Időpont: 1963. június 16-án helyi idő szerint fél négy.
Helyszín: Bajkonur, Szovjetunió.
A 38 méter magas rakéta dübörögve, hatalmas robajjal gyújtotta be hajtóműveit. Mindössze hat évvel korábban érte el az emberiség először a fölé boruló eget, és két évvel korábban jutott el Jurij Gagarin az akkor még szinte teljesen ismeretlen világűrbe. Az emberiség mindössze az első lépéseket tette meg a végtelen világűr meghódításában, az űrhajózás hőskora ez.
A hajtóművek húsz másodperccel a begyújtás után a levegőbe emelték a szovjet rakétát. A rakéta tíz perccel később, az eget áthasítva, sikeresen elérte a világűrt, ahol Valentina Tyereskova megtapasztalhatta a világűr súlytalanságát.
Ezzel ő vált az első női kozmonautává, sőt az első női űrhajóssá (az amerikai rakétával feljutott űrhajósokat asztronautának, a szovjet/orosz rakétát meglovaglókat kozmonautának, a kínaiakat pedig tajkonautának hívják).
A hidegháború (1947-1989) időszaka, az USA és a Szovjetunió ideológiai, technológiai, gazdasági és politikai harca az űrkutatásra is rányomta a bélyegét. A kialakuló űrverseny kezdeti szakaszában az amerikaiak óriási hátrányban voltak a technikailag fejletlennek tekintett Szovjetunióval szemben. A szovjetek 1957-ben elsőként lőttek fel műholdat (Szputnyik-1), majd egy hónappal később, elsőként juttattak élőlényt a világűrbe.
Lajka kutya utazott ekkor a Szputnyik-2 fedélzetén. Négy évvel később 1961. április 12-én pedig Gagarin a légkörön túlról csodálhatta meg bolygónkat, így megint a szovjetek aratták le a babért.
Az amerikaiak elkeseredetten igyekeztek felzárkózni, de újra és újra alulmaradtak. Nem volt ez másként az első nő világűrbe juttatásával sem, a szovjetek megint nyertek.
De miért is volt olyan fontos az első női űrhajós?
Az űr kezdettől fogva a férfiak terepe lett.
Ennek megfelelően az emberes űrutazás első huszonkét évében egyetlen női űrhajóssal találkozhatunk, pedig ezalatt az időszak alatt 110 űrhajós járta meg a világűrt. Ezek az évtizedek a nagy „elsők” évtizedei voltak. Említettük Jurij Gagarin mindenki számára ismerős nevét, de ebben a hőskorszakban hódították meg az amerikaiak is a Holdat. Neil Armstrong és Buzz Aldrin neve is világszerte ismert, hiszen ők voltak az első emberek, akik leszálltak holdunk felszínére.
Az amerikai holdprogram páratlan küldetéseinek hősei mind férfiak voltak.Az űrhajózás megkezdéséig szinte semmit nem tudhattunk az űrnek az emberi testre gyakorolt hatásáról, sem fizikális, sem mentális értelemben.
Az is kérdéses volt, hogy egyáltalán képes-e az ember az életben maradásra. Emiatt például Gagarin repülése teljes mértékben automatizált volt, mivel nem lehettek benne biztosak a szovjet mérnökök, hogy az ember képes-e dolgozni a súlytalanságban. Emellett ételt is csomagoltak Gagarin számára, hogy kiderítsék, lehetséges-e egyáltalán a nyelés a világűrben.
Szerencsére Gagarin minden értelmi funkcióját megőrizte, és az előre elkészített élelmet is sikeresen elfogyasztotta. Az űrutazás során hatalmas nyomás (fizikai és pszichikai egyaránt) nehezedik az emberre, emiatt az űrhajósjelölteket vadászpilóták közül válogatták ki. Mivel katonai vadászpilóta csak férfi lehetett, így nők nem kerülhettek az űrhajósjelöltek közé.
A korai űrutazás egy kevéssé ismert, azonban annál izgalmas fejezete volt a Mercury 13 néven emlegetett csapat. Az elnevezést a Mercury 7 analógiájára alkották meg, mely az első amerikai űrhajós csapatot takarta.
Az amerikaiak az űrhajós kiképzést mindig hullámokban végezték, és végzik a mai napig. Ennek során kiírtak egy pályázatot, amire az alapkövetelményeket teljesítő állampolgárok jelentkezhettek. Ezek a követelmények azonban igencsak szigorúak voltak, ennek ellenére ezrek pályáztak. Közülük választották ki az űrhajós tanoncok első osztályát, a hét tagú Mercury 7-t.
Közülük került ki több olyan űrhajós legenda, mint Alan Shepard, az első amerikai az űrben (később az Apollo 14-el a Holdon is járt), vagy mint John Glenn, aki a Mercury program után ugyan leszerelt, de 1998-ban újra járt az űrben.
Ekkor 77 éves volt, így ő a legidősebb ember, aki valaha repült. Megjegyzendő, hogy ekkor már 24 éveszenátor is volt.
A NASA élettudományokért felelős igazgatója, William Randolph Lovelace II a Mercury 7 csapatának 1958-as kiválogatása után egy évvel, ugyan nem hivatalosan, de kiválasztott egy újabb csapatot, ezúttal azonban csak nőket. A kezdetben 19 fős csapat minden tagja minimum 1 000 órás repülési tapasztalattal rendelkezett, sőt Jerrie Cobb 10 000 óránál is többel.
A csapat ugyanazon a kiképzésen esett át, mint a Mercury 7 tagjai, és a 19 főből 13 sikeresen el is végezte azt. A projekt titkos volt, így a tagok jó része nem is ismerte meg egymást, sőt legtöbbjük soha nem találkozott. Az első találkozójuk is harminc évvel később, 1994-ben volt (ezen tízen tudtak részt venni).
A sikeres kiképzés ellenére a NASA végül nem engedte a kiképzés utolsó lépéseinek befejezését, emiatt soha egyikük sem járt az űrben.
Ahogy John Glenn megállapította: „A tény, hogy nők nincsenek jelen ezen a területen a társadalmi berendezkedésünkből fakad.”
Az első női asztronautára (emlékezzünk, az asztronauta az amerikai űrhajósokat jelenti) tehát várni kellett még.
A szovjeteknél is hasonló volt a leosztás. Ugyan már az ötödik kozmonauta, Valentina Tyereskova, nő volt, de újabb női kozmonautára majdnem húsz évet kellett várni. A szovjetek úgy gondolták, hogy a célt teljesítették, ezzel véget érhet a női kozmonauták sora.
Ha sokat is kellett várni a következő női űrhajósra, Valentina Tyereskova azért mégis feljutott az űrbe. A mindössze huszonhat éves űrhajósnő negyvennyolcszor kerülte meg a teljes planétát a három napos útja során.
Valentina Tyereskova a mai napig a legfiatalabb nő, aki valaha az űrben tartózkodott (csupán Gherman Titov férfi űrhajós volt fiatalabb nála egy évvel), emellett a mai napig az egyetlen nő, aki egyedül vett részt egy űrutazáson.
Ennek oka, hogy az űrutazás kezdeti szakasza után egyetlen amerikai vagy szovjet űrhajós sem hajtott végre teljesen egyedül űrutazást biztonsági megfontolásokból (A hatvanas évek első fele után egyetlen küldetés zajlott le teljes egészében egy ember részvételével, a Shenzhou 5, mely az első kínai emberes küldetés volt 2003-ban).
Valentina Tyereskova a második világháború előtti években született Moszkvától 300 kilométerre egy piciny faluban. Apja traktorvezető volt, azonban a finn téli háború áldozata lett, mikor Valentina két éves volt. Ekkor Valentina anyja, három gyermekével egy nagyobb városba költözött, ahol gyermekeit taníttathatta, és munkát vállalhatott.
Valentina 17 éves korától egy textilgyárban dolgozott, de párhuzamosan könnyűipari technikai iskolában is tanult. Szabadidejében érdeklődése az ejtőrenyőzés felé fordult, így már 22 évesen végre is hajthatta első ugrását.
A kilövés előtt mindössze egy héttel tudta meg, hogy ő a végső jelölt a Vosztok-6 nevű küldetésre. A választásra elsősorban a családi háttere adott okot. Vetélytársai közül kettőjük rendelkezett ukrán felmenőkkel, két másik jelölt pedig értelmiségi szülőkkel. Tyereskova azonban teljesen orosz volt, munkásszármazású, ráadásul apja a világháború mártírja volt.
Ezek a tények, valamint, hogy a kiképzésen is mindenből kiválóan teljesített tették lehetővé, hogy ő váljon az első női űrhajóssá.Mikor a Mercury 13 híre eljutott a Szovjetunióba, a szovjetek megijedtek, hogy az amerikaiak esetleg előbb küldenének nőt az űrbe, mint ők. Ma már tudjuk, hogy hiába aggódtak, azonba megkezdték öt űrhajósnő kiképzését.
Mivel a katonai pilóták között nem voltak nők, így máshol kellett jelöltek után kutatni. Végül ejtőernyős háttérrel rendelkező, 30 évesnél fiatalabb nők jelentkezhettek (emellett követelmény volt a 170 cm-nél kisebb testmagasság, és a 70 kg-nál könnyebb testsúly a kabin kis mérete miatt).
Valentina Tyereskova is megpróbálkozott, és a négyszáz jelentkező közül őt is beválogatták abba az öt főbe, aki meg is kezdte a kiképzést.
Érdekes, hogy sok más űrhajóshoz hasonlóan ő is politikai pályára lépett utazása után. Nemcsak a szovjet kül- és belpolitikában játszott szerepet, de több nemzetközi női jogokért harcoló szervezetnek is oszlopos tagja lett.
Ugyan szeretett volna még repülni, de ez szóba sem jöhetett Gagarin 1968-as halálos repülőbalesete. Nem engedhette meg a szovjet propaganda még egy nemzeti hős elvesztését.
Politikai pályáját a Szovjetunió szétesése után is folytatta. 2008 óta pedig a Duma (orosz parlament) tagja.
Szerencsére Valentina Tyereskova példáját más nők is követhették. Ugyan a női nem kimaradt az Apollo korszakból, de a nyolcvanas évektől egyre több és több nő válhatott űrhajóssá. Jelenleg 65 nő járhatott az űrben.
Ugyan ez még mindig csak kicsit több, mint 10 százaléka az összes űrben járt 566 főnek (2020.júniusa), de arány egyre emelkedik.
A közelmúlt nagy sajtóvisszhangot kapó eseménye volt az első olyan űrséta, melyen csak nők vettek részt tavaly októberben.
Az űrsétán Christina Koch és Jessica Meir vettek részt, amely során egy akkumulátor töltőegységét cserélték ki a Nemzetközi Űrállomáson, annak meghibásodása miatt. Christina Koch egyébként igazi veterán űrhajós.
Eddig összesen 328 napot töltött az űrben, egyhuzamban teljesítve azt. Jessica Meir is 204 napot töltött az űrállomáson, ő is egyvégtében.
Az űrkutatás jövőjében is fontos szerepet fognak kapni a nők. A NASA jelenleg is keményen dolgozik az Artemis programon.
A programot találóan Apollo ikertestvéréről és a Hold istennőjéről nevezték el, célja pedig az, hogy „az első nő és a következő férfi” Holdra szállhasson 2024-ben.
Talán már rögtön az első úttal, 2024-ben megérkezhet az első űrhajósnő a Holdra.
Azonban ennek csak a jövő a megmondhatója…
Szerző: Soós Benjámin, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet