Ebben az évben több szempontból is különleges karácsonyunk lesz. Hogy együtt ünnepelhetünk-e a fa alatt, azt még nem tudjuk.
Talán a karácsonyi hangulatot árasztó betlehemek, a Jézus születését, és a három király látogatását ábrázoló, bárányokkal és csacsikkal kiegészített díszletek is hiányozni fognak sok városból és templomból. A betlehemi csillag üstökös csóvája sem fog ott tündökölni a díszleteken.
Az égen azonban pompás látványosság készülődik, a betlehemi csillag 2000 éves jele újra feltűnik a magasságban!
Mintha az égiek mit sem tudnának a jelenleg földünkön zajló apokalipszisről.
És vajon jelent-e bármit is ennek a jelnek az újbóli feltűnése?
Vajon várhatjuk-e a Messiás újbóli visszajövetelét?
Mindannyian érezzük, hogy izgalmas időket élünk. Cikkünkben és előadásunkban ezeknek a kérdéseknek eredünk nyomába, középpontban a Betlehemi csillaggal.
Mi is valójában ez a leggyakrabban négy vagy ötágú, csóvával ábrázolt csillag?
Honnan ered a története?
A Jézus születésekor feltűnt különös csillagról Máté evangéliuma számol be részletesen. A bibliai forrás szerint Heródes király idejében napkeleti bölcsek érkeznek Jeruzsálembe.
A bölcsek a zsidók királyát keresik, mert látták a születendő király csillagát Babilonban. Heródes féltékenységében élénken érdeklődni kezd a király felől, meg is kérdezi a zsidó írástudókat, hogy hol kell a Messiásnak megszületnie az ószövetségi próféciák szerint.
Az írástudók Mikeás próféta könyvéből idézve megmondják neki, hogy a júdeai Betlehemben.
Ekkor a bölcsek tovább mennek Betlehembe, ahol megtalálják a kis Jézust, és csecsemőhöz nem, de királyhoz annál inkább illő ajándékokkal látják el: Füstölőszernek való tömjént, drága kenetek tartósítására való mirhát, és aranyat kap a szegény sorba született király.
A bölcsek álmot látnak, ahol intést kapnak arra vonatkozóan, hogy más úton térjenek haza, Heródest kikerülve.
Jézus születése kapcsán a betlehemi csillag feltűnése mellett sok más csodás dolog is történt, elég akár Mária Szent Lélektől való szűzi fogantatására, Mária és József angyali látomásaira, Zakariás féléves elnémulására, a pásztorok által látott angyali kórusra, vagy Heródes gyermekgyilkosságára gondolnunk.
De a legnemzetközibb és legfelkavaróbb jel a keleti bölcsek érkezése volt.
Mi késztette ezeket az embereket, hogy hazájukat elhagyva, talán teveháton másfélezer kilométert zarándokoljanak azért, hogy egy betlehemi porfészekben egy szegény sorba született csecsemőnek drága ajándékokat adjanak, majd ugyanennyit zarándokoljanak hazafelé is?
Milyen titka és ereje volt a betlehemi csillagnak az ő életükben?
Mi is lehetett ez a csillag valójában?
A korai kereszténységben az eredeti mátéi beszámoló hamar elkezdődött színeződni.
A 3. században íródott, apokrif Jakab protoevangéliuma már csillagok felkeltéről beszél, többes számban. A középkori költészet még inkább kiszínesítette a Jézus születéséről szóló történetet. A babiloni bölcsek háromkirályokká alakultak át. Az ősz öreg Gáspár Európát képviselte, a barnabőrű Menyhért Ázsiát, a feketebőrű, szerecsen Boldizsár pedig az Afrikai kontinenst.
A betlehemi csillag is fejlődésnek indult: 1301-ben a Halley üstökös visszatérésekor különösen szépen és fényesen ragyogott Európa ege fölött. Giotto di Bondone híres olasz festőművész az üstökösből merített ihletet, amikor megfestette a három királyt, és a nagy csóvás üstököst a betlehemi istálló fölött.
Ezek a legendás túlzások bizonyára segítettek felkelteni az érdeklődők figyelmét a Messiás születésével és a jó királyokkal kapcsolatban, de a csillag titkának megfejtéséhez nem vitt közelebb.
A legtöbb szövegmagyarázó hittudós így különleges csodának, egyedi fénytüneménynek vélte a csillagot.
De a valóságban történt-e vajon valami különleges égi jelenség Jézus születésekor?
Sok lehetőség és elmélet szóba jött: üstökös, nóva vagy szupernóva feltűnése, vagy különleges bolygóegyüttállás. Fényes üstökösről feljegyzésünk nincs abból az időből.
A Halley üstökös Kr. e. 12-ben járt földközelben. Az üstökösök ráadásul az antik korban is a fertőzések, dögvész, háború és halál hírnökei voltak.
Szupernóvára, fényes vendégcsillagra utaló beszámoló sem maradt fenn.
Az együttállások kinyomozásához és bizonyításához fontos lenne tudni viszont Jézus születésének a pontos időpontját.
Az viszonylag hamar kiderült, hogy a Dionysius Exiguus szerzetes által 525-ben bevezetett időszámításunk kezdőpontja nem tökéletesen pontos.
Jézus születésének időpontját csillagászati és kultúrtörténeti szempontból Johannes Kepler, híres csillagász vizsgálta először behatóan.
Bár a bolygók mozgását leíró Kepler törvényeket mindannyian megtanultuk fizikaórán, Kepler eme csillagászati-teológiai kutatásáról talán kevesebbet tudunk. Kepler már az elején felhívta a figyelmet arra, hogy míg Máté leírása szerint Jézus születése Heródes király uralkodása alatt történt, Nagy Heródes Kr. e 4-ben meghalt.
Heródes halála is pontosan igazolható csillagászati vonatkozással: Josephus Flavius zsidó történetíró beszámolója alapján a már súlyosan beteg Heródes halála előtt kivégeztette Matthias főpapot és társait, elevenen elégetve őket. És azon az éjszakán elsötétült a Hold. Heródes utolsó holdfogyatkozása pontosan Kr. e. 4-ben, a tavaszi napéjegyenlőség előtti holdtölte idején történt.
Márpedig, ha Heródes Kre. 4-ben halt meg, akkor Jézusnak ennél korábban kellett születnie!
Kepler elegáns megoldási javaslatot adott a Betlehemi csillagra: Vérbeli égi mechanikusként ő volt az első, aki kiszámolta és kimutatta, hogy Kr. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz Nagy Együttállása következett be. Kepler érdekes módon mégsem erre gondolt betlehemi csillagként, hanem a Mars, Jupiter és Szaturnusz Kr. e. 6-ban bekövetkezett hármas együttállására.
Hogy miért azonosította ezt a hármas együttállást a betlehemi csillaggal, annak rendkívül izgalmas csillagászati vonatkozásai vannak!
Kepler 1603 december 17-én megfigyelte a Jupiter és Szaturnusz szoros találkozását. Kiszámította, hogy a következő évben még kétszer fognak találkozni, és 1604 szeptemberére utoléri őket a Mars is.
Az eljövendő együttállást Tüzes hármasságnak (triplicitas ignea) nevezte, és a korabeli asztrológiai hagyományok alapján igen nagy jelentőséget tulajdonított neki.
Reménye a véletlennek köszönhetően maximálisan beigazolódott! Prágai obszervatóriumából figyelve 1604 októberében ugyanis a Marstól és a Jupitertől mindössze három fokkal északnyugatra ugyanis feltűnt egy ragyogó új csillag, ami olyan fényesre világosodott fel, mint maga a Jupiter.
Az új tünemény ráadásul a 13. állatövi csillagképben, a lábával a Nyilas és a Skorpió közé beékelődő Kígyótartóban tűnt fel. Kepler Tycho Brache tanítványaként helyesen feltételezte, hogy az új csillag nem átmeneti légköri tünemény, hanem egy távoli űrben létrejött nóva.
Mivel azonban ennek fizikai kialakulásáról semmit sem tudott, kézenfekvő volt a feltevése, hogy az új csillagot a 3 bolygó együttállásának hatása hozta létre!
Az asztrofizikusok csak a 20. században azonosították, hogy Kepler új csillaga galaxisunk távoli szupernóvája volt, és természetesen semmi köze sincs a bolygók együttállásához.
Eme friss tapasztalatával felvértezve azonban Kepler joggal feltételezte, hogy a Kr. e. 6-ban bekövetkezett Jupiter-Szaturnusz-Mars hármas együttállás is egy ilyen új csillagot hozott létre.
Ezt láthatták a keleti bölcsek, és ez lehetett a rejtélyes betlehemi csillag.
A történelmi és csillagászati tények azonban mást valószínűsítenek. Lukács, orvos-történetíróként evangéliumában lejegyzi, hogy Augustus császár rendeletet adatott ki, hogy az egész föld összeírattassék.
A népszámlálás oka az állampolgárok anyagi helyzetének összeírása volt, ami alapján kiszabhatták a császári adót. Ehhez mindenkinek abba a városba kellett mennie, ahol a család háza, vagyona volt.
Így ment a galileai Názáretben lakó Mária és József is a júdeai Betlehembe, a népszámlálásra.
Mária terhességének napjai itt teltek be, és Jézus is itt született. Az említett népszámlálási rendeletet Kr. e. 8 őszén adta ki Augustus. A cenzust Quirinius szíriai kormányzósága alatt kezdték el, és legalább Kr.e. 7 teléig – Kr. e. 6 tavaszáig eltartott.
Ez alapján nagyon valószínű, hogy a Kr.e. 7-ben történt Jupiter-Szaturnusz együttállás vezethette a bölcseket az újonnan született király meglátogatására.
Mi is történt pontosan Kr. e 7-ben?
A Jupiter 12 év alatt, a Szaturnusz pedig 29 év alatt kerüli meg a Napot. Földi egünkről nézve a két bolygó 20 évente szoros közelségbe kerül egymással. A két bolygó hurokmozgása miatt a Kr. e. 7 évben a bolygók háromszor is látványosan megközelítették egymást a Halak csillagképben.
A Jupitert a közel-keleti kultúrkörben a Királyok csillagaként ismerték, különleges heliákus felkelései az asztrológusok szerint királyok érkeztét jelezték előre.
A Szaturnusz pedig Izrael csillaga, vagy a zsidó csillag néven volt ismeretes. Kézenfekvő tehát az a megfontolás, hogy a Betlehemi csillag a Jupiter és a Szaturnusz Nagy Együttállása volt Kr. e. 7-ben, és ez vezette a babiloni bölcseket Jeruzsálembe.
Így Jézus is feltehetően ekkor, Kr. e. 7 tavaszán-nyarán születhetett.
Sikerült tehát józan csillagászati megfontolásokkal megmagyaráznunk a betlehemi csillag rejtélyét? Oknyomozásunk megnyugtatóan a végére ért? Aligha.
Olvassuk csak el részletesebben Máté eredeti beszámolóját a csillagról:
1 Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván:
2 Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.
3 Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem.
4 És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?
5 Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta:
6 És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.
7 Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét.
8 És elküldvén őket Bethlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki.
9 Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük megy vala mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala.
10 És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének.
11 És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.
12 És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba.
(Biblia, Máté evangéliuma 2. rész, 1-12 versek, Károli fordítás)
A csillag leírásáról szóló aláhúzott részek láthatóan még mindig nem kis fejtörést adnak nekünk:
• Láttuk az ő csillagát napkeleten (2. vers). Ezután jön az összepakolás, ajándékbeszerzés, és 1500 km tevegelés. Hónapokig tarthatott a csillag megpillantása után, míg Jeruzsálembe értek.
• A bölcsek Heródessel való beszéd után tovább indultak Jeruzsálemből. Eddig nyugat felé mentek Jeruzsálemig, most délnek fordulnak Betlehem felé. (9. vers)
• A csillag pedig előttük ment, majd megállt a hely fölött, ahol a gyermek volt.
• És amikor meglátták a csillagot nagyon megörültek neki. (10. vers)
Ez a leírás mindenesetre nem úgy fest, mint egy égi bolygóegyüttállás…
Meglátták, eltűnt, újra meglátták, nagyon örültek, vezette őket nyugatra, majd vezette őket délre, végül megállt a hely fölött…
Sokkal inkább tűnik valami természetfölötti jelenségnek, mint sem két bolygó égi közelségének. És a Messiás születése körüli csodák sokaságát elnézve ez korántsem tűnik elképzelhetetlennek.
A titkot most nem áruljuk el, de december 20-án, a betlehemi csillag titkát felfedő online előadásunkban ez is ki fog derülni.
Mint ahogy azt is megvizsgáljuk, hogy ennek az apokaliptikus 2020-as évnek a fényében tudhatunk-e valamit a Messiás második visszajöveteléről?
Ígért-e ilyet ő egyáltalán?
Tudható-e ennek az időpontja?
Kísérik-e majd ezt az eljövetelt is égi jelek, kötődik-e valami különleges csillagászati jelenséghez?
A legizgalmasabb kérdések megválaszolásához várjuk még meg a téli napfordulót!
Nézzük meg viszont, hogy mi köze a 2020-as, meggyötört évünknek a betlehemi csillaghoz.
Nem kevesebb annál, minthogy a Kr.e. 7-ben, a Jézus születésekor bekövetkezett Nagy Együttállás idén is be fog következni, méghozzá néhány napon belül!
A Jupiter már szorgosan és vészesen közelít a Szaturnuszhoz, hogy végül december 21-én, az év legrövidebb és legsötétebb napján megismétlődjön a csoda, a két bolygó pompás és igen szoros égi együttállása.
A 20 évente bekövetkező konjukció most kivételesen szoros lesz: A két bolygó mindössze 6 ívpercre közelíti meg egymást, amihez foghatót 1623 óta nem láthattunk, és 2080-ig nem is fogunk újra.
A két bolygó jelenleg bő 1 fokra látszik egymástól az égen. Este lehet felkeresni őket: Napnyugta után egy órával, 17 órakor a fényes fehér Jupiter már feltűnően látszik a DNy-i égen, minden más csillagnál fényesebben ragyog.
Tőle balra fölfelé a Szaturnusz is felbukkan halványabb, narancssárga csillagként, két holdátmérőnyire a Jupitertől. A páros éppen a Bak csillagkép déli részein rója égi pályáját.
A bolygóközösség megpillantásához viszont nyílt, tiszta déli horizont szükséges, hiszen már most is csak alig 15 fok magasan vannak a látóhatár fölött.
Az együttállást érdemes napról napra követni, ugyanis egyre szorosabbá és izgalmasabbá válik.
A legnagyobb közelítés idején, december 21-én a két bolygót mindössze 6 ívperc távolság választja majd el egymástól.
A Jupiter 33”-es korongátmérőjű, és -2,0 magnitúdó fényességű lesz, míg a Szaturnusz 15”-es korongmérettel és 0,6 magnitúdós fényességgel feszít egünkön.
Mi is fog ebből látszani?
A kevésbé éles szeműek szabad szemmel nem is fogják tudni különválasztani a két bolygót: fényességük és színük összeolvad majd egyetlen egyesült bolygóvá. Éles szemű megfigyelők azonban szabad szemmel is meg tudják majd pillantani a Szaturnusz jóval halványabb fénypontját a csillogó Jupiter mellett, egy igen látványos és szoros bolygó-kettőscsillagban gyönyörködve.
Az együttállás legpompásabb vonásai távcsőben jönnek elő, itt a legkisebb műszer is csodákra képes már.
Egy 8-10-szeres nagyítású kézitávcsővel a két bolygó megkapó közelségben fenséges párt alkot, a Jupiter korongjának a kiterjedése, és 2-3 Galilei hold is megpillantható már. Állványos távcsövünk nagyítását növelve, 30x nagyításon már a Szaturnusz korongja és gyűrűje is látszik, így izzó apró korongokként tündökölnek a bolygók.
És a közeli szorosság miatt a nagyítást nagy távcsővel is kedvünkre növelhetjük: A páros egy 60 fokos látómezejű okulárral még 300x nagyításon is esztétikusan belefér egyetlen látómezőbe!
A Jupiteren az egyenlítői sávok, és a 4 Galilei hold, az Europa, az Io, a Ganymedes és a Callisto már kis távcsőben is előtűnik majd. A Szaturnuszon pedig a bolygó gyűrűje, az Északi Egyenlítői Sávja, és holdjai közül a Titan, Rhea és Tethys nagyobb távcsövekkel megfigyelhetők lesznek.
Ne gondoljuk azonban, hogy kihívások nélküli lesz ez az akció! December 21-én, este 17:00-kor a páros magassága már csak 9,5 fokkal lesz a horizont fölött. Az atmoszférikus diszperzió pirosra színezi a korongok tetejét, és kékre az alját. A horizontközeli erős remegés elmossa a bolygók finom részleteit.
Érdemes atmoszférikus diszperzió korrektort használni a színezés ellen. Rövid fókuszú távcsövekkel, nagy chipméretű bolygóészlelő kamerákkal mindenképp próbáljunk meg videót készíteni a párosról, melyből megkapó szépségű felvételek nyerhetők majd.
Legalább ennyire hálás téma a páros közeledését végigkövetni az égen.
Minden derült napon érdemes lefotózni a közeledő, majd december utolsó napjaiban már távolodó párost, ahogy belevesznek a napnyugta fényébe. Mire március közepén újra felbukkannak hajnali egünkön, már közel 8 fok választja majd el őket, így a szoros randevúnak 20 évre vége szakad.
Feltétlenül keressük fel tehát a Jupiter és Szaturnusz Nagy Együttállását!
A jelenlegi időjárást elnézve ne tegyünk fel mindent egy lapra, a december 21-i nagy napra várva. Minden derült estén nézzük meg naprendszerünk két legnagyobb bolygóját, és figyeljük, ahogy közelednek egymáshoz.
Eközben, a karácsonyra készülve, merengjünk el a betlehemi csillag történetén! Hiszen pontosan 2027 évvel ezelőtt, egy betlehemi fogadóba napkeleti bölcsek érkeztek, hogy királyi ajándékot hozzanak egy újszülött csecsemőnek.
Ez a csecsemő pedig nem volt más, mint Jézus Krisztus, a földön valaha élt talán legnagyobb hatású személy, a máig legnépesebb világvallás alapítója, aki a keresztények hite szerint Isten Fia, és a világ megváltója egyben.
Hozzon melegséget a szívünkbe ennek a megpróbáltatásokkal teli évnek a végén!
A Betlehemi csillag titkával kapcsolatos legizgalmasabb kérdéseket pedig december 20-án, vasárnap este, a Nagy Együttállás előtti napon fogjuk még részletesebben megvizsgálni, a Svábhegyi Csillagvizsgáló Galaxis Útikalauz Online Műsorában.
Szerző: Dr. Kiss Áron Keve / Ügyvezető
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
📸 Borítókép: Így képzeljük: indul a karaván Jeruzsálem felé, az égen a betlehemi csillag.
Forrás: Pro Stock Media
Hasonló égi jelenségekről szóló cikk blogunkon: A belső bolygók és a holdsarló – csütörtökön és pénteken!