb. 10 fokkal távolabb volt a Kentaurtól. Ennek következtében 10 fokkal magasabbra emelkedett az égen, mint napjainkban.

Csillagászati adatok a csillagképről

  • α Centauri: a csillagkép legfényesebb csillaga és a harmadik legfényesebb az éjszakai égbolton (a Szíriusz és a Canopus után). Három csillagból álló rendszer, amely a Rigil Kentaurus (α Cen A), Toliman (α Cen B) és a Proxima Centauri (α Cen C) csillagokat öleli magába. Az A és B napszerű csillagok, amelyek együtt alkotják az α Centauri AB kettős csillagrendszert. Szabad szemmel ez a két fő komponens egyetlen csillagnak tűnik, amelynek látszó fényessége -0,27. Csak a déli féltekéről látható. A déli szélesség 29°-ától délre az α Cen cirkumpoláris, és soha nem megy le a horizont alá. Az északi szélesség 29°-ától északra pedig soha nem kel fel.  
4. Az α Centauri a Naphoz viszonyítva (forrás: wikipedia)
4. Az α Centauri a Naphoz viszonyítva (forrás: wikipedia)

A James Webb űrteleszkóppal (JWST) is észlelik az α Cen A-t, hogy bolygót keressenek mellette. 2023. július 26-án és 27-én ezek kudarcba fulladtak, de 2024-ben feltehetően folytatni fogják a keresést. A NASA 2017-ben közzétett egy küldetési koncepciót, amely szerint 2069-ben űrszondát küldenének az α Centaurira – a tervek szerint egybeesve az 1969-es Apollo–11 első legénységgel végrehajtott holdraszállá 100. évfordulójával. Még a fénysebesség 10%-ának megfelelő sebességgel (kb. 108 millió km/h) is, ami a NASA szakértői szerint megvalósítható lehet, egy űrhajónak 44 évbe telne, mire 2113-ra elérné a csillagot, és további 4 évbe, mire az onnan küldött jel eljutna a Földre. Az elképzelés eddig nem kapott finanszírozást.

5. A chilei VLT (Very Large Telescope) és az α Centauri, 2017 (forrás: ESO, wikipedia)
5. A chilei VLT (Very Large Telescope) és az α Centauri, 2017 (forrás: ESO, wikipedia)
  • Proxima Centauri: a Naphoz legközelebbi csillag, 4,2 fényévre helyezkedik el. Egy kisméretű vörös törpe, amely az α Centauri rendszerhez tartozik. A Proxima és az α Cen AB közötti távolság kb. 0,21 fényév. Fényessége 11 magnitúdó. Két megerősített bolygója van: a Proxima b, egy Föld méretű bolygó a lakhatósági zónában, amelyet 2016-ban fedeztek fel, és a Proxima d, amely nagyon közel kering a csillaghoz, létezését 2022-ben jelentették be. A Proxima c egy 2019-ben felfedezett exobolygó, 1,5 CSE-re lévő mini-Neptunusz, amelynek létezése még vitatott. A Poxima Centauri csillagot 1915-ben fedezte fel Robert T. A. Innes dél-afrikai csillagász, aki magát a Proxima Centauri elnevezést is javasolta, ami azt jelenti, hogy „a Kentaur legközelebbi [csillaga].” 
6. Az α Cen AB és a Proxima Centauri és a Naprendszer távolságviszonyai (forrás: wikipedia)
6. Az α Cen AB és a Proxima Centauri és a Naprendszer távolságviszonyai (forrás: wikipedia)
  • β Centauri (Hadar): kék színű csillag, kb. 390 fényévre tőlünk. Fényessége 0,6 magnitúdó, ezzel a második legfényesebb csillag a konstellációban. Magyarországról nem látható, csak a déli féltekén figyelhető meg. Az egyetlen pontként látszó csillag tulajdonképpen három csillagot takar: Béta Centauri Aa, Béta Centauri Ab és Béta Centauri B. 
  • θ Cen (Menkent): a csillagkép negyedik legfényesebb csillaga (2,06 magnitúdó), amely az északi féltekéről is látható. Óriáscsillag, tömege a Nap tömegének 1,27-szerese. Neve az arab مَنْكِب (mankib) szóból ered, amelynek jelentése „váll”, illetve valószínűleg a „kentaurus” rövidített formájával is keveredett.
  • ι (iota) Cen: a Földtől körülbelül 59 fényévre található, fényessége 2,73 magnitúdó, így még könnyen megfigyelhető szabad szemmel is. Az északi féltekéről is látható.    
  • 2 Cen: a csillagkép északi részén elhelyezkedő óriáscsillag, 183 fényévre tőlünk. Halvány, vöröses színű csillagként jelenik meg, ha szabad szemmel vizsgáljuk az égbolton, fényessége 4,19 magnitúdó. A Földtől 41 km/s sebességgel távolodik.
  • 1 Cen: sárgás-fehér színű kettőscsillag, amely szabad szemmel is megtekinthető (az északi féltekéről is), fényessége 4,23 magnitúdó. A rendszer 21,5 km/s radiális sebességgel közeledik a Naphoz.
  • 2M1207: egy barna törpe, kb. 172 fényév távolságra tőlünk. Van egy kísérő társa, a 2M1207b, amely az első felfedezett barna törpe körül keringő objektum. A 2M1207-et a 2MASS infravörös égboltfelmérés során fedezték fel:  innen a „2M” a nevében, a többi pedig az égi koordinátáinak a megjelölése. A csillag sugárnyalábokat lövell ki az űrbe – ezt az Európai Déli Obszervatórium Very Large Telescope (VLT) segítségével fedezték fel.
  • BPM 37093: fehér törpecsillag, a Földtől 48 fényévre. Más fehér törpékhez hasonlóan a BPM 37093 is feltehetően elsősorban szénből és oxigénből áll. Mivel a gyémánt is kristályosodott szén, a csillagot a Beatles Lucy in the Sky with Diamonds című slágere után Lucy-nak nevezték el.
  • WASP-15 (Nyamien): egy 11 magnitúdó fényességű csillag, amely kb. 1000 fényévnyire található tőlünk. Érdekessége, hogy a csillag közelében egy forró, Jupiter-szerű bolygót találtak (WASP-15b). A csillagot először 2006-ban a Dél-Afrikai Csillagászati Obszervatóriumból figyelték meg, a bolygókereső SuperWASP programmal – a 2008-as és a későbbi megfigyelések során találtak rá a hozzá tartozó exobolygóra, 2009-ben tették közzé felfedezését. Az objektum 3,7520 naponta kerüli meg gazdacsillagát, 0,05 CSE-re van tőle. A bolygó tömege kb. fele a Jupiter tömegének, de sugara közel 50%-kal nagyobb, mint a Jupiteré.

Mélyég-objektumok:

  • ω (omega) Centauri (NGC 5139): egy 17 000 fényévre lévő, 150 fényév átmérőjű, szabad szemmel látható gömbhalmaz. Ez az egyik legnagyobb és legfényesebb gömbhalmaz a Tejútrendszerben, átmérője tízszerese a méret szerinti sorrendben következő legnagyobb halmazénak, fényessége 3,7 magnitúdó. Becslések szerint körülbelül 10 millió csillagot tartalmaz, 4 millió naptömegnyi össztömeggel, ami a Tejútrendszer egyik legnagyobb tömegű ismert gömbhalmazává teszi. A magjában lévő csillagok olyannyira összezsúfolódtak, hogy a becslések szerint átlagosan csak 0,1 fényév távolságra vannak egymástól. A Gemini Obszervatórium megfigyelései alapján bizonyítékot találtak arra, hogy a halmaz középpontjában egy közepes tömegű fekete lyuk található.
7. Az ω Centauri gömbhalmaz az ESO La Silla Observatory WFI kamerájának felvételén (forrás: wikimedia commons)
7. Az ω Centauri gömbhalmaz az ESO La Silla Observatory WFI kamerájának felvételén (forrás: wikimedia commons)
  • NGC 3918: fényes planetáris köd, amely a „Kék bolygó” vagy „A déli” becenévre hallgat, ugyanis ez az egyik legfényesebb a déli planetáris ködök közül. John Herschel fedezte fel 1834-ben, már kis távcsövekkel is jól látható. Gazdag kék színben jelenik meg, amely nagyon hasonlít a Voyager–2 által 1989-ben a Neptunuszról készített színes képekre. Összfényessége 8 magnitúdó, központi csillaga 14,6 magnitúdós, és az optikai megfigyelők számára láthatatlan marad, mivel a környező köd fényes elnyomja. Kb. 4900 fényévre van tőlünk.
8. Az NGC 3918 a Hubble felvételén (forrás: https://cdn.esahubble.org/archives/images/large/opo9811i.jpg)
8. Az NGC 3918 a Hubble felvételén (forrás: https://cdn.esahubble.org/archives/images/large/opo9811i.jpg)
  • NGC 4622: spirálgalaxis, a Centaurus-halmaz tagja. A Földtől kb. 111 millió fényévre helyezkedik el. Érdekessége, hogy teljesen a pólusa felől látunk rá. 2001. május 25-én a Hubble űrteleszkóp által készített felvételen egy szupernóvát örökítettek meg a galaxisban. Spirálkarjai mindkét irányba kanyarognak, ami szinte lehetetlenné teszi a csillagászok számára a galaxis forgásának meghatározását. Egyes elméletek szerint a fő galaxis magja közelében egy kisebb kísérőgalaxissal való ütközés vezethetett a szokatlan spirális szerkezethez.
9. Az NGC 4622 karjai (forrás: https://cdn.esahubble.org/archives/images/large/opo0203b.jpg)
9. Az NGC 4622 karjai (forrás: https://cdn.esahubble.org/archives/images/large/opo0203b.jpg)
  • Centaurus A (NGC 5128): az egyik legközelebbi rádiógalaxis, és az egyik legfényesebb is egyben, ezért ideális célpont az amatőrcsillagászok számára. Leginkább csak a déli féltekéről figyelhető meg, de az alacsony északi szélességi körökről is látható. A galaxis középpontjában egy 55 millió naptömegű fekete lyuk található, amely hatalmas anyagsugarakat lövell ki, és azok rádióhullámokat bocsátanak ki. A Centaurus A feltehetően egy nagy elliptikus galaxis volt, amely összeütközött egy kisebb spirálgalaxissal, amellyel végül összeolvadt, és ez lehet felelős az intenzív csillagkeletkezési hullámért.  
10. A Centaurus A galaxis (forrás: ESO)
10. A Centaurus A galaxis (forrás: ESO)
  • Centaurus-halmaz: egy több száz galaxisból álló halmaz, amely körülbelül 170 millió fényévre található tőlünk. Legfényesebb tagja az NGC 4696 elliptikus galaxis.

 

A magyar nyelvű térkép forrása: https://csillagterkepek.hu/ / Vizi Péter

Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló